adozona.hu
BH 2003.9.390
BH 2003.9.390
Az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítására eseti gondnokot rendelő gyámhatósági határozat jogsértő voltának megállapítása [1972. évi V. tv. 14. §, 1957. évi IV. tv. 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a német állampolgárságú beavatkozó és magyar állampolgár házastársa 1991. februárjában ismerkedtek meg, és 1992. június 13-án kötöttek házasságot. A házasságkötést követően a beavatkozó az 1992. május 7. napján született Csilla nevű gyermekre nézve teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tett, amely alapján a gyermek anyakönyvezése (annak kijavítása) megtörtént. A gyermek és édesanyja a beavatkozó által a házastársa részére vásárolt lakásban éltek, ahol az any...
BH 2003.9.390 Az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítására eseti gondnokot rendelő gyámhatósági határozat jogsértő voltának megállapítása [1972. évi V. tv. 14. §, 1957. évi IV. tv. 3. §].
Az irányadó tényállás szerint a német állampolgárságú beavatkozó és magyar állampolgár házastársa 1991. februárjában ismerkedtek meg, és 1992. június 13-án kötöttek házasságot. A házasságkötést követően a beavatkozó az 1992. május 7. napján született Csilla nevű gyermekre nézve teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tett, amely alapján a gyermek anyakönyvezése (annak kijavítása) megtörtént. A gyermek és édesanyja a beavatkozó által a házastársa részére vásárolt lakásban éltek, ahol az anya a gyermeket nevelte, és ahol a beavatkozó magyarországi üzleti tartózkodásai alatt családjával (időszakosan) együtt lakott. A gyermek 1994-1995-ben jelentős időt töltött édesapjával Németországban is. A beavatkozó 1995. júliusában a gyermek édesanyjának előzetes hozzájárulása nélkül a gyermeket Németországba vitte, majd vele huzamosabb ideig ismeretlen helyen tartózkodott. Az A.-i Járásbíróság a gyermeknek az édesanyja részére való kiadását rendelte el, az ezzel kapcsolatos fellebbezést a németországi illetékes fellebbviteli bíróság (a H-i Országos Felsőbíróság) elutasította. Időközben a gyermek édesanyja a Pesti Központi Kerületi Bíróságon keresetet terjesztett elő a házasság felbontása iránt.1996. április 10-én a gyermek jogi képviselővel eljáró édesanyja, valamint a testvére által képviselt beavatkozó közjegyző által hitelesített magánokiratban megállapodást kötöttek a házasság egyező akaratnyilvánításon alapuló felbontása érdekében a gyermek elhelyezése, és a házastársak közötti vagyoni kérdések rendezése tárgyában. A megállapodás 4/n. pontja értelmében megegyeztek abban, hogy az apánál tartózkodó Csilla nevű gyermek az apa (felperesi beavatkozó) elhelyezésében marad, aki a megállapodás időpontjától kezdődően egyedül gyakorolja a szülői felügyeleti jogokat, egyben a felek kötelezték magukat, hogy a házassági bontóperben ennek megfelelő nyilatkozatokat fognak tenni. Az apa a gyermektartásdíj iránti igényéről véglegesen lemondott, míg házastársa minden tartási és vagyoni igényének egyösszegű kielégítéséhez 200 000 DEM megfizetését vállalta (amelyből 50 000 DEM-t az anya a szerződés aláírásakor vett fel, további 50 000 DEM letétként került elhelyezésre azzal, hogy a szerződésben írt feltételek teljesítésétől függően kerülhet kifizetésre, míg a további 100 000 DEM megfizetését az apa havi 8333 DEM részletekben vállalta).
A megállapodásban részletesen szabályozták az anya és a gyermek közötti kapcsolattartást, így a rendkívüli kapcsolattartást is, melynek költségei felét az apa vállalta viselni. Kikötötték, hogy a rendszeres kapcsolattartásra havonta egy alkalommal, péntek reggeltől vasárnap estig kerül sor Németországban (meghatározott feltételekkel), és akként, hogy ahhoz minden hónapban 400 DEM összeggel az apa hozzájárul. A megállapodást a felek mind Németországban az illetékes járásbíróságnál, mind a bontóperben eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróságnál becsatolták.
