adozona.hu
BH 2003.10.422
BH 2003.10.422
Külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepének felszámolására irányuló kérelem elbírálása során vizsgálandó speciális körülmények [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 2. § (4) bek., 27. § (4) bek., 1997. évi CXXXII. tv. 19. § (4) bek., 22. § (1) bek. a) és b) pont, (2) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 2000. december 5-én kezdeményezett felszámolási eljárást az első fokon eljárt megyei bíróság a 9. sorszámú végzésével az adós fizetésképtelensége hiányában megszüntette. Kötelezte a hitelezőt, hogy fizessen meg az államnak - a Megyei Illetékhivatal külön felhívására - 40 000 Ft eljárási illetéket.
A határozat indokolásában megállapította, hogy a hitelező 1 563 352 Ft tartozás megfizetésének elmulasztása miatt kérte az adós felszámolását. Az adós a követelés...
BH 2003.10.422 Külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepének felszámolására irányuló kérelem elbírálása során vizsgálandó speciális körülmények [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 2. § (4) bek., 27. § (4) bek., 1997. évi CXXXII. tv. 19. § (4) bek., 22. § (1) bek. a) és b) pont, (2) és (3) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 2000. december 5-én kezdeményezett felszámolási eljárást az első fokon eljárt megyei bíróság a 9. sorszámú végzésével az adós fizetésképtelensége hiányában megszüntette. Kötelezte a hitelezőt, hogy fizessen meg az államnak - a Megyei Illetékhivatal külön felhívására - 40 000 Ft eljárási illetéket.A határozat indokolásában megállapította, hogy a hitelező 1 563 352 Ft tartozás megfizetésének elmulasztása miatt kérte az adós felszámolását. Az adós a követelést a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelemről 2001. január 19-én történt bírósági értesítését megelőzően, a 2000. november 15-én és december 15-én kelt leveleiben vitatta. Az elsőfokú bíróság ezért az eljárást az 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (4) bekezdése alapján megszüntette.
E végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezését, és a kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte. A fellebbezési álláspont szerint a bíróság a döntésében nem vette figyelembe, hogy az adós képviselője a 2000. augusztus 17-i levelében tételes táblázatban visszaigazolta az átvett megrendeléseket, a számlákat átvette, azokra kifogást nem terjesztett elő, azokat nem küldte vissza. Az ügyvezető a 2000. október 16-i levelében nem a fizetési kötelezettséget hárította el, csak a távollétére hivatkozott. Az adós a követelést jogi képviselője útján, 2000. novemberében kezdte vitatni, amikor a felszámolási eljárás megindítását a hitelező már kilátásba helyezte. Csatolta az adós 2000. október 16-i, 2000. október 31-i, s 2000. augusztus 17-i leveleit.
Az adós a fellebbezésre tett észrevételeiben az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte. Előadta: a felek között jogvita áll fenn, ezért nem a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak van az ügyben hatásköre és illetékessége. Az adós a követelést a hitelező által a fellebbezésben említett leveleiben sem ismerte el, azok ugyanis érdemi jognyilatkozatot nem tartalmaznak. Ezzel szemben az adós vitatta a hitelező követelését az elsőfokú bíróság határozatában megjelölt levelekben mind jogalapja, mind összegszerűsége tekintetében. A számlák nem az adós nevére lettek kiállítva, a hitelező részéről nem áll fenn szolgáltatás. Az adós nem fizetésképtelen, köztartozása nincs. Csatolta a 2000. október 10-i fizetési felszólítást; a 2000. november 9-i, az adósnak írt levelet; a 2000. november 15-i és december 15-i keltezésű, a hitelezőnek írt levelet, és azok tértivevényeit.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság az ügyben helytálló határozatot hozott. A fellebbezésben írtak nem alkalmasak az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatására.
A jelen eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 2. §-ának (4) bekezdése értelmében e törvénynek a felszámolási eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Az 1997. évi CXXXII. törvény 19. §-ának (4) bekezdése akként rendelkezik: a fióktelep felszámolására irányuló eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény I., III. és IV. fejezetében foglaltakat kell alkalmazni a 22. § szerinti eltérésekkel. A 22. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében adósnak a külföldi vállalkozást kell tekinteni a fióktelep útján keletkezett tartozásai vonatkozásában. A törvényhely (2) bekezdése pedig kimondja: a fizetésképtelenség megállapításának akkor van helye, ha a) a külföldi vállalkozás illetve a fióktelep a nem vitatott vagy elismert - (1) bekezdés szerinti - tartozást az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, vagy b) a vele szemben Magyarországon lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt. A törvényhely (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a 20. § szerinti eljárás a hitelező kérelmére illetve a cégbíróság értesítése alapján indul. A többször mód. Cstv.-n alapuló bírói gyakorlat szerint akkor minősül a hitelező követelése vitatottnak, ha azt az adós már a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelemről való bírósági értesítése előtt vitássá tette. A Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1996. évi 11. számában közzétett 607. számú eseti döntésében hangsúlyozottak szerint a Csődtörvény nem határozza meg a vitatás módját, formáját. Ha az adós bármilyen módon kifejezésre juttatta, közölte a hitelezővel a követeléssel szembeni kifogását, nincs helye a fizetésképtelenség megállapításának. A többször mód. Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alapján pedig, ha az adós nem fizetésképtelen, az eljárást soron kívül meg kell szüntetni.
Az adott ügyben - ahogyan azt az elsőfokú bíróság is helyesen állapította meg -, a hitelező felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelméről történő bírósági értesítést az adós a tértivevény szerint 2001. január 19-én vette át. A hitelező által sem vitatottan az adós ezt megelőzően, a 2000. november 15-én kelt, majd december 15-én kelt leveleiben a követelést vitássá tette. A fellebbezéshez csatolt, 2000. október 16-i, október 31-i, valamint augusztus 17-i levelek - ellentétben a fellebbezésben írtakkal - nem tartalmaznak a követelésre vonatkozó nyilatkozatot.
Mindezekre tekintettel a hitelező követelése nem felel meg az 1997. évi CXXXII. törvény 22. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltaknak. A felek jogvitájának elbírálására nem a fizetésképtelen adós gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszüntetését célzó, felszámolási nemperes eljárást foganatosító bíróság, hanem az általános szabályok szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező perbíróság jogosult.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.31.002/2001. sz.)