adozona.hu
BH 2003.11.479
BH 2003.11.479
Ha a gyalogos a jeges úttesten és nem a járdán közlekedett annak ellenére, hogy a járda a közlekedésre esetleg alkalmasabb lett volna -, az út fenntartója nem felel az elcsúszásból eredő balesetből bekövetkezett kárért [1997. évi LXXXIII. tv. 68. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes r.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a 2000. november 15-én kelt fizetési meghagyásával fizetési meghagyást bocsátott ki a felperessel szemben, amelyben 1 217 334 forint megtérítésére kötelezte a felperest O. H. Á. 2000. január 4. napján keletkezett sérülése miatt kifizetett egészségbiztosítási és egészségügyi ellátási költség együttes összege címén. A felperes megtérítési kötelezettségét a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.) 68. §-ára alapította.
Az alperes...
BH 2003.11.479 Ha a gyalogos a jeges úttesten és nem a járdán közlekedett annak ellenére, hogy a járda a közlekedésre esetleg alkalmasabb lett volna -, az út fenntartója nem felel az elcsúszásból eredő balesetből bekövetkezett kárért [1997. évi LXXXIII. tv. 68. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes r.]
Az alperes a 2000. november 15-én kelt fizetési meghagyásával fizetési meghagyást bocsátott ki a felperessel szemben, amelyben 1 217 334 forint megtérítésére kötelezte a felperest O. H. Á. 2000. január 4. napján keletkezett sérülése miatt kifizetett egészségbiztosítási és egészségügyi ellátási költség együttes összege címén. A felperes megtérítési kötelezettségét a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.) 68. §-ára alapította.Az alperes álláspontja szerint a felperes a megjelölt összeggel azért tartozik, mert a sérült a szóban lévő napon M.-on a Z utcában az úttesten (nem a járdán) gyalogosan közlekedett, amikor a csúszós, letakarítatlan, illetve felsózatlan jeges úton elesett és a bokáján többszörös törést szenvedett. A sérülése azért következett be, mert a felperes nem gondoskodott a kezelésében álló út csúszásmentesítéséről, annak ellenére, hogy már a baleset időpontját megelőzően napok óta "tükör jég" volt minden. A baleset helyszíne, a Z. utca sem takarítva, sem sózva nem volt.
A felperes a keresetlevelében kérte a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését. Hivatkozott a Ptk. 339. és 340. §-ára, arra, hogy évente szerződést köt egy vállalkozóval a közterületi úttestek hó-eltakarítására és csúszásmentesítésére, továbbá, hogy a Z. utca lakói folyamatosan és a baleset napján is gondoskodtak az előttük lévő járdaszakasz tisztán tartásáról és csúszásmentesítéséről. Álláspontja szerint a sérült a baleset megelőzése érdekében nem úgy járt el, ahogy az általában elvárható, zoknit vagy más csúszásgátló anyagot húzhatott volna a cipőjére, azzal pedig, hogy nem a járdán közlekedett, megsértette a közúti közlekedés szabályait. Véleménye szerint hiányzott az okozati összefüggés a keletkezett kár és a felperes magatartása között.
A munkaügyi bíróság a perben beszerzett iratok tartalmát, a sérült tanúvallomását és a felek előadását figyelembe véve az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítélete indokolásában felsorolta mindazoknak a bizonyítékoknak a tartalmát, amelyekre az ítéletét alapította és ezek alapján megállapította, hogy a sérült nem szegte meg a közúti közlekedés szabályait, amikor a síkos járda helyett az úttesten közlekedett.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az ítélet és a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését és az alperesnek költségekben való marasztását kérte.
Törvénysértésre hivatkozott, mert álláspontja szerint a bíróság nem a Ptk. 339. §-a szerinti felróhatóságon alapuló felelősségi szabályt alkalmazta, hanem "objektív felelősséget". A Pp. 164. §-ának megsértését is sérelmezte, ugyanis az alperes a perben semmivel nem bizonyította, hogy a járda és különösen az útpadka közlekedésre alkalmatlan lett volna. A Meteorológiai Intézet jelentése és az ingatlan tulajdonosainak nyilatkozatára hivatkozva vitatta az ítéletnek azt a tényállását, hogy "minden tükör jég volt". Arra hivatkozott, hogy a közút vonatkozásában a törvényi kötelezettségeinek az elvárhatóság szintjén eleget tett, ezzel szemben a sérült megszegte a Ptk. 340. §-ában foglaltakat, mert nem tett meg mindent a kár elkerülése érdekében és szabálytalanul közlekedett az úttesten.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perbeli megtérítési kötelezettséget megalapozó balesetért való felelősség megállapításánál a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott kárért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ebtv. 68. § (2) bekezdés]. A felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 340. § (1) bekezdés].
A felperes felelősségének vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 21. §-ának (1) bekezdése szerint a gyalogosnak a járdán, ahol pedig járda nincs, a leállósávon, az útpadkán, vagy a kerékpárúton kell közlekednie. A (2) bekezdés értelmében, ha az úton sem járda, sem leállósáv, sem útpadka, sem kerékpárút nincs - vagy az a gyalogosközlekedésre, illetőleg a kerekes székkel való közlekedésre alkalmatlan - a gyalogosok az úttesten közlekedhetnek.
A perben nem volt vitás, hogy a baleset bekövetkezésének helyszínén járda volt, ezért a sérültnek azon kellett közlekednie. Az úttesten való közlekedést abban az esetben választhatta, ha a járda vagy az útpadka a közlekedésre alkalmatlan volt. Ennek bizonyítása azonban a Pp. 164. §-ában foglaltakra figyelemmel az alperest terhelte.
A 2000. június 2-án felvett jegyzőkönyvben a "járda jeges volt" szövegrészt a sérült nem húzta alá, és a 2000. augusztus 18-ai nyilatkozatában is az "utcát" jelölte jegesnek, amely bitumenes, csúszós, jeges volt. Az eseményekhez közeli időpontban tehát a sérült egyetlenegy esetben sem említette a járda közlekedésre alkalmatlanságát, általánosságban jegyezte meg, hogy jeges volt az utca. Ugyanakkor a sérült útirányába eső ingatlanok tulajdonosai büntetőjogi és kártérítési felelősségük tudatában nyilatkoztak arról, hogy a kérdéses napon a járdát tisztították. Ezzel szemben a perben az alperes nem bizonyította, hogy a járda a közlekedésre alkalmatlan volt.
Miután az alperes a kifejtettek szerint a felperes felelőssége megállapítása szempontjából lényeges körülményt nem bizonyította, ennek következménye az alperes terhére esik [Pp. 164. § (1) bekezdés].
A jogerős ítélet az előbbiekre figyelemmel megalapozatlanul állapította meg, hogy a felperesnek az Ebtv. 68. §-a (1) bekezdése alapján a megtérítési kötelezettsége fennáll.
A kifejtettekre tekintettel az alperes jogszabálysértően bocsátotta ki a fizetési meghagyást a felperessel szemben, ezért a munkaügyi bíróság is jogszabálysértően utasította el a felperes keresetét.
A Legfelsőbb Bíróság ezért mind a jogerős ítéletet, mind a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte [Pp. 275/A. § (2) bekezdés 339. § (1) bekezdés], és a pervesztes alperest kötelezte a felperes elsőfokú per és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére (Pp. 78. §) .
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26. ) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
(Legf. Bír. Mf. II. 10.105/2002. sz.)