adozona.hu
BH 2002.6.237
BH 2002.6.237
I. A lekötött betétből származó kamatbevétel az adós vagyonának működtetéséből ered, s mint pénzügyi művelet eredményeként jelentkező bevétel nem tekinthető sem értékesítési árbevételnek, sem behajtott követelésnek, ezért a felszámolói díj alapjául sem szolgálhat [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (módosított Cstv.) 4. § (1) bek., 48. § (1), (2) és (3) bek., 54. §, 59. § (1) bek., 1991. évi XVIII. tv. 23. § (3) bek., 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet]. II. Az iparszövetség által vissza
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós gazdálkodó szervezet ellen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) szabályai szerint folyó felszámolási eljárást befejezte, és a gazdálkodó szervezetet megszüntette. Elrendelte az adósnak a cégjegyzékből való törlését. Megállapította a bejelentett hitelezői követelések értékét és az azok kielégítésére rendelkezésre álló fedezetet, majd a felszámoló díját a vagyonfelosztási javaslattól eltérően 1 300 485 Ft-ban á...
BH 2002.6.237 I. A lekötött betétből származó kamatbevétel az adós vagyonának működtetéséből ered, s mint pénzügyi művelet eredményeként jelentkező bevétel nem tekinthető sem értékesítési árbevételnek, sem behajtott követelésnek, ezért a felszámolói díj alapjául sem szolgálhat [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (módosított Cstv.) 4. § (1) bek., 48. § (1), (2) és (3) bek., 54. §, 59. § (1) bek., 1991. évi XVIII. tv. 23. § (3) bek., 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet].
II. Az iparszövetség által visszafizetési kötelezettség nélkül biztosított juttatás sem értékesítési árbevételnek, sem behajtott követelésnek nem minősül. Az az adós felszámolás alá vonható vagyonának része, de a felszámolói díj megállapítása során figyelmen kívül marad [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (módosított Cstv.) 4. § (1) bek., 59. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós gazdálkodó szervezet ellen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) szabályai szerint folyó felszámolási eljárást befejezte, és a gazdálkodó szervezetet megszüntette. Elrendelte az adósnak a cégjegyzékből való törlését. Megállapította a bejelentett hitelezői követelések értékét és az azok kielégítésére rendelkezésre álló fedezetet, majd a felszámoló díját a vagyonfelosztási javaslattól eltérően 1 300 485 Ft-ban állapította meg. Az ezt meghaladó felszámolói díj iránti igényt elutasította. Feljogosította a felszámolót a megállapított felszámolói díj saját részére való kifizetésére. Az adós vagyonából fennmaradó összeget a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár, illetve az APEH hitelezői igényének részbeni kielégítésére rendelte fordítani, míg ezt meghaladóan megállapította, hogy a további hitelezői igények vagyon hiányában kielégítetlenek maradnak.Végzését azzal indokolta, hogy a díjat a felszámolás alatti termelő tevékenység 5 965 351 Ft bevételének 2%-ában, 119 307 Ft- ban, továbbá a felszámolás alatt értékesített eszközök, érvényesített követelések bevételének, 23 623 566 Ft-nak az 5%-ában, 1 181 178 Ft-ban állapította meg. Mindezek együttes összege figyelembevételével a felszámolót 1 300 485 Ft díj illeti meg.
A felszámolói díj számítása során figyelmen kívül hagyta a gazdálkodó szervezetet kamatkövetelés címén megillető 1 492 000 Ft összegű készpénzbevételt, valamint az adósnak a Megyei Iparszövetség tagjaként a felszámolási időszak alatt biztosított 1 527 000 Ft visszafizetési kötelezettség nélküli juttatást. Álláspontja szerint - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróságnak az Fpk.VIII.32.952/1996/2. számú végzésében kifejtett jogi álláspontjára is - a felszámolói díj alapjának megállapításánál a kamatköveteléseket nem lehet figyelembe venni. A módosított Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló díjának összege a felszámolás során eladott vagyontárgyak árbevétele és a befolyt követelések pénzbevétele együttes összegének 5%-a. Az adós felszámolás alatti tevékenysége esetén az ebből eredő árbevétel legfeljebb 2%-a vehető díjként figyelembe. A befolyt követelések pénzeszközein azokat a követeléseket kell érteni, amelyek a Cstv. 48. §-ának (1) bekezdése értelmében az adós követelései voltak, amelyeket a felszámolónak az esedékességkor be kell hajtania. Ezzel szemben a lekötött betétből származó kamatbevétel az adós vagyonának a Cstv. 48. §-ának (3) bekezdése szerinti működtetéséből ered, s mint pénzügyi művelet eredményeként jelentkező bevétel nem tekinthető sem értékesítési árbevételnek, sem behajtott követelésnek. Az 1991. évi XVIII. törvény 23. §-ának (3) bekezdése a követelések fogalmát akként szabályozza, hogy azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzformában kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, kölcsön nyújtáshoz, előleg fizetéséhez kapcsolódnak. Márpedig sem a kamatkövetelés, sem az iparszövetség által kifizetett vissza nem térítendő összeg e törvényi rendelkezés fogalma alá nem vonható.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós felszámolója nyújtott be fellebbezést, amelyben a végzésnek a díjmegállapításra vonatkozó rendelkezése megváltoztatásával kérte a díjának a felszámítása szerinti megállapítását.
