adozona.hu
BH 2002.9.377
BH 2002.9.377
A felmentésben a szolgálati viszony visszamenőleges megszüntetése az intézkedést önmagában nem teszi jogellenessé. A hivatásos szolgálatra méltatlanná vált személy szolgálati viszonyának felmentéssel történő megszüntetését ugyanis a törvény kötelezően írja elő, és a szolgálati viszonya a felmentés közlésének időpontjában felmentési idő nélkül megszűnik [1996. évi XLIII. tv 7. § (2) és (3) bek., 56. § (2) bek. b) pont és (6) bek. b) pont, 57. § (2) bek., 197. § (1) bek., 11/1997. (II. 18.) BM r. 20. § (2) be
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes határőr törzszászlós rendfokozatban állt szolgálati jogviszonyban az alperessel, beosztása a gazdálkodási alosztály állományában segédelőadó volt. A felperest a gazdasági főigazgató a személyi állományra vonatkozó paranccsal 1994. július 21-ei hatállyal nyugállományba helyezte, mert az ellene megindult büntetőeljárásra figyelemmel a hivatásos szolgálatra méltatlanná vált.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a szolgálati parancsot hatályon kívül helyezte, és a felperes szolgálati jog...
A munkaügyi bíróság az ítéletével a szolgálati parancsot hatályon kívül helyezte, és a felperes szolgálati jogviszonyát helyreállította. Az ítélet 1999. január 20-án jogerőre emelkedett. A felperes a szolgálattételre azonban nem jelentkezett, a betegállományát, illetőleg a munkaképessége 67%-os csökkenésének 1999. március 2-ával történt megállapítását az alperesnél a későbbiekben igazolta. A gazdasági főigazgató a személyi állományra vonatkozó parancsával a felperes szolgálati viszonyát a büntetőbíróság ítéletére figyelemmel az 1996. évi XLIII. tv (Hszt.) 56. §-a (2) bekezdésének b) és (6) bekezdésének d) pontja alapján 1999. február 19-ei hatállyal felmentéssel megszüntette, és a felperest a Hszt. 182. §-ának (2) bekezdése alapján nyugállományba helyezte. A parancs tartalmazza, hogy a felperes a Hszt. 57. §-ának (2) bekezdése alapján felmentési időre, a 63. §-a (6) bekezdésének c) pontja alapján végkielégítésre nem jogosult, illetőleg a Hszt. 182. §-ának (7) bekezdése alapján részére szolgálati nyugdíj nem folyósítható.
A parancs ellen a felperes részéről előterjesztett panaszt az Országos Parancsnok elutasította.
Ezt követően a felperes keresetet terjesztett elő, amelyben a szolgálati jogviszony helyreállításának mellőzésével a felmentés jogellenességének a megállapítását és 1999. január 21-étől az ítélet jogerőre emelkedéséig az elmaradt illetménye, egyéb járandóságai és végkielégítés megfizetését kérte. Az intézkedés jogellenességét, annak visszamenőleges hatályával és azzal indokolta, hogy azt nem az arra jogosult személy hozta.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek helyt adott, és a parancsot hatályon kívül helyezte.
Megállapította, hogy a felperes szolgálati jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napjával közös megegyezéssel szűnik meg. Ezen túlmenően az alperest elmaradt illetmény, végkielégítés, szabadságmegváltás és ruházati költségtérítés, valamint perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a felperest a büntetőbíróság szándékos bűncselekmény miatt elítélte, ezért a hivatásos szolgálatra méltatlanná vált, azonban a felmentés annak visszamenőleges hatálya miatt jogellenes.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes szolgálati jogviszonya a parancs alapján 1999. március 26. napján megszűnt. Kötelezte az alperest, hogy a felperesnek távolléti díj címén 98 254 forintot, szabadságmegváltás címén 34 011 forintot és ezeknek az 1999. március 26-ától számított késedelmi kamatát fizesse meg. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével a tényállást helytállóan állapította meg, azonban az annak alapján kifejtett jogi érveléssel és az érdemi döntéssel nem értett egyet. Álláspontja szerint a felmentő intézkedés visszamenő hatálya azt önmagában nem teszi jogellenessé. A Hszt. 57. §-ának (2) bekezdése szerint a hivatásos szolgálatra méltatlanná vált személy szolgálati viszonya felmentési idő nélkül szüntethető meg, a Hszt. 7. §-ának (3) bekezdése szerint pedig az írásbeli nyilatkozatot közölni kell a hivatásos állomány tagjával, és a nyilatkozatot akkor kell közöltnek tekinteni, amikor azt a hivatásos állomány tagjának vagy az átvételre jogosult személynek kézbesítették. Mindebből következik, hogy a méltatlanná vált személy szolgálati viszonya a felmentés közlésének időpontjában megszűnik, amennyiben a munkáltató az intézkedését egyébként az irányadó jogszabályok betartásával hozta. A felperes érvelésével ellentétben a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felmentést a 11/1997. (II. 18.) BM rendelet szerint a munkáltatói jogkört gyakorló adta ki, a felmentés közlése megfelelt a Hszt. 7. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak, és a felmentés indokára tekintettel a Hszt. 57. §-ának (2) bekezdése alapján az alperesnek felmentési időt nem kellett biztosítani. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a felmentést jogszerűnek fogadta el, és annak alapján bírálta el a felperes további kereseti kérelmét. 