adozona.hu
BH 2002.6.222
BH 2002.6.222
A közüzemi szolgáltatást nyújtó részvénytársaság adatkezelőnek minősül, ezért adat- és titokvédelem terheli: ügyfele személyes adatainak - hozzájárulás nélküli - nyilvánosságra hozatala személyhez fűződő jogot sért [Ptk. 75. § (1) bek., 84. § (1) bek. e) pont, 339. § (1) bek., 355. § (4) bek., 1992. évi LXIII. tv. 2. §, 3. § (1) bek. a) pont, 18. §, 1992. évi LXXII. tv. 24. § (1) bek., Pp. 163. § (3) bek., 164. § (1) bek., 206. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélet (az elsőfokú ítéletet megváltoztatva) a felperes kártérítés iránti keresetét elutasította, és a felperest 25 000 forint együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás értelmében a biztosítási jogviszonnyal összefüggő pénzkövetelések behajtásával foglalkozó felperes - munkakörére figyelemmel - "titkosított" telefonvonallal rendelkezett. Az alperes 1997. február 14-én a telefonszámot megváltoztatta, ezzel egyidejű...
BH 2002.6.222 A közüzemi szolgáltatást nyújtó részvénytársaság adatkezelőnek minősül, ezért adat- és titokvédelem terheli: ügyfele személyes adatainak - hozzájárulás nélküli - nyilvánosságra hozatala személyhez fűződő jogot sért [Ptk. 75. § (1) bek., 84. § (1) bek. e) pont, 339. § (1) bek., 355. § (4) bek., 1992. évi LXIII. tv. 2. §, 3. § (1) bek. a) pont, 18. §, 1992. évi LXXII. tv. 24. § (1) bek., Pp. 163. § (3) bek., 164. § (1) bek., 206. § (1) bek.].
A jogerős ítélet (az elsőfokú ítéletet megváltoztatva) a felperes kártérítés iránti keresetét elutasította, és a felperest 25 000 forint együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.A jogerős ítélet által megállapított tényállás értelmében a biztosítási jogviszonnyal összefüggő pénzkövetelések behajtásával foglalkozó felperes - munkakörére figyelemmel - "titkosított" telefonvonallal rendelkezett. Az alperes 1997. február 14-én a telefonszámot megváltoztatta, ezzel egyidejűleg azonban az 1997-ben kiadott telefonkönyvben a felperes adatait (név, lakcím, telefonszám) a titkosítás ellenére közölte. Emiatt a felperest az ügyfelek telefonon zaklatták. A felperes többszöri reklamációját követően az alperes a telefonszámot 1997. szeptemberében megváltoztatta.
A jogerős ítélet álláspontja szerint a felperes személyhez fűződő jogait az alperes megsértette azzal, hogy telefonszámát - tilalma ellenére - a távbeszélőnévsorban megjelentette. A felperes erre alapított kárigényével kapcsolatban pedig kifejtette: a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében a polgári jogi felelősség szabályai az irányadóak, ami azt jelenti, hogy a jogellenes magatartáson kívül a felperes tartozott volna bizonyítani azt, hogy őt az alperes magatartásával okozati összefüggésben kár érte. A felperes az eljárás során azonban csak annyit bizonyított, hogy a telefonszáma nyilvánosságra hozatala kapcsán őt zaklatás érte. Azt azonban nem bizonyította, hogy a zaklatás folytán "élete megnehezült, személyisége hátrányt szenvedett", és azt sem, hogy az miben nyilvánult meg, ezért a kártérítés iránti követelése megalapozatlan volt. Ezért utasította el a felperes keresetét.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság keresetnek helyt adó, az alperest 210 000 forint kártérítés és annak 1997. február 14-től a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatai megfizetésére kötelező ítélete helybenhagyása érdekében a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet iratellenesen, ezért megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy nem vagyoni kárát nem bizonyította. Saját személyes nyilatkozatán túl a tanúk vallomása igazolta, hogy őt több alkalommal telefonon minősíthetetlen hangnemben molesztálták munkakörével kapcsolatban, amely pszichés megterhelést okozott számára. Ezért a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezését, és ennek folytán a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontjában és a Ptk. 355. §-a (1) bekezdésében írt rendelkezéseket.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A jogerős ítélet az alábbiak szerint törvénysértő:
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. (Atv.) 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében személyes adat akkor kezelhető, ha ehhez az érintett hozzájárul. A törvény 2. §-ában írt értelmező rendelkezés szerint személyes adat a meghatározott, természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. Az értelmező rendelkezések szerint adatkezelés - az alkalmazott eljárástól függetlenül - a személyes adatok gyűjtése, felvétele és tárolása, feldolgozása, hasznosítása (ide értve a továbbítást és a nyilvánosságra hozatalt) és törlése. Az adatkezelő az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely a személyes adatok kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja.