1996. július 3-án az anya Németországból a gyermeket több férfi ismerőse közreműködésével erőszakkal magához véve Magyarországra hozta (a gyermekre felügyelő apai nagyanyát súlyosan bántalmazták, és megfenyegették). Ettől az időtől az anya a gyermekkel Magyarországon ismeretlen helyen tartózkodik. Az A-i Járásbíróság 1996. július 4-én kelt határozatával a gyermek tartózkodási helyének meghatározására vonatkozó jogot az A. Város Gyámügyi Hivatalára ruházta, a Gyámügyi Hivatal pedig az 1996. július 12-én kelt határozatával elrendelte, hogy a gyermeket tartózkodási helyének ismertté válása után az apa vegye felügyelete alá, és a gyámügyi hivatalnak adja át.
A beavatkozói apa a magyarországi Központi Hatóságot a jogellenesen külföldre vitt gyermeke visszavitelének elrendelésére kérte. A Pesti Központi Kerületi Bíróság végzésével arra kötelezte az anyát, hogy a gyermeket megfelelő határidő kitűzésével adja át a beavatkozó apa jogi képviselőjének többek között arra utalással, hogy a gyermek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, Hágában 1980. október 25-én kelt Egyezmény 3. Cikke értelmében a gyermek Magyarországra hozatala jogellenes volt. Utalt az elsőfokú bíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 72/A. §-ának (1) bekezdésére, mely szerint a gyermek elhelyezéséről a szülők döntenek, a bíróság a szülők megegyezésének hiányában határoz a gyermek elhelyezése felől. Az adott esetben a gyermekelhelyezés jogszerűsége szempontjából a szülők érvényes megállapodása volt az irányadó, amit az anya is elfogadott azzal, hogy a gyermek gondozása a közjegyző előtt kötött megállapodás szerint történt 1996. július 3-ig, amikor édesanyja Magyarországra jogellenesen visszahozta.
Az anya fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság végzésével az elsőfokú végzést helyes indokainál fogva helybenhagyta. A jogerős végzés ellen az anya által előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Legfelsőbb Bíróság végzésével a jogerős másodfokú végzést hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság végzésében kiemelte, hogy a bíróság a jogellenesen elvitt gyermek visszaadására irányuló eljárásban nem a gyermek elhelyezéséről dönt; feladata nem a gyermekelhelyezés megfelelősége szempontjainak vizsgálata, hanem kizárólag annak megállapítása, hogy a Hágai Egyezmény 3. Cikke szerint történt-e jogellenes elvitel, és az Egyezmény 13. Cikke értelmében nincs-e akadálya a visszavitel elrendelésének. Azt, hogy az elvitel jogellenes volt-e, az Egyezmény 3. Cikke helyes értelmezése mellett annak a szerződő államnak a joga szerint kell megítélni, ahonnan a gyermeket elhozták, illetve ahol a gyermek szokásos tartózkodási helye volt. A gyermek feletti szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő pedig a házasfelek által közjegyző előtt megkötött megállapodás szerint az apa volt, akinél a gyermek elhelyezésre került, így az új lakóhelye (Németország) tekintendő a gyermek szokásos tartózkodási helyének. A vonatkozó német és magyar jogszabályok ismertetését követően pedig rámutatott arra, hogy a jogellenesen elvitt gyermek visszavitele iránt indult eljárásban az apaság tényét vizsgálni nem kellett, és a szülők közjegyzői okiratba foglalt megállapodásának, szerződésének érvényessége sem volt vitatható.