1999. február 19-étől március 26-áig távolléti díjat ítélt meg a részére, illetőleg rendelkezett a ki nem adott szabadság megváltásáról.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a felperessel szemben a büntetett előéletére tekintettel az Alkotmányba ütköző negatív megkülönböztetést alkalmazott. Az ítélete sérti a Pp. 4., 206. és 215. §-aiban foglaltakat, mert a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, és a megállapított tényállásból kirívóan okszerűtlen következtetést vont le. Továbbra is állította, hogy a felperes szolgálati jogviszonyának megszüntetésére az országos parancsnok jogosult, és végül sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság 1999. január 21-étől február 19-éig terjedő időre az egészségügyi szabadságra járó távolléti díjat nem állapította meg a részére. A felperes a felülvizsgálati kérelmét a törvényes határidőn belül benyújtott újabb beadványában kiegészítette, amelyben arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti továbbá a Hszt. 56. §-ának (2) és 185. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Az Országos Orvosszakértői Intézet Elsőfokú Orvosi Bizottsága 1999. március 2-án a felperes munkaképességének 67%-os elvesztését állapította meg, és ezt a tényt a felperes az alperessel közölte. Erre tekintettel az alperesnek a felperes szolgálati jogviszonyát a szolgálati nyugállományba helyezésével egyidejűleg 1999. március 2-án felmentéssel meg kellett volna szüntetnie, ezért a szolgálati jogviszony 1999. március 26-ával történő megszüntetésének kimondása a másodfokú bíróság részéről ez okból is jogellenes.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen rámutat arra, hogy a Pp. 273. §-ának (5) bekezdésében foglaltak szerint a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni. A felperes a felülvizsgálati kérelem kiegészítésének nevezett beadványában a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelmében nem szereplő jogcímen támadta, amely - helytálló értelmezés szerint - a felülvizsgálati kérelem megváltoztatásának minősül, ezért az abban foglaltakat a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat során nem vette figyelembe.
A Hszt. 197. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a szolgálati viszonynak felmentéssel történő megszüntetéséről hozott határozatot hatályon kívül helyezi, ha az felmentési tilalomba ütközik, vagy egyébként jogellenes. A felperes keresettel a felmentési intézkedést támadta, annak hatályon kívül helyezését és a visszahelyezés mellőzésével a jogellenességhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. A másodfokú bíróság a kereseti kérelemnek megfelelően a felmentő intézkedést abból a szempontból vizsgálta felül, hogy az megfelel-e a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, és arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a felmentés nem jogellenes. A felperes álláspontja, amely szerint a másodfokú bíróság e kereseti kérelmen túlterjeszkedett, téves.
A Hszt. 56. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint a hivatásos állomány tagjának a szolgálati viszonyát felmentéssel meg kell szüntetni, ha a hivatásos szolgálatra méltatlanná vált. A perben a felperes sem tette vitássá, hogy a Hszt. 56. §-a (6) bekezdésének b) pontja alapján az 1997. március 6-án jogerősen kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés büntetés miatt a hivatásos szolgálatra méltatlanná vált, amely tény a sérelmezett felmentés kézbesítésének napján, vagyis 1999. március 26-án is fennállt. Ehhez képest helytállóan jutott a másodfokú bíróság arra a jogi álláspontra, hogy a felmentésben a szolgálati jogviszony visszamenőleges megszüntetése az intézkedést önmagában nem teszi jogellenessé. A hivatásos szolgálatra méltatlanná vált személy szolgálati jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetését ugyanis a Hszt. kötelezően írja elő, a Hszt. 57. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel pedig a szolgálati viszonya a felmentés közlésének időpontjában felmentési idő nélkül megszűnik.
A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a felperesnek a hatáskör megsértésére vonatkozó okfejtésével, mert e körben az országos parancsnoksági főigazgató munkáltatói jogköréről a törzszászlós rendfokozatú felperessel szemben a 11/1997. (II. 18.) BM rendelet 20. §-ának (2) bekezdése egyértelműen rendelkezik.
A felperes eredeti kereseti kérelme kétségkívül kiterjedt az 1999. január 21-e és február 19-e közötti időre járó átlagilletmény megtérítésére is. A másodfokú eljárásban azonban úgy nyilatkozott, hogy az erre vonatkozó igényét külön eljárásban kívánja érvényesíteni, vagyis a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a keresetét leszállította, ezért a másodfokú bíróság ebben a kérdésben a döntést jogszabálysértés nélkül mellőzte.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A költségekről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, az illetékről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja és 14. §-a alapján rendelkezett.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.729/2000. sz.)