adozona.hu
BH 2003.10.436
BH 2003.10.436
I. A parancsnok döntésének felülvizsgálatára a bíróság jogosult, ha nem mérlegelési jogkörben megadható jogosultságról, hanem jogszabály által meghatározott jogosultság megállapításáról határoz. II. Ha a rendőr alosztályvezető hetenként két-három alkalommal vezeti a szolgálati személygépkocsit, és ezáltal külön gépkocsivezető foglalkoztatása szükségtelen, gépjármű-vezetői pótlékra jogosult [140/1996. (VIII. 31.) Korm. r. 42. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes gépjárművezetői pótlék megfizetésére irányuló keresetét a munkaügyi bíróság megalapozottnak találta, és ítéletével az alperest 57 440 forint gépjárművezetői pótlék és késedelmi kamat megfizetésére kötelezte.
Az ítélet tényállása szerint a felperes a Rendőrkapitányság közrendvédelmi osztálya őr- és járőrszolgálati alosztályának alosztályvezetői beosztását látta el. Az állományilletékes parancsnok 1999. február 1-jétől kezdődően gépjárművezetői pótlékot állapított meg a részére, 199...
BH 2003.10.436 I. A parancsnok döntésének felülvizsgálatára a bíróság jogosult, ha nem mérlegelési jogkörben megadható jogosultságról, hanem jogszabály által meghatározott jogosultság megállapításáról határoz.
II. Ha a rendőr alosztályvezető hetenként két-három alkalommal vezeti a szolgálati személygépkocsit, és ezáltal külön gépkocsivezető foglalkoztatása szükségtelen, gépjármű-vezetői pótlékra jogosult [140/1996. (VIII. 31.) Korm. r. 42. § (3) bek.].
A felperes gépjárművezetői pótlék megfizetésére irányuló keresetét a munkaügyi bíróság megalapozottnak találta, és ítéletével az alperest 57 440 forint gépjárművezetői pótlék és késedelmi kamat megfizetésére kötelezte.Az ítélet tényállása szerint a felperes a Rendőrkapitányság közrendvédelmi osztálya őr- és járőrszolgálati alosztályának alosztályvezetői beosztását látta el. Az állományilletékes parancsnok 1999. február 1-jétől kezdődően gépjárművezetői pótlékot állapított meg a részére, 1999. szeptember 1-jétől 2000. december 31-éig azonban a pótlékot nem folyósították.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes a pótlékra való jogosultság jogszabályban előírt feltételeivel rendelkezik, mert hetente egyszer-kétszer vezeti az alosztály két gépjárművét, és ez kiváltja a gépjárművezető külön alkalmazását.
A bíróság az indokolásában utalt arra, hogy a Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének intézkedését, amely a pótlék folyósítását további feltételekhez kötötte, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága korábban a végzésével hatályon kívül helyezte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Az ítélet indokolásában kiemelte, hogy a peres felek egyike sem vitatta azt a tényt, mely szerint a felperes a munkaköri feladatainak ellátása során hetente két-három alkalommal gépjárművet vezet, és ennek során általában két-háromszáz kilométert tesz meg. Miután sem a Hszt. sem pedig a 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 42. §-a nem határozza meg a rendszeresség fogalmát, azt a bíróságnak kell egy-egy esetre vonatkozóan tartalommal kitöltenie. A perbeli esetben a felperes munkavégzésének jellege és az abból adódó napi feladatok ellátása nélkülözhetetlenné teszik a gépjármű rendszeres használatát, jogszabályi rendelkezés hiányában annak függvénye a megtett kilométer mértéke nem lehet.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, vagy a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Állította, hogy az eljárt bíróságok a helytállóan megállapított tényállás ellenére jogszabályt sértettek, mert tévesen értelmezték az R. 42. §-ában foglaltakat. A jogszabály ugyanis a pótlékra való jogosultság feltételeként a szolgálati gépkocsi rendszeres vezetését kívánja meg, a rendszeresség megállapítása pedig csak a rendőrségi viszonyok ismeretében dönthető el. A rendőrségen a gépjárműhasználat mindennapos, ezért téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a megtett kilométernek nincs jelentősége. Mindebből következik, hogy a jogosultság elbírálása az állományilletékes parancsnok hatáskörébe tartozik, mert ő ismeri a beosztottjai gépjárműhasználatát és annak gyakoriságát, ebben a kérdésben a bíróság még mérlegelési jogkörében sem dönthet.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az R. 42. §-ának (3) bekezdése szerint gépjárművezetői pótlékra jogosult, aki
a) a beosztásából adódó feladatok ellátása során szolgálati gépkocsit rendszeresen vezet, és ezáltal külön gépjárművezető foglalkoztatása szükségtelen,
b) gépkocsivezetőként a fegyveres szerv jelzésével és megkülönböztető jelzéssel ellátott gépjárművet vezet.
A felperes gépjárművezetői pótlékra való jogosultságát a kapitányságvezető parancsban megállapította, majd azt - az alperes által sem vitatottan - azért nem folyósították a részére, mert a Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője intézkedése a pótlék folyósítását az R.-ben foglaltakhoz képest további feltételek meglétéhez kötötte. Ezt az utasítást a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, és rámutatott arra, hogy az illetménypótlékra való jogosultság elbírálása az állományilletékes parancsnok döntési hatáskörébe tartozik, azonban annak elbírálásánál csak a jogszabályban meghatározott két együttes feltétel vehető figyelembe. A parancsnok döntési hatásköre az alperes érvelésével szemben nem jelenti azt, hogy annak felülvizsgálatára a bíróság nem jogosult, mivel adott esetben nem mérlegelési jogkörben megadható jogosultságról, hanem jogszabály által szabályozott jogosultság megállapításáról van szó. A parancsnok mérlegelési jogköre csak arra terjed ki, hogy a hivatásos állomány tagja rendelkezik-e a jogszabályban megállapított feltételekkel. A döntése ellen a felperes szolgálati panaszt terjeszthetett elő, amelynek felülvizsgálatára a bíróság jogosult [Hszt. 194. § (1) bekezdés, 196. § (1) bekezdés a) pontja].
Az ítéleti tényállás szerint a felperes a szolgálati feladatainak ellátása érdekében hetente két-három alkalommal vezeti a szolgálati gépkocsit, és ezáltal külön gépjárművezető foglalkoztatása szükségtelen. Ilyen tényállás mellett helytálló az a jogi következtetés, hogy a felperes a gépjárművezetői pótlékra a megtett kilométerek számától függetlenül jogosult.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárási illetékről az 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján rendelkezett.
A felperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel. (Legf. Bír. Mfv.II.11.294/2001. sz.)