adozona.hu
BH 2003.11.461
BH 2003.11.461
Közigazgatási végrehajtási eljárás elrendelésére és foganatosítására - eltérő rendelkezés hiányában - a bíróság nem jogosult [Vht. 3. §, 1990. évi XCI. tv. (Art.) 87-94. §, 94/I. §, 94/F. § (1) bekezdés, 79. § (2) bek., 1991. évi IV. tv. 56. § (1) bek., Pp. 43. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A végrehajtást kérő az 1991. november 26. napján kelt megállapodás alapján 10 000 000 forint összegű munkahelyteremtő alapjuttatást bocsátott a T., Rákóczi u. 71. szám alatti székhelyű K.-i Kft. rendelkezésére, mely megállapodásban a Kft. a visszafizetés biztosítékául a tulajdonában álló ingatlant jelzálogfedezetül ajánlotta fel.
A megállapodást a felek a későbbiekben úgy módosították, hogy a Kft. ingatlan fedezete mellett egyetemleges jelzálogfedezetül ajánlotta fel a tulajdonát képező inga...
BH 2003.11.461 Közigazgatási végrehajtási eljárás elrendelésére és foganatosítására - eltérő rendelkezés hiányában - a bíróság nem jogosult [Vht. 3. §, 1990. évi XCI. tv. (Art.) 87-94. §, 94/I. §, 94/F. § (1) bekezdés, 79. § (2) bek., 1991. évi IV. tv. 56. § (1) bek., Pp. 43. § (1) bekezdés].
A végrehajtást kérő az 1991. november 26. napján kelt megállapodás alapján 10 000 000 forint összegű munkahelyteremtő alapjuttatást bocsátott a T., Rákóczi u. 71. szám alatti székhelyű K.-i Kft. rendelkezésére, mely megállapodásban a Kft. a visszafizetés biztosítékául a tulajdonában álló ingatlant jelzálogfedezetül ajánlotta fel.A megállapodást a felek a későbbiekben úgy módosították, hogy a Kft. ingatlan fedezete mellett egyetemleges jelzálogfedezetül ajánlotta fel a tulajdonát képező ingatlant az adós is, mint a Kft. résztulajdonosa.
Az adós 1992. április 15. napján tett erre nézve írásban nyilatkozatot. A megállapodást kötő felek pedig hasonló tartalommal az alapmegállapodóst 1992. augusztus 6. napján módosították. A megállapodás és annak módosítása alapján a végrehajtást kérő javára 10 000 000 forint és járulékai erejéig az egyetemleges jelzálogjogot a K.-i Körzeti Földhivatal az 1992. október 20-án kelt 2024/2/1992. számú határozatával az adós tulajdonát képező t.-i 1373. és 5581. helyrajzi számú ingatlanokra bejegyezte.
A végrehajtást kérő az 1995. január 12. napján kelt és 1995. február 1-jén jogerőre emelkedett 65/1995. számú határozatával a K.-i Kft. részére folyósított munkahely-teremtő támogatást visszavonta és kamatával együtt 14 800 000 forint visszafizetésére kötelezte a K.-i Kft.-t. A Kft. a visszafizetési kötelezettségének nem tett eleget, ellene felszámolási eljárás indult, amelynek eredményeként a Megyei Bíróság az 1999. február 4. napján kelt végzésével a K.-i Kft.-t felszámolás folytán megszüntette és elrendelte a cégjegyzékből való törlést. A végrehajtást kérőnek a jogerős határozatban foglalt követelése a felszámolási eljárás során nem térült meg.
Ezt követően a végrehajtást kérő az 1999. május 13-án kelt levelével megkereste a T.-i Polgármesteri Hivatalt azzal, hogy a munkahelyteremtő támogatás visszafizetéséről rendelkező jogerős határozata alapján a fedezetül felajánlott ingatlanokra a bejegyzett jelzálogjog alapján az ingatlanvégrehajtást - mint illetékes önkormányzati adóhatóság - rendelje el. A végrehajtás elrendelésének a hiányában a végrehajtást kérő 1999. november 17. napján ismételten hasonló tartalmú felhívással élt a T.-i Polgármesteri Hivatal felé, majd a végrehajtást eljárás elrendelése hiányában az erre irányuló írásbeli kérelmét a polgármesteri hivatal felé 2000. május 16. napján írásban ismételten előterjesztette. Ezt követően T. Város Jegyzője, mint elsőfokú adóhatóság a 2000. június 12. napján kelt 1019-9/2000. számú határozatával az adós tulajdonát képező 1373. helyrajzi számú ingatlanra ingatlanvégrehajtást rendelt el arra hivatkozva, hogy az adós a B.-i Munkaügyi Központtal szemben fennálló, a munkaügyi központ jogerős határozatában megállapított adók módjára behajtandó köztartozását nem fizette vissza, ezért a jogerős határozat alapján a végrehajtási eljárás elrendelésének van helye.