A beavatkozó házastársa 1996. szeptember 27-én kelt kérelmében az M. Polgármesteri Hivatal Gyámhatóságától az 1992. május 7-én született Csilla nevű gyermeke részére eseti gondnok kirendelését kérte a beavatkozói apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítása érdekében arra hivatkozással, hogy a gyermeknek nem az apai elismerő nyilatkozatot tett és anyakönyvezett beavatkozó az édesapja. A gyámhatóság által kirendelt eseti gondnok az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítása érdekében keresettel élt, azonban elfogultságra alapított panasz miatt őt a gyámhatóság tiszte alól felmentette. A gyámhatóság megismételt eljárásban az 1997. év szeptember hó 10. napján kelt határozatával a gyermek részére dr. K. József ügyvédet eseti gondnokul rendelte, aki a gyermeket az apaság vélelmének megdöntése iránti perben tovább képviselte. A gyámhatóság döntését az anya előadására alapította, mely szerint a vélelmezett fogantatási időben a beavatkozóval kapcsolata nem volt, kapcsolata J. V. G. orosz állampolgárral és dr. B. András volt házastársával volt. Magánszakértői véleményt is csatolt annak alátámasztására, hogy a gyermek vér szerinti apja dr. B. András. Figyelembe vette az elsőfokú hatóság azt is, hogy a gyermekelhelyezésre és a házasság felbontására irányuló pert a bíróság az apaság vélelmének megdöntése iránti per jogerős befejezéséig felfüggesztette. Az eseti gondnokot rendelő határozatnak a beavatkozó, illetve jogi képviselője részére való kézbesítésére 1997. év szeptember 26. napján került sor, a hatóság határozatát 1997. év október hó 11. napjával jogerősítette. A gyermek részére korábban kirendelt eseti gondnok által megindított apaság vélelmének megdöntése iránti perben a városi bíróság a dr. K. József ügyvéd eseti gondnok közreműködésével folytatta az eljárást, és az esetigondnok-rendelő határozat jogerőre emelkedése előtt már 1997. év szeptember 22. napján ítéletet hozott, melyben a beavatkozó apaságának vélelmét megdöntötte.
A beavatkozó jogi képviselője útján 1998. év április 11. napján igazolási kérelmet és fellebbezést nyújtott be; az elsőfokú gyámhatóság az igazolási kérelmet elutasította, az e határozat elleni fellebbezést az alperes módosított határozatával helybenhagyta elismerve, hogy az igazolási kérelem előterjesztésére nyitva álló objektív határidő utolsó napján (1998. április 11-én) adta postára igazolási kérelmét az apa.
Az igazolási kérelem elutasítását helybenhagyó, illetőleg azt módosító alperesi határozatok ellen a Fővárosi Főügyészség által előterjesztett (és a Legfőbb Ügyészség által fenntartott és kiegészített) óvást a Szociális és Családügyi Minisztérium határozatával elutasította.
Az apaság vélelmét megdöntő elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezés folytán a megyei bíróság a pert a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz tette át illetékességi okokra hivatkozással, a Pesti Központi Kerületi Bíróság által hozott ítélet elleni fellebbezés folytán megindult másodfokú eljárást pedig a Fővárosi Bíróság 47. számú végzésével felfüggesztette az eseti gondnok kirendelésével kapcsolatos eljárás jogerős befejezéséig.
A Fővárosi Főügyészség 2000. évi március hó 23. napján az 1997. évi szeptember hó 10. napján kelt határozat ellen óvást terjesztett elő, amelyben az eseti gondnok rendelését jogszabálysértőnek tekintette, mivel az eseti gondnok kirendelése során a Csjt. 44. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat megsértve az apa meghallgatását mellőzték. Sérelmezte, hogy a gyámhatóság nem vette figyelembe, miszerint a szülők 1996. áprilisában a gyermek elhelyezését illetően egyezséget kötöttek közjegyző előtt, és a döntést jogsértő módon magánszakértői véleményre alapította. Az alperes a 2000. évi május 12. napján kelt perbeli határozatában az óvással egyetértett, elismerte, hogy több eljárási, illetve anyagi jogszabálysértésre került sor az eseti gondnok kirendelése során, mert az óvásban jelzett körülmények mellőzésre kerültek, az apát nem hallgatták meg, azonban az óvással támadott elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésére nem látott lehetőséget. Álláspontja szerint az óvással támadott határozattal kirendelt eseti gondnok jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sértené a kirendelő határozat hatályon kívül helyezése, amelyre így nincs jogszerű lehetőség.
Kiemelte, hogy az elsőfokú gyámhatóság döntése előtt vizsgálta, hogy az apaság vélelmének megdöntése iránti per a kiskorú érdekében áll-e, e körben utalt a gyermekek jogairól szóló New Yorkban 1989. november 20-án kelt és a hazai jogrendbe az 1991. évi LXIV. törvénnyel beiktatott Egyezmény 7. §-ára, mely szerint a gyermeket születésekor anyakönyvezik, és ettől kezdve joga van ahhoz, hogy nevet kapjon, állampolgárságot szerezzen, és lehetőség szerint ismerje szüleit, valamint ahhoz, hogy ezek neveljék. Utalt továbbá a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 7. §-ának (4) bekezdésére, mely szerint a gyermeknek joga van a származási, vér szerinti családja megismeréséhez és a kapcsolattartáshoz.
