adozona.hu
BH 2003.2.89
BH 2003.2.89
Ha a munkavállaló a keresőképtelensége idejére is megkaphatja a teljes keresetét, nem tarthat igényt táppénzre [1997. évi LXXXIII. tv 47. § (2) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996-tól 2001-ig állt volna határozott idejű munkaviszonyban a munkáltatójával. A munkáltató a munkaviszonyát 1999. június 30-án megszüntette, azonban a Munka Törvénykönyve 88. §-ában foglaltak alapján kifizette részére az egyévi átlagkeresetét.
A felperes 1999. június 30-tól 1999. szeptember 30-ig keresőképtelen betegállományba került, ami miatt erre az időszakra igényelte az alperestől a táppénz folyósítását.
Az alperes mindkét fokon arra hivatkozással utasította el a felperes ...
BH 2003.2.89 Ha a munkavállaló a keresőképtelensége idejére is megkaphatja a teljes keresetét, nem tarthat igényt táppénzre [1997. évi LXXXIII. tv 47. § (2) bek. b) pont].
A felperes 1996-tól 2001-ig állt volna határozott idejű munkaviszonyban a munkáltatójával. A munkáltató a munkaviszonyát 1999. június 30-án megszüntette, azonban a Munka Törvénykönyve 88. §-ában foglaltak alapján kifizette részére az egyévi átlagkeresetét.A felperes 1999. június 30-tól 1999. szeptember 30-ig keresőképtelen betegállományba került, ami miatt erre az időszakra igényelte az alperestől a táppénz folyósítását.
Az alperes mindkét fokon arra hivatkozással utasította el a felperes kérelmét, hogy a betegsége időtartamára munkabérben részesült.
A felperes a keresetlevelében arra hivatkozott, hogy a Munka Törvénykönyve szerint az egyévi átlagkeresetét kártérítésként és nem munkabérként kapta, ezért jogosult táppénzre a betegállományának idejére. Ezen túlmenően késedelmi pótlékot is igényelt.
A munkaügyi bíróság az ítéletével részben helyt adott a felperes keresetének, megváltoztatta az alperes másodfokú határozatát és megállapította, hogy a felperes az 1999. június 30-tól szeptember 30-ig terjedő időtartamban táppénzre jogosult.
Az ítélet indokolása szerint a felperes részére a volt munkáltatója a határozott idejű munkaszerződés lejárta előtt történt megszüntetése miatt az Mt. 88. §-ában kötelezően előírt 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összegű kártalanítást fizetett. Ennek az összegnek a kifizetése azonban a munkaviszonyban nem álló felperes részére társadalombiztosítási jogviszonyt nem keletkeztetett.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte az 1997. évi LXXXIII. törvény 47. §-a (2) bekezdésének b) pontjára hivatkozással, amely szerint nem jár táppénz a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amelyre a biztosított a teljes keresetét megkapta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A per egyértelmű adatai szerint a felperes egy évre, a keresőképtelensége idejére is megkapta a teljes keresetét. A Legfelsőbb Bíróság ehelyütt jegyzi meg, hogy az Mt. 88. §-ára figyelemmel ez nem kártérítés volt. Ehhez képest az 1997. évi LXXXIII. törvény 47. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján nem tarthatott igényt táppénzre a keresőképtelensége idejére.
Mindezek alapján tévedett az eljárt munkaügyi bíróság, amikor a felperes táppénzre jogosultságát megállapította. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította [Pp. 275/A. § (2) bekezdés]. Az alperes perköltségre csak a felülvizsgálati eljárásban tartott igényt, ennek megfelelően marasztalta a Legfelsőbb Bíróság a felperest.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.259/2001. sz.)