Az így megindult közigazgatási végrehajtást eljárásban a végrehajtást foganatosító önkormányzati adóhatóság a határozatát 2000. augusztus 1. napján Cs. I. önálló bírósági végrehajtónak küldte meg, aki a végrehajtási eljárást tovább folytatva intézkedett a végrehajtási jog bejegyzése és az ingatlan árverése iránt.
Az adós ezen végrehajtási eljárásban az elsőfokú bíróságnál végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet terjesztett elő a Vht. 48. §-a (3)-(5) bekezdéseinek rendelkezéseire hivatkozva. Egyben előadta, hogy a támogatott Kft. a kötelezettségének azért nem tudott eleget tenni, mert a T.-i Polgármesteri Hivatal hibájából félbeszakadt a beruházás és ennek a tárgyában a Megyei Bíróság előtt per van folyamatban. Erre figyelemmel a végrehajtási eljárást ezen per jogerős befejezéséig kérte felfüggeszteni.
Az elsőfokú bíróság a végzésével az adós végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét elutasította, rámutatva, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) 48. §-ának (3) és (5) bekezdése értelmében a végrehajtási eljárást csak kivételesen és abban az esetben lehet felfüggeszteni, ha az adós az általa megjelölt felfüggesztésre okot adó méltánylandó körülményeket megfelelően igazolta. Az adott eljárásban azonban az adós ilyen méltánylandó körülményeket igazolni nem tudott, ezért a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmének nem lehetett helyt adni.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós terjesztett elő fellebbezést. Kérte annak megváltoztatását és a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelme teljesítését.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság a határozata meghozatalakor sértette az irányadó eljárási szabályokat, s figyelmen kívül hagyta a hatásköre hiányát.
A végrehajtási eljárásnak az irányadó törvényi rendelkezések folytán két alapvető formája van: a Vht.-n alapuló bírósági végrehajtás, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 79. §-án és az annak (2) bekezdése alapján alkalmazandó, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 3. §-án alapuló közigazgatási végrehajtás.
A Vht. 3. §-a szerint, ha törvény másként nem rendelkezik, a bírósági végrehajtás szabályai irányadók a közigazgatási végrehajtás során foganatosított ingó- és ingatlanvégrehajtás esetén is. A közigazgatási végrehajtás speciá-lis végrehajtási szabályait az Art. 87-94. §-ai tartalmazzák. Az adók módjára behajtandó köztartozásra nézve az Art. perbeli időszakban hatályos 93. §-ának (1) bekezdése, illetve a jelenleg hatályos 94/I. §-ának (1) bekezdése azonos tartalommal azt írja elő, hogy az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultja negyedévenként, a negyedévet követő hó 15. napjáig keresi meg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóságot behajtás végett, ha a köztartozás összege meghaladja az 1000 forintot. A végrehajtást kérő jogerős határozatban meghatározott követelése a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 56. §-ának (1) bekezdése szerint adók módjára behajtandó köztartozás. Ezáltal a jogerős határozatban foglalt követelés behajtására a kötelezettel szemben a végrehajtási kérelem előterjesztésekor az Art. hatályos 93. § (1) bekezdése szerint az illetékes önkormányzati adóhatóság által elrendelt közigazgatási végrehajtási eljárásban van lehetőség. A közigazgatási végrehajtási eljárást a hivatkozott rendelkezésekből kitűnően az illetékes adóhatóság folytatja le, amely nem vitásan a helyi önkormányzati adóhatóság.
A hivatkozott törvényi rendelkezéseken alapuló régóta követett egységes és következetes ítélkezési gyakorlat szerint a közigazgatási végrehajtási eljárásban a végrehajtás megszüntetésére, korlátozására a bíróságnak nincs hatásköre, ilyen irányú eljárások a bíróság előtt nem is indíthatók (BH 1995/525., BH 2000/62., BH 2002/402.). Abban is egységes a bírói gyakorlat, hogy amennyiben az adózó az ellene foganatosított adóvégrehajtási eljárást sérelmezi, jogvédelmet közvetlenül az illetékes adóhatóságtól kérhet, az adóvégrehajtásra vonatkozó külön és a közigazgatási eljárás általános szabályai szerinti eljárás keretében (BH 1996/481.).
