adozona.hu
BH 2003.11.465
BH 2003.11.465
A hitelezőnek az elővásárlási jog sérelmére alapított keresete nem lehet alapos, ha a sérelmezett felszámolói vagyonértékesítéssel kapcsolatban már korábban előterjesztett keresete alapján indult per szünetelés folytán megszűnt [Ptk. 200. § (2) bek., 203. § (1) bek., 373. § (1)-(6) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (módosított Cstv.) 48. § (2) bek., 1997. évi CXLI. tv. 62. § (1) bek. a) pont, Pp. 121. § (1) bek. e) pont, 130. § (1) bek. g) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között 1999. szeptember 1-jén létrejött adásvételi szerződés semmis. Ennek egyik indokaként azt jelölte meg, hogy az elővásárlási jogát nem gyakorolhatta, ennélfogva a szerződés jogszabályba ütközik. Kérte az eredeti állapot helyreállítását, az ingatlannak az I. r. alperes tulajdonába visszaadását. Erre az esetre bejelentette, hogy élni kíván elővásárl...
BH 2003.11.465 A hitelezőnek az elővásárlási jog sérelmére alapított keresete nem lehet alapos, ha a sérelmezett felszámolói vagyonértékesítéssel kapcsolatban már korábban előterjesztett keresete alapján indult per szünetelés folytán megszűnt [Ptk. 200. § (2) bek., 203. § (1) bek., 373. § (1)-(6) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (módosított Cstv.) 48. § (2) bek., 1997. évi CXLI. tv. 62. § (1) bek. a) pont, Pp. 121. § (1) bek. e) pont, 130. § (1) bek. g) pont].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között 1999. szeptember 1-jén létrejött adásvételi szerződés semmis. Ennek egyik indokaként azt jelölte meg, hogy az elővásárlási jogát nem gyakorolhatta, ennélfogva a szerződés jogszabályba ütközik. Kérte az eredeti állapot helyreállítását, az ingatlannak az I. r. alperes tulajdonába visszaadását. Erre az esetre bejelentette, hogy élni kíván elővásárlási jogával. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a szerződés fedezetelvonásra irányult. A II-IV. r. alperesek, mint vevők, a szerződést rosszhiszeműen kötötték, mert tisztában voltak azzal, hogy az I. r. alperes az ingatlan megszerzése során az 1994. szeptember 16-án kelt adásvételi szerződésben megjelölt vételárat csak kis részben fizette ki a felperes részére. E kereseti kérelmének való helyt adás esetére arra való feljogosítását kérte, hogy az őt megillető hátralékos vételárat a perbeli ingatlanból kielégíthesse.Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és arra kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek 150 000 Ft, a II-III-IV. r. alpereseknek pedig személyenként 50 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a 432 000 Ft eljárási illetéket az állam viseli.
Döntésében tényként állapította meg, hogy a felperes a tulajdonában álló t.-i 163/4. hrsz. ingatlant az 1994. szeptember 16-án kelt adásvételi szerződéssel eladta az I. r. alperesnek 14 962 000 Ft vételárért. A vételárból az I. r. alperes 4 500 000 Ft összeget fizetett ki a felperesnek, míg a fennmaradó vételárrészt 1994. december 30-ig vállalta kiegyenlíteni. Az adásvételi szerződés aláírásával egyidejűleg az I. r. alperes az ingatlan birtokába lépett, a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba 1994. december 27-én bejegyezték. A hátralévő vételárat az I. r. alperes a felperesnek nem egyenlítette ki.
Az I. r. alperes ellen 1996. március 19-í kezdő időponttal felszámolási eljárás indult. A felszámolási eljárás során a felperes a felszámolóval azt közölte, hogy eláll az adásvételi szerződéstől. A felszámoló az elálláshoz nem járult hozzá, közölte a felperessel, hogy a hátralékos vételárat hitelezői igényként tartja nyilván.
A felszámoló a megyei lap 1997. június 5-i számában az ingatlant eladásra hirdette meg, melyre azonban pályázat nem érkezett. Ezt követően a felszámoló felvette a kapcsolatot a felperessel és felajánlotta az ingatlan megvásárlásának a lehetőségét. A felperes polgármestere szóban arról tájékoztatta a felszámolót, hogy a felperes nem kívánja az ingatlant megvásárolni. Ezt követően a felszámoló az 1999. szeptember 1-jén kelt adásvételi szerződéssel a perbeli ingatlant a II-IV. r. alperesek részére
7 200 000 Ft vételárért eladta. A vételárat a II-IV. r. alperesek kiegyenlítették, mellyel egy időben az I. r. alperes eladó képviseletében eljáró felszámoló hozzájárult nevezettek tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséhez.
