adozona.hu
BH 2002.12.473
BH 2002.12.473
A számviteli fegyelem megsértésének vétsége megvalósul, ha az alapítvány könyvelője a gazdasági események folyamatát tükröző bizonylatok adatait a könyvviteli nyilvántartásokban nem rögzíti, e nyilvántartásokba szabályszerűen kiállított bizonylat nélkül jegyez be adatokat, hiteles belső és külső bizonylatok nélkül teljesít ki- és befizetéseket és ezzel jelentősen nehezíti, a készpénzállomány tekintetében pedig meghiúsítja az alapítvány vagyoni helyzetének ellenőrzését [Btk. 289. § (1) bek. a) és b) pont, 19
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az 1999. június 29-én kelt ítéletével a terheltet folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette és számviteli fegyelem megsértésének vétsége miatt halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.
A másodfokú bíróság a 2000. október 31. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú eljárásban kiegészített tényállás lényege a következő.
...
BH 2002.12.473 A számviteli fegyelem megsértésének vétsége megvalósul, ha az alapítvány könyvelője a gazdasági események folyamatát tükröző bizonylatok adatait a könyvviteli nyilvántartásokban nem rögzíti, e nyilvántartásokba szabályszerűen kiállított bizonylat nélkül jegyez be adatokat, hiteles belső és külső bizonylatok nélkül teljesít ki- és befizetéseket és ezzel jelentősen nehezíti, a készpénzállomány tekintetében pedig meghiúsítja az alapítvány vagyoni helyzetének ellenőrzését [Btk. 289. § (1) bek. a) és b) pont, 1991. évi XVIII. tv 83. § (1) bek., (2) bek. a) pont, 84. § és (2) bek., 85. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság az 1999. június 29-én kelt ítéletével a terheltet folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette és számviteli fegyelem megsértésének vétsége miatt halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.A másodfokú bíróság a 2000. október 31. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú eljárásban kiegészített tényállás lényege a következő.
A terhelt az alapítványnál felkérés alapján könyvelési munkákat végzett, és pénzkezeléssel is meg volt bízva, így feladata volt az aláírt nyomtatványok alapján a banki pénzfelvétel és a házi pénztár kezelése is. Lehetősége volt ún. szponzorpénzek szerzésére, amelyek után őt az alapítvány kuratóriumának döntése szerint 10 % jutalék illette meg, melynek kifizetéséről szintén a kuratórium határozott.
1995 szeptember végén a terhelt egy - a másik aláíró aláírásával már ellátott - banki utalványt második aláíróként aláírt, majd az utalványt 4,5 millió forintról kitöltötte, és az alapítvány bankszámlájáról 1995. október 2-án a 4,5 millió forintot felvette, és azt saját céljaira fordította.
A terhelt ezt követően 1995. december 2-án 600 000 forintot vett fel az alapítvány pénztárából, mint részére járó jutalékot, azonban erre a kifizetésre kuratóriumi döntés nem született.
A kuratórium elnökének külföldi útjáról való hazatérése után a terhelt közölte, hogy 4,5 millió forintot "kölcsönként" felvett az alapítvány számlájáról, ígéretet tett annak visszafizetésére 1995. december 31-ig, majd határidő-módosítást kért, amelyhez az alapítvány kuratóriuma nem járult hozzá, és 1995. december 8-án a terhelt ellen feljelentést tettek.
Az alapítvány a terhelt ellen polgári peres eljárást is kezdeményezett, amelynek eredményeként a bíróság 1997. február 26-án jogerős ítéletével a terheltet 5,1 millió forint és járulékai megfizetésére kötelezte.
A terhelt mint az alapítvány könyvelője a számviteli törvény bizonylati fegyelmére vonatkozó szabályai betartására volt köteles. E körben kötelessége volt minden olyan gazdasági műveletről, eseményről bizonylatot készíteni, amely az eszközök állományát vagy összetételét megváltoztatja, és a bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásban, a naplófőkönyvben rögzíteni, valamint a pénzkezelés szabályait betartani. E kötelezettségeit a terhelt 1992. április 1. és 1995. december 15. között összesen 44 esetben szegte meg, és e tevékenységének eredményeként az alapítvány vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését nehezítette.
A terhelt az alapítvány könyvelésének vezetése során 5 esetben a gazdasági eredményeket nem rögzítette a naplófőkönyvben, 9 esetben bizonylat nélkül könyvelt be tételeket, valamint 30 esetben hiteles belső és külső bizonylatok nélkül végzett kifizetéseket és bevételezéseket. A ki- és befizetések esetén rendszeresen hiányzott az átvevő, illetve a kifizető személy sajátkezű aláírása.
A másodfokon felülbírált jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, melyben arra hivatkoztak, hogy a terheltnek nem volt szakképzettsége, képesítése, a könyvelés vezetése során ténylegesen csupán az iktatásra szorítkozott a tevékenysége, a számviteli szabályokat így tudatosan nem szeghette meg, e bűncselekménynek pedig nincs gondatlan alakzata. Ezért a számviteli fegyelem megsértésének vétségében bűnösségének megállapítása anyagi jogszabálysértéssel történt. E cselekmény miatti felmentése esetén pedig a jelenleg hatályban levő jogszabályok eredményeznek kedvezőbb elbírálást, ami enyhébb - végrehajtásában felfüggesztett - büntetés kiszabását teszi lehetővé.
A legfőbb ügyész a jogerős határozatok hatályukban fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt az alapítványnál felkérés alapján, rendszeresen könyvelési feladatokat is ellátott. Ebben a munkakörben a számviteli törvény bizonylati fegyelemre vonatkozó szabályainak hatálya alatt állt, és azok betartására volt köteles, függetlenül attól, hogy milyen szakképesítéssel rendelkezett. Tevékenysége során 44 esetben szegte meg a kötelezettségeit. Alapvető számviteli rendelkezéseket hagyott figyelmen kívül, hiteles bizonylatok nélkül teljesített kifizetéseket, könyvelt be tételeket, és a gazdasági eredmények rögzítését is elmulasztotta. Ezzel jelentősen nehezítette, a készpénzállomány tekintetében pedig meghiúsította az alapítvány vagyoni helyzetének az áttekinthetőségét, ellenőrizhetőségét. A terhelt szabályszegő tevékenységét hosszabb időn keresztül folytatta. Az elkövetés adott körülményeire és módjára figyelemmel a gondatlan elkövetés nem kerülhet szóba. Cselekménye tehát kimerítette a Btk. 289. §-ában meghatározott számviteli fegyelem megsértésének vétségét.
Nem sértettek anyagi jogszabályt tehát az eljárt bíróságok, amikor úgy ítélték meg, hogy a terhelt esetében az elkövetéskor hatályos törvényi rendelkezések biztosítanak kedvezőbb elbírálást.
Helyes minősítés mellett a törvényes büntetési keretben kiszabott büntetés megváltoztatására a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, ezért a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv.I.506/2001. sz.)