adozona.hu
BH 2003.11.466
BH 2003.11.466
A felszámolási eljárás megindulását megelőzően bekövetkezett károsodásokkal kapcsolatban a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság által kifizetett járadék megtérítése iránti igényt a Cstv. 57. § (1) bekezdésének e) pontjába kell besorolni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 35. § (2) bek., 37. § (2) bek., 57. § (1) bek. a) és e) pontja, (2) bek. a) pontja, 1997. évi LXXXIII. tv. 57. § (1) bek., 58. § (1) és (2) bek., 67. §, 70. § (3) b
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 3. sorszámú végzésével megállapította, hogy a felszámoló által vitatott hitelezői igény alapos, egyben kötelezte a felszámolót, az igény 15 napos határidőben, a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt felszámolási költségként való visszaigazolásra.
Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás közzététele a Cégközlöny 2000. április 6-i számában történt meg. Így az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a vége...
BH 2003.11.466 A felszámolási eljárás megindulását megelőzően bekövetkezett károsodásokkal kapcsolatban a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság által kifizetett járadék megtérítése iránti igényt a Cstv. 57. § (1) bekezdésének e) pontjába kell besorolni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 35. § (2) bek., 37. § (2) bek., 57. § (1) bek. a) és e) pontja, (2) bek. a) pontja, 1997. évi LXXXIII. tv. 57. § (1) bek., 58. § (1) és (2) bek., 67. §, 70. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 3. sorszámú végzésével megállapította, hogy a felszámoló által vitatott hitelezői igény alapos, egyben kötelezte a felszámolót, az igény 15 napos határidőben, a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt felszámolási költségként való visszaigazolásra.Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás közzététele a Cégközlöny 2000. április 6-i számában történt meg. Így az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) rendelkezései az irányadóak. A megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság hitelező 2000. május 11-én fizetési meghagyást bocsátott ki az adóssal szemben Gy. J. 1998. május 24-én, V. B. J. 1997. július 9-én, F. J. 1998. július 26-án bekövetkezett üzemi balesete, illetőleg H. Gy. és T. I. foglalkozási megbetegedése miatt az addig kifizetett baleseti járadék
661 197 Ft összege, illetőleg nevezett dolgozók vonatkozásában 2000. március 14. napjától május 31. napjáig összesen 77 176 Ft, a felszámolási eljárás időszakára esedékes járadék összegére. Ezeket az igényeket a felszámolóhoz is bejelentette, amelyet a felszámoló akként igazolt vissza, hogy 661 197 Ft-ot a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontjába tartozóként vett nyilvántartásba. A további 77 176 Ft megfizetése iránti igényt, mint vitatott igényt a megyei bíróságra beterjesztette.
Az elsőfokú bíróság a többször mód. Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján megváltoztatta a felszámoló intézkedését és a hitelezői igényt felszámolási költségként rendelte el visszaigazolni. Utalt ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatokban 1999. évben 379. szám alatt közzétett eseti döntésre, valamint hivatkozott arra, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint a társadalombiztosítási tartozások, amelyek a felszámolás időszaka alatt a felszámolás kezdő időpontjától a zárómérleg elkészítéséig keletkeztek, felszámolási költségnek minősülnek. Hivatkozott továbbá az 1997. évi LXXXIII. törvényre, mely a kötelező egészségbiztosítási ellátásról rendelkezik, annak 57. §-a (1) bekezdésére, 58. §-a (1) és (2) bekezdésére, valamint 67. §-ára, s 70. §-ának (3) bekezdésére. A jogszabályhelyek egybevetése alapján megállapította, hogy a hitelező által a felszámolás alatt érvényesített megtérítési igény meg nem fizetés esetén osztja a járulékok sorsát, tehát azt járulékok módjára kell behajtani, így az felszámolási költségnek tekintendő.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzés megváltoztatásával annak megállapítását, hogy a hitelezői igény nem alapos, az nem minősül a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti felszámolási költségnek. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a többször mód. Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének a) pontját kiterjesztőleg értelmezve megállapította, hogy a hitelezőnek az 1997. évi LXXXIII. törvény 67. §-a alapján fennálló megtérítési igénye felszámolási költségnek minősül. A hitelezői igénybejelentés mellékletét képező iratok tanúsága szerint a folyósított baleseti járadék megtérítése iránti igényre okot adó balesetek, illetőleg foglalkoztatási megbetegedések a felszámolás kezdő időpontját megelőzően keletkeztek. A többször mód. Cstv. 35. §-a (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik. Nem vitás, hogy a hitelezőnek a baleseti járadék folyósítása iránti kötelezettsége a felszámolás kezdő időpontját követően is havonta visszatérő ellátási kötelezettség, az így folyósított baleseti járadék megtérítése iránti, törvényen alapuló igény azonban nem felszámolási költség, hanem a többször mód. Cstv. 37. §-a (2) bekezdésében írottak szerint érvényesíthető követelés. A fellebbezését a felszámoló kiegészítette a másodfokú eljárás során azzal, hogy hivatkozott a Bírósági Határozatokban 2002. évben 439. szám alatt közzétett eseti döntésére, mely szerint a felszámolás kezdő időpontját megelőző üzemi balesetből eredő baleseti ellátás megtérítése iránti igény a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontjába sorolandó hitelezői igény. Ezért ekként tartotta fenn a fellebbezését.
A megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság hitelező észrevételt tett a fellebbezésre. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását. Hivatkozott arra, hogy a követelések érvényesíthetősége elhúzódik, mert az igénylő részére megállapított baleseti ellátás visszafizetésére kötelezhető személy vagy szerv kilétét hosszabb idő elteltével tudja csupán megállapítani a hatóság. Ezenkívül előfordul, hogy a sérült tájékozatlansága folytán a baleset után évekkel később nyújtja be az igényét, ez is meghosszabbítja a megtérítési eljárás időtartamát. Amíg a gazdálkodó szerv felelőssége be nem bizonyosodik, a követelést nem tudja érvényesíteni vele szemben. Az a gyakorlat alakult ki, hogy a baleseti járadék, osztva a társadalombiztosítási járulék sorsát, amennyiben a felszámolási eljárás időszaka alatt keletkezett, felszámolási költségnek minősül.
A felszámoló fellebbezése alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján helyesen állapította meg a tényállást, részben téves azonban az arra alapított jogi döntése.
A nem vitás tényállás szerint a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság üzemi balesetet szenvedett, valamint foglalkoztatási megbetegedést szerzett, adósi munkavállalók vonatkozásában érvényesítette az általa nevezetteknek kifizetett járadék megtérítése iránti igényét. A munkavállalók részéről bekövetkezett károsodások a felszámolási eljárás megindulását megelőző időpontokban következtek be. Ebből eredően, a hitelező igénye nem tekinthető a felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkezett kártérítési kötelezettségnek.
Így - mint arra a felszámoló is helyesen hivatkozott fellebbezésének kiegészítésében - a hitelező igénye a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontja alá sorolható, mert a társadalombiztosítási tartozások kategóriájába tartozik. Ekként határozott a Legfelsőbb Bíróság már a Bírósági Határozatokban a 2001. évi 9. számban, 439. szám alatt közzétett eseti döntésében is.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság által felhívott, a Bírósági Határozatok 1999. évi 8. számában 379. szám alatt közzétett eseti döntés nem járadék megtérítése iránti igénnyel kapcsolatos. Az kifejezetten a különböző időpontokban felmerülő késedelmi pótlék és rendbírság besorolása vonatkozásában tartalmaz iránymutató rendelkezést.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a hitelező igényét a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontjába tartozóként rendelte besorolni. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 31.860/2001. sz.)