A felperes, mint hitelező a felszámoló értékesítése ellen kifogást nyújtott be. Az elsőfokú bíróság a végzésében megállapította, hogy a felszámoló az ingatlan értékesítése során megsértette az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) 48. § (2) bekezdésének a rendelkezéseit. A végzés indokolása szerint a felszámoló az ingatlant országos napilapban nem hirdette meg eladásra, ezzel sértette meg az idézett jogszabályt. Ugyancsak nem a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt el a felszámoló azzal, hogy nem hívta meg a felperest, mint elővásárlási jog jogosultját az értékesítésre. A felszámoló eljárását nem menti az a körülmény sem, hogy 1997-ben a felperes polgármestere szóban azt közölte, a felperes nem kívánja megvásárolni az ingatlant. A végzés indokolásában a bíróság rögzítette, hogy végzése csak a jogszabálysértés tényének a megállapítására irányult.
A végzés fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a Ptk. 200. § (2) bekezdése felhívása után rögzítette, hogy a kifogás tárgyában hozott végzésében ugyan megállapította, miszerint a felszámoló az ingatlan értékesítésekor jogszabályt sértett azzal, hogy a felperest nem hívta fel az elővásárlási joga gyakorolhatóságára, "ez azonban csak egy ténymegállapítás." A felperes elővásárlási joga gyakorolhatóságához peres eljárásra volt szükség, mivel a II-IV. r. alperesek hitelezőként nem vettek részt a felszámolási eljárásban. A felperes ezt az eljárást meg is indította, melyben bejelentette, hogy élni kíván az elővásárlási jogával, a teljesítőképességét is igazolta. A per azonban szünetelés folytán megszűnt, a felperes a bírói letétbe helyezett vételárat visszaigényelte. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság megítélése szerint - az időmúlásra tekintettel - a felperes az elővásárlás jogára ezt követően már nem hivatkozhat, a jogait ugyanis rendeltetésszerűen kellett volna gyakorolnia. Kifejtette, hogy a Ptk. 373. § (1)-(6) bekezdéseiben szabályozott elővásárlási jog megsértése önmagában az adásvételi szerződést nem teszi érvénytelenné. A szerződés - az elővásárlási jog megsértésével történt eladás esetén - nem érvénytelen, hanem az elővásárlási jog jogosultjával szemben hatálytalan. A hatálytalanság és az érvénytelenség különböző jogi kategóriák, ezért a felperes az elővásárlási joga megsértésére hivatkozással a szerződés semmisségének megállapítását nem kérheti.
Nem tartotta megalapozottnak a felperes másodlagos kereseti kérelmét sem. A Ptk. 203. § (1) bekezdése szerint az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy miután az adásvétel felszámolási eljárás keretében történt, nyilvánvaló, hogy a II-IV. r. alperesek, mint vevők tisztában voltak azzal, miszerint az adós gazdálkodó szervezetnek több hitelezővel szemben is fennállhat tartozása. Amennyiben a II-IV. r. alperesek tudtak arról, hogy az I. r. alperes az ingatlan megszerzése során a felperesnek a vételárat csak csekély mértékben egyenlítette ki, ez a körülmény őket még nem teszi rosszhiszeművé az adásvétel során. Az I. r. alperesnek ugyanis, mint felszámolás alá került gazdálkodó szervezetnek, nyilvánvalóan nemcsak a felperessel szemben, hanem több hitelezővel szemben is fennáll kielégítetlen tartozása. A tőlük befolyt vételárat a felszámoló a hitelezők kielégítésére fordítja a törvény előírásainak megfelelően. A II-IV. r. alperesek tehát az adásvétel során fedezetet senkitől nem vontak el, így a felperes ez irányú keresete is alaptalan.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben az ítélet megváltoztatását kérte előterjesztett kereseti kérelmei szerint. Fellebbezését azzal indokolta, hogy a semmisségre bárki határidő nélkül hivatkozhat, erre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott időmúlásnak nincs jelentősége. Álláspontja szerint a vagylagos kereseti kérelemnek való helytadásnak sem eljárásjogi, sem anyagi jogi akadálya nem volt. A per szüneteléssel történő megszűnésének sincs anyagi jogi hatálya, és nem tartalmaz jogról való lemondást sem. Erre figyelemmel annak sem lett volna akadálya, hogy a felperes a teljesítőképessége igazolása mellett, az eredeti állapot helyreállítása után elővásárlási jogát gyakorolhassa.
