adozona.hu
BH 2002.7.292
BH 2002.7.292
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézete Orvosi Bizottságai által az egészségromlás mértéke tekintetében tett megállapítások olyan szakértői vélemények, amelyek irányadóak a rokkantság, a rokkantsági csoportokba történő besorolás vagy átsorolás, valamint a rokkantsági állapot megszűnése vonatkozásában. E szakvélemények teljes részletességgel tartalmazzák az igénylő egészségi állapotának leírását, és ennek alapján százalékok meghatározásával véleményezik, hogy rokkantnak tekin
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperestől rokkantsági nyugdíj megállapítását kérte. Az alperes elrendelte a felperes orvosi vizsgálatát. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézetének (OOSZI) 1998. november 24-i szakvéleménye szerint a felperes munkaképesség-csökkenése 50%-os. Az alperes ezért az 1998. december 8-án hozott határozatával elutasította a felperes kérelmét. A felperes fellebbezése alapján az OOSZI másodfokú orvosi bizottsága az 1999. január 19-i szakvéleményében megál...
BH 2002.7.292 Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézete Orvosi Bizottságai által az egészségromlás mértéke tekintetében tett megállapítások olyan szakértői vélemények, amelyek irányadóak a rokkantság, a rokkantsági csoportokba történő besorolás vagy átsorolás, valamint a rokkantsági állapot megszűnése vonatkozásában. E szakvélemények teljes részletességgel tartalmazzák az igénylő egészségi állapotának leírását, és ennek alapján százalékok meghatározásával véleményezik, hogy rokkantnak tekinthető-e, illetőleg melyik rokkantsági csoportba tartozik. E szakvélemények helytállósága, illetve az azokon alapuló társadalombiztosítási határozatok csak abban az esetben vitathatóak sikerrel a perben, ha a fél konkrétan hivatkozik az egészségromlásával kapcsolatos olyan körülményekre, amelyeket az orvosi bizottságok nem vizsgáltak, illetve figyelmen kívül hagytak [1997. évi LXXXI. tv 26. § (1) bek.].
A felperes az alperestől rokkantsági nyugdíj megállapítását kérte. Az alperes elrendelte a felperes orvosi vizsgálatát. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézetének (OOSZI) 1998. november 24-i szakvéleménye szerint a felperes munkaképesség-csökkenése 50%-os. Az alperes ezért az 1998. december 8-án hozott határozatával elutasította a felperes kérelmét. A felperes fellebbezése alapján az OOSZI másodfokú orvosi bizottsága az 1999. január 19-i szakvéleményében megállapította, hogy a felperes nem rokkant, és a munkaképesség-csökkenése mértékét ugyancsak 50%-ban állapította meg. Az alperes igazgatóság vezetője ennek alapján az 1999. február 3-i határozatával elutasította a felperes fellebbezését.A felperes a keresetében igazságügyi szakértő bevonásával kérte az egészségi állapota további vizsgálatát.
Az alperes az 1997. évi LXXXI. törvény 23. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva kérte a kereset elutasítását, és ellenezte igazságügyi szakértő bevezetését a perbe. A per tárgyalásán módosította ezt az álláspontját, és nem ellenezte igazságügyi szakértő kirendelését.
A városi bíróság az ítéletével hatályon kívül helyezte az alperes igazgatósága vezetőjének határozatát, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítélete indokolásának lényege szerint az alperes vezetőjének másodfokú határozata nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy miért nem találta rokkantnak a felperest, az alperes nem szerezte be a másodfokú orvosi bizottság szakvéleményének Függelékét. Ez a bizottság nem tájékoztatta a felperest arról, hogy a szakvélemény Függelékét kikérheti, és erre milyen jogszabály alapján jogosult. Utalt az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény néhány rendelkezésére, amelyeket - álláspontja szerint - az alperes köteles lett volna figyelembe venni, és a felperest tájékoztatni az egészségügyi adatok reá vonatkozó kezeléséről, azok védelméről. Mindezek alapján megállapította, hogy az alperes határozata felülbírálásra alkalmatlan. A továbbiakban iránymutatást adott az új eljárás miként történő lefolytatására.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
Előadta, hogy tévedett a bíróság, amikor az 1997. évi XLVII. törvényre hivatkozott a Függelék kérdésében, az alperes ugyanis nem minősül egészségi hálózaton belülinek. A jogszabály a gyógykezelés érdekében történő adatkezelésről rendelkezik, az alperes tevékenysége azonban nem terjed ki a gyógykezelés ellátásra. Ami a Függelék beszerzésének kérdését illeti, más ügyben tett ilyen intézkedést, az azonban nem vezetett eredményre. A Függelék közvetlen beszerzését sem a már említett törvény, sem más hatályos jogszabály nem teszi lehetővé a számára. Az egészségügyi dokumentáció adataival az 1997. évi CLIV. törvény szerint a beteg rendelkezik, és ez a jogszabály a szakértői tevékenységgel kapcsolatban a társadalombiztosítási ellátások igénybevétele esetén a megmaradt munkaképesség mértékének és minőségének egészségügyi elbírálását és véleményezését írja elő. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézet Orvosi Bizottságai által az egészségromlás mértéke tekintetében tett megállapítások olyan szakértői vélemények, amelyek irányadóak a rokkantság, a rokkantsági csoportokba történő besorolás vagy átsorolás, valamint a rokkantsági állapot megszűnése vonatkozásában. E szakvélemények teljes részletességgel tartalmazzák a kérelmező egészségi állapotának leírását, és ennek alapján százalékok meghatározásával véleményezik, hogy rokkantnak tekinthető-e, illetőleg melyik rokkantsági csoportba tartozik.
A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság vezetője kizárólag ezeknek az orvosi szakvéleményeknek a megállapításait veheti figyelembe a határozata meghozatalánál. Az említett szakvélemények helytállósága, illetve az azokon alapuló határozatok csak abban az esetben vitathatóak sikerrel a perben, ha a fél konkrétan hivatkozik az egészségromlásával kapcsolatos olyan körülményekre, amelyeket az orvosi bizottságok nem vizsgáltak, illetve figyelmen kívül hagytak.
A felperes a per tárgyalásán olyan, az egészségi állapotával kapcsolatos igazolásokat mutatott fel, amelyek az alperes álláspontja szerint is kétségessé tehetik az eddigi orvosszakértői véleményeket. Erre figyelemmel, mivel a munkaképesség-csökkenés mértékének megállapítása orvosi szakkérdés, igazságügyi orvosszakértői véleményt kellett volna a bíróságnak beszereznie. Téves álláspontja miatt azonban a felperes bizonyítási indítványát elutasította, és megalapozatlanul az alperest a közigazgatási eljárás megismétlésére utasította.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján hatályon kívül helyezte a városi bíróság ítéletét, és a bíróságot a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során igazságügyi orvosszakértő véleményét kell beszerezni abban a kérdésben, hogy a felperes munkaképesség-csökkenése milyen mértékű. Csak a szakvélemény birtokában dönthet a bíróság érdemben a felperes keresetéről.
(Legf. Bír. Kfv.XI/b.29.694/1999. sz.)