A felperes keresetében az alperes óvás tárgyában hozott határozatának, továbbá az elsőfokú gyámhatóságnak az óvással támadott határozata hatályon kívül helyezését kérte, mivel az elsőfokú gyámhatóság az apaság vélelmének megdöntése iránti per érdekében úgy rendelt ki eseti gondnokot, hogy a vélelem megdöntésének indokoltságát nem vizsgálta, egyben megsértette a Csjt. 44. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat, amikor az apa meghallgatását mellőzte. Utalt arra, hogy az alperes határozatában elismerte az óvásban foglalt jogszabálysértések megtörténtét, és az elsőfokú gyámhatósági határozat hatályon kívül helyezését indokolatlanul mellőzte az eseti gondnok jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogaira hivatkozással.
Utalt arra, hogy az apaság vélelmének megdöntése iránt a másodfokú eljárásban felfüggesztett perben olyan orvos szakértői vélemény került csatolásra, ami az elsőfokú döntést támogató magánszakértői véleménnyel szemben kétségeket ébreszt.
Az alperes a kereset elutasítását arra való hivatkozással kérte, hogy bár az óvásban foglaltakkal egyetértett, azonban az óvás folytán az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésére jogszerű lehetőség nem volt, az eseti gondnok jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogainak védelme miatt.
A beavatkozó csatlakozva a felpereshez az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte az óvásban foglaltakkal egyetértve, és utalva arra, hogy az alperes is elismerte, miszerint az eseti gondnok kirendelésekor számos súlyos jogszabálysértésre került sor.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletében lényegében az eseti gondnok jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogaira alapította döntését. Kiemelte, hogy a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 15. §-ának (5) bekezdése értelmében ha az ügyész a határozat bírósági megtámadására nyitva álló határidő letelte után nyújt be óvást, a szerv egyetértés hiányában is érdemben dönt az óvás tárgyában. Elutasítás esetén az ügyész az erről szóló határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül fordulhat az illetékes bírósághoz. Ezért az ügyész határidőben fordult az óvás tárgyában az alperes által érdemben hozott határozat felülvizsgálata iránt a bírósághoz, azonban keresetének helyt adni nem lehetett, mivel az eseti gondnokot rendelő határozat hatályon kívül helyezésével jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jog sérülne. Az elsőfokú bíróság egyetértett az alperessel abban, hogy a felperesnek óvása benyújtása előtt vizsgálnia kellett volna, hogy valamely ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát eljárása nem sérti-e, márpedig az esetigondnok-rendelő határozat alapján eljáró ügyvéd (eseti gondnok) jóhiszeműen szerzett jogait jóhiszeműen gyakorolta, hiszen a kiskorú érdekében járt el az apaság vélelmének megdöntése iránti perben. A beavatkozó gyámhatósági eljárásbeli magatartását az eljárás elhúzására irányuló törekvésként értékelte, egyben úgy ítélte meg, hogy a perben felvetett alkotmánybírósági határozatok sem teszik lehetővé a keresetnek való helyt adást.
A megyei bíróság jogerős ítélete ellen a felperesi beavatkozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, valamint perköltséget kért. Lényegében arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet megsértette az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény 14. §-ának (1) és (3) bekezdésében, illetőleg 15. §-ában foglaltakat annál is inkább, mert az alperes a jogszabálysértést elismerte, és alaptalanul hivatkozott az eseti gondnok jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogainak védelmére. Véleménye szerint a bíróság jogsértően nem vette figyelembe, hogy a Csjt. 44. §-ának (4) bekezdése értelmében az eseti gondnok kirendelése előtt a beavatkozói apát meg kellett volna hallgatni. Az apa lakcíme, jogi képviselője a hatóság előtt ismert volt, azonban ténylegesen a meghallgatásra kísérlet sem történt. Utalt az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában foglaltakra, illetőleg arra, hogy az elsőfokú bíróság a vonatkozó jogszabályokat tévesen értékelte, és az irányadó körülményeket nem kellő körültekintéssel vette figyelembe.