Megállapítható tehát, hogy közigazgatási végrehajtási eljárás elrendelésére és foganatosítására a bíróság nem jogosult. A közigazgatási végrehajtási eljárás csak abban az esetben folyik bírósági végrehajtás útján a Vht. 4. §-ának (1) bekezdése szerint, ha ingóságot, vagy ingatlant az egyaránt folyó bírósági és közigazgatási végrehajtás során is lefoglalták, s ebben az esetben az elrendelt közigazgatási végrehajtás is bírósági végrehajtás útján folyik tovább a Vht. 4. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint. A végrehajtási kérelem benyújtásakor hatályos rendelkezések szerint a hivatkozott végrehajtási eljárást az önkormányzati adóhatóság volt jogosult lefolytatni, míg az Art. - 2003. január 1-jétől hatályos - módosított 89. §-ának (3) bekezdése szerint az illetékhivatal és önkormányzati adóhatóság a végrehajtást az adós lakóhelye, székhelye, vagy végrehajtás alá vonható vagyontárgya szerinti helyi bíróság mellett működő, az ügyelosztási szabályok szerint illetékes önálló bírósági végrehajtó útján is foganatosíthatja. A rendelkezésből következően ebben az esetben is közigazgatási végrehajtás folyik tovább, minthogy a végrehajtás foganatosítójaként a hivatkozott rendelkezés az adóhatóságot nevesíti, amelynek során az önálló bírósági végrehajtó tulajdonképpen a foganatosító adóhatóság megbízottjaként jár el. Ezt teljes egészében alátámasztja az Art. jelenleg hatályos 94/I. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata, amelyben az ily módon megkeresett ön-álló bírsági végrehajtót az önkormányzati adóhatóság végrehajtási ügyében megbízottként eljárónak nevesíti.
A fenti okfejtésből következően tehát az illetékes adóhatóság által elrendelt és az Art. hivatkozott szabályai szerint folyó közigazgatási végrehajtási eljárásban a bíróságnak nincs hatásköre azon eljárási intézkedések megtételére, amelyre egyébként a Vht. és a Pp. 365-386. §-ai feljogosítják, kivéve, ha esetleg valamely végrehajtási kérdés elbírálását a törvény kifejezetten nem a bíróság hatáskörébe utalja [pl. Art. 94/F. § (1) és (2) bekezdés].
Az adott esetben azonban nem volt megállapítható, hogy a foganatosított közigazgatási végrehajtás mellett az adóssal szemben bírósági végrehajtás is indult volna. Ezáltal a folyamatban lévő közigazgatási végrehajtási eljárásban a bíróságnak a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemről nem volt hatásköre dönteni. Ezt egyértelműen alátámasztja továbbá az a körülmény, hogy az Art.-nek a végrehajtási kérelem benyújtásakor hatályos 91. §-a, valamint a jelenleg hatályos 94/H. §-a is önállóan, külön címszó alatt szabályozza a végrehajtási eljárás felfüggesztésének a szabályait azonos tartalommal akként, hogy a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem elbírálására az adóhatóságnak van hatásköre. Ebből következően tehát az adós végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmének elbírálására az elsőfokú bíróságnak nem volt hatásköre, így annak hiányában hozta meg a határozatát.
Minthogy a Pp. 43. § (1) bekezdése szerint a bíróságnak a hatásköre hiányát hivatalból kell figyelembe vennie, ezt a megyei bíróságnak is hivatalból észlelnie kellett a fellebbezési eljárásban. Hatáskör hiányában az elsőfokú bíróságnak a kérelmet át kellett volna tennie a megállapítható illetékes hatósághoz. Minthogy ezt az elsőfokú bíróság elmulasztotta, a megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését - figyelemmel a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, illetve 157. §-ának a) pontjára - a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az eljárást megszüntette és egyben a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 129. § (1) bekezdésére figyelemmel rendelkezett a kérelem áttételéről az illetékességgel és hatáskörrel rendelkező hatósághoz.
(Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3. Pkf. 20.338/2003/2.).