A közüzemi szolgáltatást nyújtó alperes egyúttal adatkezelőnek minősül, akit a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. tv. (Ttv.) 24. §-ának (1) bekezdése szerint adat- és titokvédelmi kötelezettség terhel.
Az Atv. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperes nevének, lakcímének és telefonszámának, tehát személyes adatainak a telefonkönyvben való feltüntetése a személyes adat kezelését, azaz nyilvánosságra hozatalát jelentette, amelyhez az alperes a felperes hozzájáruló nyilatkozatát nem szerezte be, és arra törvényi rendelkezés sem adott alapot. Ezért a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az alperes megsértette a felperes személyes adatok védelméhez fűződő és a Ptk. 75. §-ának (1) bekezdésében is védett jogait.
Helyesen állapította meg azt is a jogerős ítélet, hogy a felperes kártérítési igénye elbírálására a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében a polgári jogi felelősség szabályai az irányadóak. A kártérítési felelősség alóli mentesülést eredményező okot az Atv. 18. §-a alapján az alperes nem bizonyított.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése kimondja: aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. E rendelkezés, illetve a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerinti bizonyítási teher alapján a jogellenes magatartást, a kárt és a kettő között fennálló releváns okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítani. Az alperes jogosulatlan adatkezelése a jogellenes magatartás megállapítására alapot adott.
A Pp. 163. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el. Ugyanez áll azokra a tényekre is, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Ez azt jelenti, hogy a köztudomású tényeket a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha arra a felek nem hivatkoznak (BH.1995/273. sz.)
Az köztudomású, hogy ügyfelekkel, ügyfelek vagyoni jogaival, az ügyfelek fizetési kötelezettségét érintő kérdésekkel foglalkozó személyek számára hátrányos helyzetet eredményez, ha az ügyfelek otthonukban telefonon zaklathatják. A zaklatások ismétlődése, az elhangzó fenyegetések a köztudomásnak megfelelően olyan pszichés megterhelést jelentenek, amely már nem vagyoni hátrányt eredményez.
A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése értelmében kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A felperes személyes meghallgatása során előadta, hogy több ügyfél minősíthetetlen hangon beszélt vele telefonon. S. Zs. tanúkénti kihallgatása során vallotta, hogy amikor a felperesnél volt, szólt a telefon, a felperes "teljesen kiborult", mert valaki megfenyegette.
A köztudomásúnak számító tények mellett tehát a perben rendelkezésre álló adatok alapján közvetlenül is levonható volt az a következtetés, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy az adatkezelésre vonatkozó szabályokat megsértette, és a felperes telefonszámát nyilvánosan közzétette, a felperesnek nem vagyoni hátrányt okozott. A nem vagyoni hátrány csökkentésére szolgáló kárpótlás összegszerűségét az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok mérlegelésével állapította meg, azt az alperes az eljárás során kifejezetten nem vitatta, ezért azzal a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem foglalkozott.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet törvénysértő, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét helybenhagyva.
(Legf. Bír. Pfv.IV.22.167/1999. sz.)