A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felperes óvásában és keresetében foglalt jogi álláspontot fenntartva nem ellenezte a felülvizsgálati kérelemnek való helyt adást.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte lényegében arra való hivatkozással, hogy az eseti gondnok jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogainak védelme érdekében az óvással támadott határozat hatályon kívül helyezésére nem volt jogszerű lehetőség. Kiemelte, hogy a Fővárosi Főügyészség az óvás előterjesztésekor nem tartotta be az ügyészi törvényességi felügyeletről szóló legfőbb ügyészi utasítás vonatkozó rendelkezéseit sem.
A beavatkozó felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján tárgyaláson kívül bírálta el, a jogerős határozatot a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében a felülvizsgálati kérelem (és ellenkérelem) keretei között vizsgálva felül.
Az elsőfokú bíróság a lényegében helyesen megállapított tényállásból eltérő jogi álláspontja folytán téves jogkövetkeztetéseket vont le.
Abban a kérdésben kellett a Legfelsőbb Bíróságnak a jelen ügy elbírálása során állást foglalnia, hogy a felülvizsgálati kérelemben a jogerős ítélettel szemben megjelölt jogszabálysértések megállapíthatók, vagy sem, az eseti gondnok kirendelésére jogszerűen került sor, vagy sem.
A perbeli esetben az érintett gyermek édesanyja az apaság vélelmének megdöntése iránti per kezdeményezésére eseti gondnok kirendelését kérte a gyámhatóságtól, elhallgatva, hogy a beavatkozói apával 1996. áprilisában a gyermek elhelyezése tárgyában közjegyző előtti megállapodást kötött, amelyet a bontóper irataihoz is csatolt. Ugyancsak elhallgatta az anya, hogy a gyermek elhelyezése körében tett megállapodás mellett a rendszeres és rendkívüli kapcsolattartásban is megállapodás született azzal, hogy a szülői felügyeleti jogokat az apa gyakorolja.
A Csjt. 43. §-ának (3) bekezdése szerint az apaság vélelmének megtámadására a gyermek jogosult, továbbá az, akit a vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni, és végül a gyermek halála után leszármazója, ilyenek hiányában az ügyész. A Csjt 43. §-ának (5) bekezdése a vélelem megdöntésére nyitva álló határidőt szabályozza. A Csjt. 44. §-ának (1) és (3) bekezdése szerint az apaság vélelmének megtámadására irányuló pert a jogosultnak személyesen kell megindítania, és a cselekvőképtelen jogosult helyett - a gyámhatóság hozzájárulásával - a törvényes képviselő léphet fel.
A felülvizsgálati kérelemben felhívott 57/1991. (XI. 8.) AB határozat indokolásában az Alkotmánybíróság az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdése és 67. §-ának (1) bekezdése egybevetése után megállapította, hogy a Csjt. akkor hatályos 44. §-a (1) bekezdésének második fordulata azért alkotmányellenes tartalmat hordozó, mert a törvényes képviselő korlátlan és törvényes garanciák nélküli perindítási jogosultsága útján a gyermek vérségi származása kiderítéséhez való jogát véglegesen elvonja. Az említett AB határozatot követően meghozott 1992. évi XVI. törvény a jogi szabályozás alkotmányellenességét a Csjt 44. §-ának (4) bekezdése beiktatásával szüntette meg, amely kimondja, hogy a gyámhatóság az apaság vélelmének megdöntése iránt a kiskorú általi perindításhoz csak akkor járulhat hozzá, ha a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a kiskorú érdekében áll; ha az anya és a vélelmezett apa között a gyermek elhelyezése vitás, a gyámhatóság a hozzájárulást csak kivételesen indokolt esetben adhatja meg. Ezzel összhangban áll az alperes által az óvás tárgyában hozott határozatban hivatkozott, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról kiadott 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 7. §-ának (4) bekezdése, mely szerint a gyermeknek joga van származása, vér szerinti családja megismeréséhez és a kapcsolattartáshoz. A Gyvt. végrehajtásáról szóló, a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról kiadott 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 64. §-ának (4) bekezdése pedig határidős rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a gyámhivatalnak annak eldöntésénél, hogy a családi jogállás megállapítására irányuló per megindításához a hozzájárulást megadja-e, azt kell vizsgálnia, hogy a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a gyermek vagy gondnokság alatt álló személy érdekében áll-e.
