BH 2003.11.478

A társadalombiztosításról szóló törvény az öregségi nyugdíj kiszámításánál nem teszi lehetővé a korábbi jogszabályban meghatározott szakmunkás-kedvezmény beszámítását, ezért az a nyugdíj összegének megállapítása során nem vehető figyelembe [1997. évi LXXXI. tv. 22. §, 102. §, 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 14-17. §-a].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperes az 1941. április 12. napján született felperes részére az 1996. december 19-én hozott határozatával, figyelemmel a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 20. §-ában foglaltakra átmeneti járadékot állapított meg és folyósított.
A felperes a 2001. április 17-én benyújtott kérelmében 2001. április 12-től előrehozott öregségi nyugdíj megállapítását kérte. Az alperes a 2001. június 27-én kelt elsőfokú határozatával a felperes által kért időponttól öregségi teljes nyugdíjat állapíto...

BH 2003.11.478 A társadalombiztosításról szóló törvény az öregségi nyugdíj kiszámításánál nem teszi lehetővé a korábbi jogszabályban meghatározott szakmunkás-kedvezmény beszámítását, ezért az a nyugdíj összegének megállapítása során nem vehető figyelembe [1997. évi LXXXI. tv. 22. §, 102. §, 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 14-17. §-a].
Az alperes az 1941. április 12. napján született felperes részére az 1996. december 19-én hozott határozatával, figyelemmel a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 20. §-ában foglaltakra átmeneti járadékot állapított meg és folyósított.
A felperes a 2001. április 17-én benyújtott kérelmében 2001. április 12-től előrehozott öregségi nyugdíj megállapítását kérte. Az alperes a 2001. június 27-én kelt elsőfokú határozatával a felperes által kért időponttól öregségi teljes nyugdíjat állapított meg a részére. A felperes az e határozat ellen előterjesztett fellebbezésében kifogásolta, hogy a részére korábban megállapított járadék összegét más számítás szerint és más összegben számította ki az alperes, mint azt a öregségi teljes nyugdíja esetében tette.
Az alperes a 2001. július 23-án kelt másodfokú határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Kifejtette, hogy az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelmen kívül kellett hagyni a szakmunkás kedvezményt, miután az 1975. évi II. törvény 45. §-ának alkalmazására az 1997. évi LXXXI. törvény hatálybalépése óta nincs lehetőség.
A felperes a keresetében a szakmunkás kedvezményének az öregségi nyugdíja alapjául szolgáló átlagkeresete megállapításánál történő figyelembevételét kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével hatályon kívül helyezte az alperes mindkét fokon hozott határozatát, és az alperest új határozat hozatalára utasította azzal, hogy a felperes öregségi nyugdíja kiszámításánál vegye figyelembe a korábban megállapított szakmunkás kedvezményt.
Az ítélete indokolásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szakmunkás kedvezményből fakadó jogosultság visszamenőleges hatállyal nem szűnt meg. Erre a felperesnek már alanyi joga van.
Az alperes felülvizsgálati kérelmének lényege szerint a felperes nyugellátását a kérelem benyújtásának időpontjában hatályos társadalombiztosítási rendelkezések szerint kellett elbírálni. Az elbíráláskor hatályos 1997. évi LXXXI. törvény már nem tartalmazza a felperes által hivatkozott jogintézményt, ezért azt nem lehetett alkalmazni. Az ún. szakmunkás kedvezmény egy átlagkereset számítási kedvezmény volt, amely azonban nem tekinthető alanyi jogosultságnak. Az alperes 1996-tól nem nyugellátást, hanem a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 20. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel, a várható öregségi nyugdíja 75%-ának megfelelő mértékű átmeneti járadékot fizetett a felperesnek. A felperes a nyugellátását első ízben 2001-ben kérte megállapítani. Mindezek alapján kérte a munkaügyi bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes a felperes előrehozott öregségi nyugdíját a 2001. június 27-én hozott elsőfokú határozatával állapította meg, amelynek meghozatalakor a társadalombiztosítási nyugellátásokról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) volt hatályban. A Tny. 102. §-a szerint e törvényt annak hatálybalépését követő időponttól (1998. január 1-jétől) megállapításra kerülő ellátásokra kell alkalmazni.
A felperes sem a társadalombiztosítási eljárás, sem a per során nem vitatta az öregségi nyugdíja megállapításának alapját képező adatok helytállóságát, csupán azt sérelmezte, hogy az alperes nem vette figyelembe a korábban megállapított szakmunkás kedvezményt.
A Tny. 22. §-a, valamint annak végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 14-17. §-a határozza meg az öregségi nyugdíj összegének alapjául szolgáló havi átlagkereset megállapításának szabályait. E rendelkezések körében a hatályon kívül helyezett 1975. évi II. törvény 45. §-ában szabályozott ún. szakmunkás kedvezmény már nem szerepel.
Ezért az alperes jogszabálysértés nélkül hozta meg határozatát a felperes által vitatott körben. Ezért azt a jogerős ítélet téves jogi álláspontjánál fogva törvénysértően helyezte hatályon kívül.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és elutasította a felperes keresetét.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.190/2002. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.