adozona.hu
BH 2002.4.162
BH 2002.4.162
I. A közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. § (1) bek., 63. § (1) bek.]. II. Az a gazdasági magasabb vezető, vezető beosztást betöltő közalkalmazott, aki középfokú iskolai végzettséggel és felsőfokú államháztartási vagy mérlegképes könyv
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1995. július 1-jétől gazdaságvezető munkakörben állt alkalmazásban az alperesnél. Középiskolai, valamint felsőfokú államháztartási tanfolyami végzettséggel rendelkezik.
Az alperes a felperest 1997. február 1. napjától az "E" fizetési osztály 9. fizetési fokozatába sorolta be. Munkakörét gazdaságvezető, gazdasági ügyintézőként jelölte meg. A szeptember 9. napján kelt átsorolásban a felperes munkakörét gazdaságvezetőként jelölte meg.
...
BH 2002.4.162 I. A közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. § (1) bek., 63. § (1) bek.].
II. Az a gazdasági magasabb vezető, vezető beosztást betöltő közalkalmazott, aki középfokú iskolai végzettséggel és felsőfokú államháztartási vagy mérlegképes könyvelői tanfolyami végzettséggel rendelkezik, és legalább 10 éves szakmai gyakorlatot szerzett, véglegesen mentesíthető a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól. A közalkalmazott a mentesítésére figyelemmel elláthatja azt a munkakört, amelynek betöltéséhez nem rendelkezik a szükséges képesítéssel, a mentesítés azonban nem érinti a besorolási feltételeket, minthogy a besorolás a törvény szerint az iskolai végzettséghez kapcsolódik [150/1992. (XI. 20.) Korm. r. 16. §].
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1995. július 1-jétől gazdaságvezető munkakörben állt alkalmazásban az alperesnél. Középiskolai, valamint felsőfokú államháztartási tanfolyami végzettséggel rendelkezik.Az alperes a felperest 1997. február 1. napjától az "E" fizetési osztály 9. fizetési fokozatába sorolta be. Munkakörét gazdaságvezető, gazdasági ügyintézőként jelölte meg. A szeptember 9. napján kelt átsorolásban a felperes munkakörét gazdaságvezetőként jelölte meg.
A felperes az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében 1997. február 1. napjától kezdődően az "F" fizetési osztályba való besorolását, továbbá 1998. december 31-ig 176 800 forint illetménykülönbözet megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes besorolását megváltoztatta, és a felperest 1997. február 1. napjától kezdődően az "F" fizetési osztály 9. fizetési fokozatába sorolta. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 176 800 forint illetménykülönbözetet. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes munkakörét a besorolásakor is elsősorban gazdaságvezetőként jelölték meg, az átsoroláson pedig kizárólag gazdaságvezetőként. Idézte az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 61. §-a (1) bekezdésének, illetve 63. §-a (1) bekezdésének előírását, továbbá a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendeletet, amely az egyéb közalkalmazotti munkakörök között a gazdasági-műszaki-igazgatási és szakalkalmazott legalacsonyabb fizetési osztályát "F" kategóriában határozza meg. E jogszabályok alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperest az "F" fizetési osztályba kellett volna besorolni, függetlenül attól, hogy az "F" fizetési osztályba sorolás egyéb feltételeivel nem rendelkezik.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helytálló indokainál fogva - helybenhagyta. Az indokolást kiegészítette azzal, hogy a hivatkozott kormányrendelet 3. számú melléklete szerint az "F" fizetési osztályba való besoroláshoz a gazdaságvezető munkakört ellátó felperesnek akkor is alanyi joga volt, ha nem rendelkezett a Kjt. 61. §-a (1) bekezdésének f) pontjában előírt iskolai végzettséggel. Az alperesnek a kormányrendelet 16. §-a szerint egyébként is véglegesen mentesítenie kellett a felperest a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól, mivel esetében az e jogszabályban előírt feltételek fennállottak.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes az általa jogszabálysértőnek tartott ítéletek "megváltoztatását" kérte és annak megállapítását, hogy a munkáltató a felperest a Kjt. 61. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint megfelelően sorolta be az "E" fizetési osztályba, ugyanis a Kjt. módosítását követően az "F" fizetési osztályba történő besorolásnál a jogszabály már kifejezetten előírta a képesítés szükségességét.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az eljárt bíróságok a tényállást kellően felderítették, azonban a helytállóan megállapított tényállás alapján téves következtetésre jutottak.
A Kjt. 63. §-ának (1) bekezdése értelmében a közalkalmazott fizetési osztályát (besorolását) - a 61. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - az ellátandó munkakör betöltésére előírt annak a legmagasabb iskolai végzettségnek, illetve szakképesítésnek, szakképzettségnek, doktori címnek, tudományos fokozatnak alapján kell meghatározni, amellyel a közalkalmazott rendelkezik.
Kétségtelen, hogy a 150/1992. (XI. 20.) Korm. rendelet 16. §-a alapján az a gazdasági magasabb vezető, vezető beosztást betöltő közalkalmazott, aki középfokú iskolai végzettséggel és felsőfokú államháztartási vagy mérlegképes könyvelői tanfolyami végzettséggel rendelkezik, és legalább 10 éves szakmai gyakorlatot szerzett, véglegesen mentesíthető a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megszerzése alól. Tévedtek azonban az eljárt bíróságok, amikor a munkakör ellátásához szükséges képesítés megszerzése alóli mentesítést a fizetési osztályba való besorolásnál vették figyelembe.
Az idézett jogszabály alapján való mentesítésére figyelemmel az érintett közalkalmazott elláthatja azt a munkakört, amelynek betöltéséhez a szükséges képesítéssel nem rendelkezik, a mentesítés azonban nem érinti a besorolási feltételeket, minthogy a besorolás a Kjt. 63. §-ának (1) bekezdése szerint az iskolai végzettséghez kapcsolódik. A perbeli esetben a Kjt. 63. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a felperes besorolását annak az iskolai végzettségnek alapján kellett meghatározni, amellyel rendelkezett, tehát helytállóan járt el a munkáltató, amikor a felperest az "E" fizetési osztályba sorolta be. Az idézett kormányrendelet 16. §-a alapján a képesítési feltételek alóli végleges mentesülés esetében a felperes a gazdaságvezető munkakört betöltheti (kormányrendelet 1. számú melléklete), ez azonban nem érinti az "E" fizetési osztályba történt besorolásának jogszerűségét.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A felülvizsgálati kérelem eredménytelensége folytán a felülvizsgálati eljárás költségében a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a felperest kellett marasztalni.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.914/1999. sz.)