A fellebbezés az alábbiakra tekintettel részben alapos.
A kereseti kérelem tartalma szerint [Pp. 3. § (1) és (2) bekezdése], a felperes a felszámoló által a felszámolási eljárás tartama alatt megkötött szerződést támadja különböző érvénytelenségi, illetve relatív hatálytalansági okokra hivatkozással.
Alaptalan a felperes fellebbezése abban a részében, hogy a szerződés amiatt lenne semmis, mert a felperesnek nem volt lehetősége elővásárlási joga gyakorlására. E körben az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és mindenben helytálló az abból levont jogi következtetése is. Ugyancsak helyes a másodlagos kereseti kérelem elutasítása is az ítéletben kifejtett indokból. Az elsőfokú ítéletben e körben kifejtett jogi állásponttal a Legfelsőbb Bíróság is egyetért.
Az elsőfokú bíróság azonban az ítéletében a felperes kereseti kérelmét nem pontosan rögzítette, mert a felperes a 2002. február 7-én benyújtott kereset változtatásában nem csupán az elővásárlási joga megsértése, illetve figyelmen kívül hagyása miatt hivatkozott a semmisségre, hanem abból az okból is, hogy a felszámoló az ingatlant nem árverésen értékesítette, így volt lehetősége a II-IV. r. alpereseknek arra, hogy fele áron, 7,5 millió Ft-ért jussanak az ingatlanhoz.
Az elsőfokú bíróság a felperes, mint hitelező kifogása tárgyában hozott jogerős végzésében meg is állapította, hogy a felszámoló az ingatlan értékesítése során a végzésben hivatkozott jogszabályokat megsértette. A kifogás tárgyában hozott döntése azonban a kifogásolási eljárásban részt nem vett II-IV. r. alperesekre nem hatott ki.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti határozatában [pl. a BH 2000/368. számú eseti határozatban] kifejtette, hogy a felszámoló által az adós vagyonának értékesítése során kötött szerződést sérelmező hitelezőnek pert kell indítania az adós gazdálkodó szervezettel és a vevővel, mint egységes pertársakkal szemben.
A felperes - a korábban előterjesztett kifogásán kívül - a felszámolás alatt álló adós vagyonának értékesítése során elkövetett jogszabálysértésre hivatkozással meg is indította e pert a szerződő felek ellen.
Miután a Ptk. 234. § (1) bekezdése szerint a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat, e perben kell a bíróságnak vizsgálnia és valamennyi alperes vonatkozásában megállapítania, hogy a felszámoló megsértette-e a nyilvános értékesítésnek a módosított Cstv. 48. §-ában előírt szabályait. E megállapítás alapján kell állást foglalnia a tekintetben, hogy ez okból a szerződés semmis-e, és az ebből eredő jogkövetkezmények miként vonhatók le.
Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem pontatlan rögzítése és eltérő jogi álláspontja folytán jelen perben érdemben nem vizsgálta, hogy az árverésen kívüli értékesítés folytán a szerződés semmisnek minősül-e. Emiatt elutasító döntése megalapozatlan.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felperest arra, hogy csatolja be a perbeli adásvételi szerződés tárgyát képező ingatlan tulajdoni lapjának másolatát. A kereset elutasításának terhe mellett [Pp. 130. § (1) bek. g) pont] fel kell hívni a felperest arra, hogy a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos perben alperesként vonja perbe azokat is, akik a felperes állítása szerint érvénytelen adásvételi szerződés alapján történt bejegyzés után valamilyen bejegyzett jogot szereztek az ingatlanon [1997. évi CXLI. tv. 62. § (1) bek. a), 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 19. §]. Ez utóbbiakkal szemben határozott kereseti kérelmet kell előterjesztenie [Pp. 121. § (1) bek. e) pont]. Mindezek megtörténte után az elsőfokú bíróságnak a tekintetben kell döntenie - az esetleg szükséges bizonyítás kiegészítést követően -, hogy a nem nyilvános értékesítés folytán a II-IV. r. alperesek között létrejött szerződés semmis-e. A semmisség megállapítása esetén vizsgálnia kell, hogy ennek jogkövetkezményei miként vonhatók le. (Legf. Bír. Gf. VI. 30.800/2002. sz.)