adozona.hu
BH 2002.7.282
BH 2002.7.282
A köztisztviselő egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munkavégzése esetén illetménypótlékra jogosult, ha a munkavégzésére a munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között kerül sor [1992. évi XXIII. tv (Ktv.) 47. § (5) bek., 1992. évi XXXIII. tv (Kjt.) 72. §, 1993. évi XCIII. tv, Pp. 163. § (1) és (3) bek., 221. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A közszolgálati jogviszonyban álló felperesek veszélyességi pótlék megfizetésére kérték kötelezni az alperest. A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetüknek helyt adva kötelezte az alperest. Az ítéletét a Megyei Munkaügyi Központ Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelősége nyilatkozatára alapozta, amely szerint a felperesek egészségre ártalmas munkakörben dolgoznak, így az 1992. évi XXIII. tv (Ktv.) 47. §-ának (5) bekezdése alapján jogosultak a pótlékra.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezet...
BH 2002.7.282 A köztisztviselő egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munkavégzése esetén illetménypótlékra jogosult, ha a munkavégzésére a munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között kerül sor [1992. évi XXIII. tv (Ktv.) 47. § (5) bek., 1992. évi XXXIII. tv (Kjt.) 72. §, 1993. évi XCIII. tv, Pp. 163. § (1) és (3) bek., 221. § (1) bek.].
A közszolgálati jogviszonyban álló felperesek veszélyességi pótlék megfizetésére kérték kötelezni az alperest. A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetüknek helyt adva kötelezte az alperest. Az ítéletét a Megyei Munkaügyi Központ Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelősége nyilatkozatára alapozta, amely szerint a felperesek egészségre ártalmas munkakörben dolgoznak, így az 1992. évi XXIII. tv (Ktv.) 47. §-ának (5) bekezdése alapján jogosultak a pótlékra.Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A felperesek a keresetüket felemelve a pótlék figyelembevételét kérték a 13. havi külön juttatás és a jubileumi jutalom szempontjából, elismerve, hogy a távollétük idejére pótlékra nem jogosultak.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva, a marasztalási összegeket valamennyi felperes tekintetében felemelte.
A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bírósággal, hogy a felperesek tevékenységével kapcsolatban munkavédelmi szakvéleményt szerzett be. A felperesek olyan anyagok laboratóriumi vizsgálatát végezték a perbeli időszakban, amelyek önmagukban súlyos veszélyt jelentettek volna. A vizsgált minták olyan emberek szervezetéből származtak, akik nagy valószínűséggel veszélyes fertőző betegségeket hordoztak, e betegségeket a felperesek az indokolt munkavédelmi feltételek biztosításának hiányában, illetőleg az azokban keletkezett meghibásodás esetén megkaphatták volna. A felperesek számos olyan vegyszerrel és egyéb segédanyaggal dolgoztak, amelyeknek a szervezetre gyakorolt káros hatásai lassú és nehezen felismerhető folyamatként a legalaposabb munkavédelmi feltételek biztosítása mellett is jelentkezhettek. A Ktv. 47. §-ának (5) bekezdésével megállapított pótlék ezt a kockázatviselést kívánta kompenzálni, az illetménypótlék ugyanis nem a megbetegedés, hanem a veszélyhelyzet következtében jár. Ezt támasztja alá a Ktv. hivatkozott rendelkezésének 1998. január 1-jei hatállyal történt módosítása is. Az összegszerűség tekintetében a felek között nem volt vita, a megyei bíróság a keresetfelemelésre tekintettel változtatta meg a marasztalási összegeket.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Pp. 206. és 221. §-ainak megsértésére hivatkozott, mert a megyei bíróság a bizonyítékok értékelésénél nem vette figyelembe az Országos Közegészségügyi Központ Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézete (OMFI) által készített szakvéleményt, az Egészségügyi Tudományos Tanács állásfoglalását, az annak alapján az OMFI-tól beszerzett szakvélemény-kiegészítést, és ennek nem adta okát az ítéletének indokolásában.