A Gyer. 171. §-ának (1) bekezdése és 172. §-ának (1) bekezdése értelmében e rendelet 1997. november 1-jén lépett hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépése után indult ügyekben kell alkalmazni. A perbeli eseti gondnok rendelő elsőfokú határozat idején a gyámhatóságokról szóló 12/1987. (VI. 29.) MM rendelet volt hatályban, amelynek 9. §-a értelmében a gyámhatósági eljárásban a képviseleti jogosultságot közokirattal [Pp. 195. § (1)-(2) bek.], vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal [Pp. 196. § (1) bek.] kell igazolni. Az 51. § (2) bekezdésének a) pontja szerint a gondnok rendelése előtt a gyámhatóságnak vizsgálnia kell a gondnokrendelés okát, míg a (3) bekezdés szerint a gyámhatóság elutasítja az eseti gondnok kirendelése iránti kérelmet, ha a gondnokrendelést a családi jogállás rendezése iránti per megindítása érdekében kérték, de megítélése szerint a per nem áll a kiskorú érdekében.
A felperesi óvásban, illetve keresetben, valamint a felülvizsgálati kérelemben megjelölt Csjt. 44. §-ának (4) bekezdése szerint pedig az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítása előtt a gyámhatóságnak cselekvőképtelen kiskorú esetében - elháríthatatlan akadályt kivéve - az anyát és a vélelmezett apát meg kell hallgatnia. A gyámhatóság a perindításhoz csak akkor járulhat hozzá, ha a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a kiskorú érdekében áll. Ha pedig az anya és a vélelmezett apa között a gyermek elhelyezése vitás, a gyámhatóság a hozzájárulást csak kivételesen indokolt esetben adhatja meg.
Ezen korábbi, illetve jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezések teljesen összhangban állnak a már hivatkozott New York-i Egyezmény 8. Cikkével, amelyben az Egyezményben részt vett államok kötelezik magukat arra, hogy törvénysértő beavatkozás nélkül tiszteletben tartják a gyermeknek saját személyazonossága - ideértve állampolgársága, neve, családi kapcsolatai - megtartásához fűződő, törvényben elismert jogát.
Az idézett jogszabályok, jogszabály-módosítások, illetve a nemzetközi egyezmények beiktatása folytán a családi jogállás rendezésénél a gyermek érdekének a Csjt. 1. §-a (2) bekezdésében kiemelt vizsgálata az apaság vélelmének megdöntése iránti polgári per megindításának előkérdése, amely gyámhatósági hatáskörbe tartozik, jogi garanciája pedig az, hogy a perindítás tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a bíróság előtt kereset előterjesztésére van jogi lehetőség. Mindebből következően az apaság vélelmének megdöntése iránti polgári pert megelőzi a perindítás feltételeinek vizsgálata a gyámhatóság részéről, és az apaság vélelmének megdöntése iránti per kezdeményezésére eseti gondnok kirendelése akkor, ha a családi jogállás rendezése, a vélelem megdöntése a kiskorú érdekében áll. Miként azt a Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.24.378/1998/4. számú ítéletében kimondotta, a gyermek érdekében állóság vizsgálata a megelőző gyámhatósági eljárás, illetőleg e határozat felülvizsgálata iránti közigazgatási per tárgya, a vélelem megdöntése iránti perben a polgári bíróság e kérdéskört már nem vizsgálhatja. Ebből következően az apaság vélelmének megdöntése iránti per kezdeményezésére jogosult eseti gondnok kirendelése iránti kérelem előterjesztőjének jogosultsága, a jogosultság vizsgálata, valamint a kiskorú érdekében állóság vizsgálata az eseti gondnok kirendelése során mellőzhetetlen, de a kérelem előterjesztésének jogszerűsége és az előterjesztő erre való jogosultságának vizsgálata megelőzi a vélelem megdöntéséhez fűződő kiskorúi érdekek vizsgálatát.