Fellebbezésének indokolása szerint az elsőfokú bíróságnak a felszámolói díj megállapítására vonatkozó rendelkezése, amellyel a felszámolót megillető felszámolói díj alapjából törölni rendelte a felszámolási eljárás során keletkezett kamatbevételt, valamint a felszámolás alatt álló szervezet által megszüntetett iparszövetségi tagság alapján őt megillető vagyoni részesedést, törvénysértő. A módosított Cstv. 4. §-ának (1) bekezdése meghatározza a felszámolás alá vonható vagyon fogalmát és annak terjedelmét. E vagyon körébe tartozik az a vagyon is, amelyet az adós a felszámolás kezdő időpontját követően az eljárás tartama alatt szerez. Ebből következik, hogy a szabad rendelkezésű pénzeszközök kamatozó betétként történő elhelyezése olyan pénzvagyont hoz létre, amely a felszámolás körébe vonható, és a hitelezők kielégítési arányát növeli. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 23. §-ának (3) bekezdése pedig meghatározza a követelés fogalmát. Ezek alapján a betételhelyezési szerződésből származó kamat egyértelműen megfelel a fentiekben idézett követelésre vonatkozó jogszabályi definícióknak. Sem a felszámolási törvény, sem a felszámolás és a végelszámolás időszaka alatti számviteli feladatokról szóló 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely valamely felszámolás során keletkezett pénzbevételt diszkriminatív módon kivonna a felszámolót megillető díj számítási alapjából.
Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az iparszövetségi tagság felmondásából származó 1 527 000 Ft összegű bevételt sem tekintette a felszámolói díj alapjának. Az Iparszövetségben a tagsági viszony vagyoni érdekeltséget jelentett. Az alapszabály 8. pontjának rendelkezése szerint a tagsági viszony megszűnése esetén a tulajdonos tagot vagyonrész illeti meg. Ebből következően ezt a jogügyletet nem lehet másként értelmezni, mint a tagként nyilvántartott szervezet által máshol befektetett vagyoni eszközt. A felszámolás alatt álló szervezet az Iparszövetségben viselt tagságát felmondta, és ennek fejében az őt megillető vagyonrészt az Iparszövetségtől viszszakövetelte. Ez a gazdasági esemény valós tartalmát tekintve a felszámolás alatt álló szervezet máshol befektetett vagyonának értékesítése volt. A felszámolási eljárásról szóló törvénynek nincs olyan rendelkezése, amely a befektetett vagyon megtérüléséből származó bevételt a felszámolás köréből, és így a felszámolót megillető díj alapjából kivonná.
A fellebbezésre az APEH megyei igazgatósága nyújtott be észrevételeket, melyekben az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezéssel támadott rendelkezései helybenhagyását kérte. Ennek indokaként hivatkozott arra, hogy a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése szerinti felszámolói díj fogalmi meghatározásában sem a kamat, sem a tagsági viszony megszűnéséből adódóan visszakövetelt vagyonrész nem tartoznak bele.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében megfelelően alkalmazott Pp. 253. §-ának (3) bekezdése alapján csak a fellebbezés és észrevétel keretei között bírálta felül.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a felszámolói díj megállapítása során az eljárásra alkalmazandó módosított Cstv. 59. §-a (1) bekezdésében meghatározottak figyelembevételével helyesen döntött. A végzésben felhívott legfelsőbb bírósági eseti határozatra is figyelemmel helyesen mutatott rá arra, hogy a Cstv. 59. §-ának (1) bekezdése felszámolói díj alapjául a felszámolás során az eladott vagyontárgyak árbevételét és a befolyt követelések pénzbevételét tekinti. Ebbe a körbe a lekötött betét után járó kamat nem tartozik, mert az nem az eladott vagyon árbevétele, sem a befolyt követelés pénzbevétele, hanem az adós vagyonának értékesítése során elért árbevételnek az a hozadéka, amely nem jelenik meg a felszámoló díjazásában, hanem a hitelezők igényeinek a kielégítésére szolgál. A felszámolónak az adós vagyontárgyait a Cstv. 48. §-ának (2) bekezdése szerint a forgalomban elérhető legmagasabb áron kell értékesítenie. E törvényhely (3) bekezdése szerint pedig a felszámoló a felszámolási eljárás alatt köteles az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről gondoskodni. Az 54. § a felszámoló kötelességévé teszi az adott helyzetben általában elvárható gondos magatartást. Mindezen eljárása eredményeként érhető el az adós vagyontárgyainak a legkedvezőbb értékesítése mellett olyan árbevétel, amely egyúttal a felszámolói díj alapja. Ehhez azonban csak a törvény szövegében pontosított árbevétel és pénzbevétel tartoznak. A törvény helyes értelmezése mellett sem értékesítési árbevételnek, sem behajtott követelésnek nem minősül az Iparszövetség által visszafizetési kötelezettség nélküli juttatásként biztosított pénzösszeg. Ez az összeg ugyan az adós felszámolás alá vonható vagyonának része, de a felszámolói díj megállapítása során az figyelmen kívül marad, és a hitelezői igények kielégítésére szolgál. Hasonló jogi álláspontot fejtett ki a Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok 1999. évi számában 37. sorszámon és 228. sorszámon közzétett eseti határozataiban is.
(Legf. Bír. Fpk.VI.32.221/1999. sz.)