A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes ellen a vele jogviszonyban álló köztisztviselők számos pert indítottak veszélyességi pótlék fizetése iránt. A munkaügyi bíróság és a megyei bíróság e pereket egymásra tekintettel bírálta el. Ez abból is kitűnik, hogy a megyei bíróság a végzésével a feleket tájékoztatta az ETT felülvéleményének elkészültéről, valamint további szakértői vélemény beszerzésének szükségességéről, amelynek beérkezése után tűzheti ki majd a tárgyalást. A felek által szolgáltatott és az eljárt bíróságok által beszerzett összes bizonyíték, így a felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott állásfoglalás és vélemény-kiegészítés csak a korábbi jogerős ítélettel befejezett per iratai között található meg. Erről a Legfelsőbb Bíróságnak hivatalos tudomása van, mivel a hivatkozott jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az alperes.
A bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el, azonban valónak fogadhatja el azokat a tényeket, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Ezeket a tényeket a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a felek nem hozták fel, köteles azonban a feleket e tényekre a tárgyaláson figyelmeztetni [Pp. 163. § (1) bek. és (3) bek.].
A megyei bíróságnak saját álláspontjából következően ítélete kialakításánál figyelembe kellett volna vennie mindezeket a szakmai állásfoglalásokat, az ítélete indokolásában erre utalni, valamint indokát adni annak, hogy az egymással ellentétes vélemények közül miért a Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség nyilatkozatát fogadta el [Pp. 221. § (1) bek.]. Mindezek hiányában a jogerős ítélet megalapozatlan, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a szükségesnek látszó bizonyítás terjedelmére tekintettel a munkaügyi bíróságot utasította új eljárásra. Az új eljárással kapcsolatban szükségesnek látszik a következőkre felhívni a figyelmet.
A Ktv.-nek a perbeli időszakban hatályban volt 47. §-a (5) bekezdése szerint ha a köztisztviselő egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munkát végez, illetménypótlékra jogosult. Az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) hasonló rendelkezést tartalmazó 72. §-ával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság korábban rámutatott, hogy a pótlék fizetésének alapjául szolgáló egészségi ártalom a munkakör ellátásából eredő, azzal együtt járó tényleges károsító hatás, ezzel szemben a kockázat, amely 1998. január 1. napjától alapja a pótlék fizetésének, a károsító hatás bekövetkezésének valószínűsége. Az egészségi ártalom fennállásának és mértékének megállapítása szakkérdés, amit csak szakértői bizonyítás alapján lehet eldönteni. A megyei bíróságnak a pótlék jogalapjával kapcsolatos, ezzel ellentétes álláspontja téves.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. értelmében a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek hatósági jogkörébe a munkavédelemnek egy meghatározott területe, a munkabiztonság állami felügyelete tartozik. A felperesek egészségi ártalom címén támasztottak igényt pótlékra, az erre jogosító körülmények vizsgálata azonban nem munkabiztonsági, hanem foglalkozás-egészségügyi kérdés, e körben a megkeresett felügyelőség hatósági jogkörrel nem rendelkezik. Erre tekintettel nyilatkozott úgy az Egészségügyi Tudományos Tanács, hogy bár felülvéleményt nem adhat, de indokoltnak tartja az OMFI mint szakintézmény megkeresését. Ettől az intézettől az alperes már beszerzett egy szakvéleményt, ami ennek folytán magánszakértői véleménynek minősül, de ez nem zárja el a bíróságot attól, hogy az ártalom tényleges fennállását illetően a kérdésben állásfoglalásra jogosult szakintézményt megkeresse.
Az egészségi ártalom fennállását a tényleges munkavégzési körülményekre - így különösen a felhasznált anyagokra, technológiára, az alkalmazott védelemre, a munkavégzés tartamára - tekintettel kell vizsgálni, nem pedig abból a feltételezésből kiindulva, hogy egy esetleges baleset esetén milyen károsodás következhetne be. Csak mindezek tisztázásával lehet megnyugtatóan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesek a perrel érintett időszakban egészségi ártalomnak kitéve végezték-e a munkájukat, ehhez képest jogosultak-e a pótlékra.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel a felek felülvizsgálati eljárási költségét csak megállapította, annak viseléséről az új eljárás eredményéhez képest kell dönteni.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.109/2000. sz.)