A perbeli esetben azonban az elsőfokú gyámhatóság óvással támadott határozatában e körülményekre nem tért ki, e körülményeket nem vizsgálta eljárási és anyagi jogszabályt is sértve, amely jogsértést az alperes maga is elismert.
Tévedett az alperes és az elsőfokú bíróság is, amikor az eseti gondnok jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogainak védelmére alapították döntésüket. Az 1972. évi V. törvény 14. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanis ha az ügyész az óvást egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen annak közlését követő egy éven túl nyújtja be - amennyiben törvény, törvényerejű rendelet, vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik -, az óvás folytán tett intézkedés jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat nem sérthet. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben a gyermek édesanyja - aki a Csjt. 43. §-ának (3) bekezdése értelmében az apaság vélelmének megtámadására nem jogosult - a gyermek nevében kérte a gyámhatóság hozzájárulását, illetőleg eseti gondnok kirendelését a per megindításához mint törvényes képviselő a Csjt. 44. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra alapítottan. Elmulasztotta azonban annak bejelentését, hogy a kérelem előterjesztését megelőzően a gyermek szülői felügyeleti joga közjegyző előtt tett megállapodás értelmében nem őt, hanem a beavatkozói apát illeti. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint az eseti gondnok tekintetében a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok vélelme szóba sem jöhet, figyelemmel arra is, hogy az eljárás kezdeményezésére a hatóság megtévesztésével, félrevezetésével, nyilvánvalóan rosszhiszemű eljárás keretében került sor. A Csjt. 86. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a szülői felügyeletet gyakorló szülő joga és kötelessége, hogy kiskorú gyermekét mind személyi, mind vagyon ügyeiben képviselje. Nem vitás, hogy a családi jogállás mikénti rendezése a kiskorú gyermek legmélyebb személyi ügye.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja az, hogy tévedett a megyei bíróság, amikor elsőfokú ítéletében ezen jogszabályi rendelkezéseket és körülményeket értékelni elmulasztotta, és az alperes határozatában foglaltak (az óvással támadott határozat jogszerűtlenségének elismerése) ellenére az eseti gondnok jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogainak védelmére alapítottan a felperes keresetét elutasította. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, míg az alperes óvás tárgyában hozott határozatát a Pp. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján ugyancsak hatályon kívül helyezve az alperest új eljárásra kötelezte.
Az új eljárásban az alperesnek a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ítéletében foglaltak alapján, az elsőfokú óvással támadott határozatot hatályon kívül kell helyeznie, majd a Gyer. rendelkezései alapján és figyelemmel az Áe. 8. és 19. §-ában foglaltakra azonos hatáskörű más gyámhivatalt kell az elsőfokú eljárásra kijelölnie. A kijelölt gyámhivatalnak eljárása során be kell szereznie a jogellenesen elvitt gyermek visszavitelére vonatkozó eljárás iratait, a bontóper illetőleg apaság vélelmének megdöntésével kapcsolatos perek iratait, vizsgálni kell a közjegyzői megállapodást, és azt, hogy törvényes képviselőnek, szülői felügyeleti jogot gyakorló szülőnek az anyát vagy az apát kell-e tekinteni. Ezt követően kell vizsgálni azt, hogy a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése, azaz az apaság vélelmének megdöntése a kiskorú érdekében áll, vagy sem (e körben az orvos szakértői véleményeket nem kell figyelembe venni, mivel azok már a vélelem megdöntésével kapcsolatos polgári per tárgyát képezik). Amennyiben továbbá a családi jogállás rendezése a gyermek érdekében áll, úgy azt is vizsgálni kell, hogy a gyermek elhelyezése miatti, szülők közötti vitára figyelemmel a kivételesen megadható hozzájárulás indokoltsága fennáll, vagy sem. Ezen utóbbi körülmények vizsgálatához pedig mellőzhetetlen a szülők részletes meghallgatása a Csjt. 44. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján. Mindezen körülmények feltárását követően lesz módja az elsőfokú gyámhivatalnak arra, hogy az eseti gondnok kirendelése tárgyában (vagy a kérelem elutasításáról) érdemben állást foglaljon. (Legf. Bír. Kfv.II.39.630/2001. sz.)