adozona.hu
BH 2002.3.120
BH 2002.3.120
A vámkedvezmény feltételeként előírt egyéves határidő anyagi jogi határidő, elmulasztása igazolással nem orvosolható [1995. évi C. tv. 103. § (1)-(2) bek., 45/1996. (III. 25.) Korm. r. 177. § (2)-(3) bek., 1957. évi IV. tv. 40. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. május 17-én Olaszországból származó seprűnyél vámmentes vámkezelését kérte exporttermékbe beépítés címén. A vámhatóság a vámkezelést elvégezte azzal, hogy a felperes legkésőbb 1997. május 16. napjáig köteles elszámolni a vámmentesen vámkezelt vámáruval. A felperes 1997. június 5-én kérte a vámáru elszámolását, amelyet a vámhatóság a megismételt eljárásban hozott határozatával elutasított. Az alperes határozatában megállapította, hogy a vámmentesen vámkezelt áruk már kiszállít...
A felperes keresetében a vámhatóság határozatainak hatályon kívül helyezését kérte, előadta, hogy a telephelyén keletkezett tűzeset miatt az ezzel kapcsolatos büntetőeljárás és biztosító eljárása miatt csak késedelmesen tudta benyújtani elszámolását. Késedelmét a vámhatóságoknak igazoltnak kellett volna tekinteniük.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 103. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint a vámmentességhez fűződő határidő anyagi jogi határidő, ez esetben pedig kimentésnek és igazolásnak nincs helye. Az alperes határozata ezért nem volt jogszabálysértő.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, a fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban azonban rámutatott arra, hogy az igazolási kérelem még a felperes jogszabály-értelmezése helyességének elfogadása esetében is elkésett az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 40. §-ának (2) bekezdése alapján.
A másodfokú bíróság ítélete ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Továbbra is fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a Vtv. 103. §-ának (1) bekezdésében írt elszámolási határidő mint eljárásjogi határidő elmulasztása igazolással orvosolható.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Vtv. a vámmentességek címszó alatt a vámmentesség egyik eseteként szabályozza a 103. §-ának (1) bekezdése szerinti mentességet. A vámmentesség feltétele a Vtv. 103. §-ának (2) bekezdése és a Vtv. végrehajtása tárgyában kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 177. §-ának (2) bekezdésében írt és a vámkezeléstől számított 1 éves elszámolási határidő. A Vhr. 177. §-ának (3) bekezdése szerint az elszámolási határidő elmulasztása esetén a vámhivatal a határidő leteltét követő napon intézkedik a vámteher és kamatai kiszabásáról és beszedéséről. A felperes elszámolási kötelezettségének az elszámolási határidőn belül nem tett eleget, ezért a vámhatóságnak kötelessége volt intézkedni a vámteher kiszabásáról. Nem volt kötelessége vizsgálni azt, hogy a felperes elszámolási kötelezettségének a Vtv.-ben és a Vhr.-ben kötelezően előírt határidőben mely okból, miért nem tett eleget.
A hivatkozott jogszabályok a 12 hónapos határidőn belüli elszámolási kötelezettséget írják elő, ezt akkor is határidőben kell teljesíteni, ha az áru kiszállítása a határidőn belül megtörtént. A határidő és az elszámolás elmulasztása a kivitel megtörténte esetén is a vámmentesség elvesztésével jár. Mindebből következik az is, hogy a Vtv. 103. §-ának (1) bekezdése szerinti vámmentesség feltétele a 12 hónapos elszámolási határidő betartása. A vámmentességet anyagi jogszabály határozza meg, következésképpen az ennek feltételéül szolgáló 12 hónapos határidő is anyagi jogszabályban meghatározott határidő, amelynek elmulasztása igazolással nem orvosolható.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete nem volt jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.II.28.380/1998. sz.)