adozona.hu
BH 2002.3.119
BH 2002.3.119
Nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység során a nem végső fogyasztóknak történő értékesítéskor a számla a jövedéki termék származását nem igazolja [1997. évi CIII. tv. 68. § (2) bek., 69. § (1) bek., 71. § (6) bek., 78. § (1)-(2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megállapított tényállás szerint az Sz. u. 172. szám alatti telephelyén az "R. Italházban" 1998. március 9-én jövedéki ellenőrzést tartottak. A felperes nem jövedéki engedélyes kereskedőként ezen a telephelyén a kereskedelmi mennyiséget elérő jövedéki termékek értékesítésekor a számlán nem tüntette fel "továbbértékesítés esetén jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas" szövegű záradékot. A felperes jövedéki engedélyhez kötött tevékenységet engedély nélkül folytatott, nem jövedé...
BH 2002.3.119 Nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység során a nem végső fogyasztóknak történő értékesítéskor a számla a jövedéki termék származását nem igazolja [1997. évi CIII. tv. 68. § (2) bek., 69. § (1) bek., 71. § (6) bek., 78. § (1)-(2) bek.].
A megállapított tényállás szerint az Sz. u. 172. szám alatti telephelyén az "R. Italházban" 1998. március 9-én jövedéki ellenőrzést tartottak. A felperes nem jövedéki engedélyes kereskedőként ezen a telephelyén a kereskedelmi mennyiséget elérő jövedéki termékek értékesítésekor a számlán nem tüntette fel "továbbértékesítés esetén jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas" szövegű záradékot. A felperes jövedéki engedélyhez kötött tevékenységet engedély nélkül folytatott, nem jövedéki engedélyes kiskereskedőknek is értékesített jövedéki terméket az 1998. január 5-től március 6-ig terjedő időszakban kibocsátott számlák alapján.A vámhivatal határozatával a felperest a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 78. §-ának (1) bekezdésébe ütköző törvénysértés miatt 300 000 forint, a Jöt. 78. §-ának (2) bekezdésébe ütköző jövedéki törvénysértés miatt 1 002 740 forint jövedéki bírsággal sújtotta. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és hatályon kívül helyezése iránt. Hivatkozott arra, hogy jövedéki engedélyes kiskereskedelmi tevékenységet nem folytatott az R. Italházban, a nála vásárló vevőket nem ellenőrizheti, és nem kutathatja a nagyobb mennyiségű vásárlás okát. Két számla esetén a záradék feltüntetésének elmaradása vétlen mulasztás eredménye. A Jöt. 78. §-ának (1) és (2) bekezdését nem sértette meg. A 300 000 forint összegű bírság túlzott, a bírság alapjául szolgáló napokat tévesen állapították meg, és törvénysértően abba a zárva tartás napját is beszámították.
Az alperes érdemi nyilatkozatában a kereset elutasítását indítványozta a határozatában foglalt indokok alapján. Hangsúlyozta, hogy a felperes több esetben kereskedelmi mennyiséget elérő értékesítés esetén a záradékot nem tüntette fel, sok esetben vállalkozásoknak, társaságoknak értékesített. Több vevő úgy nyilatkozott, hogy abban a tudatban vásároltak, hogy a felperes jövedéki engedéllyel árusít, a felperes számláin a felperes jövedéki engedélyének száma is szerepelt. A kereskedelmi mennyiséget elérő értékesítés esetén a záradék feltüntetése kötelező, az ezt el nem érő mennyiségnél is feltüntethető a záradék a jogszabálysértés elkerülése érdekében, és az eladó a vevő azonosítási adatairól a számla kiállításakor meggyőződhet.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, megállapította, hogy a Jöt. 71. §-a (6) bekezdésének b) pontja értelmében a kereskedelmi mennyiséget elérő jövedéki termék értékesítésekor a záradék feltüntetése kötelező, melynek elmulasztása esetén a Jöt. 78. §-ának (1) bekezdése szerinti szankció szabható ki. A felperes elismerte a záradék feltüntetésének elmulasztását, és a törvénysértés folytán kiszabott szankció nem minősül eltúlzottnak figyelemmel arra is, hogy a jövedéki törvénysértés több ízben fordult elő. A Jöt. 69. §-ának (1) bekezdése értelmében jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység csak jövedéki engedéllyel végezhető, ilyen engedély hiányában a felperes nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet folytatók részére is értékesített jövedéki terméket, ezáltal megsértette a Jöt. 78. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat. Az engedély nélkül folytatott tevékenység napjainak száma alapján helytállóan került kiszabásra jövedéki bírság.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az ítélet keresete szerinti megváltoztatását. A felperes a fellebbezését utóbb akként módosította, hogy csak a Jöt. 78. §-ának (2) bekezdése alapján kiszabott bírság jogszerűségét támadta. Fellebbezésben kifejtett álláspontja szerint az R. Italházban nem végzett jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet, a kiszolgáláskor a vevőket nem ellenőrizheti, eljárásával nem sérthette meg a Jöt. 69. §-ának (1) bekezdését, sem a 78. § (2) bekezdését. Jogsértés megállapítása esetén is a bírságolás alapjául szolgáló napok számának meghatározása tévesen történt, csak a tényleges jogsértő napok vehetők figyelembe a zárva tartás napjainak kivételével.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a törvénysértően folytatott tevékenység időszakára vonatkozik a szankció megállapítása, ezért abba a munkaszüneti napok is beletartoznak.
A fellebbezés alaptalan.
A Jöt. 68. §-a (2) bekezdésének 2. pontja értelmében jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységnek minősül a jövedéki termék belföldön történő nem végső fogyasztók részére való továbbértékesítése. A perbeli - az 1998. január 5-e és március 6-a közötti időszakban kibocsátott számlákból megállapíthatóan a felperes több esetben nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedőknek értékesített jövedéki terméket, mely termékek továbbforgalmazása jövedéki engedélyhez kötött. A felperes a számláin minden esetben feltüntette a jövedéki engedélyének számát, és több számlán a vevő adószámát is feltüntette, illetve a vevő a számlát saját pecsétjével bélyegezte felül. Mivel a felperes nem jövedéki engedélyes kereskedőként kiskereskedelmi egységében árult jövedéki terméket, ezért az értékesítéskor köteles meggyőződni arról, hogy az értékesítés végső fogyasztónak történik-e vagy sem. Amennyiben nem végső fogyasztó részére történik az értékesítés, úgy a számlán kifejezett jogszabály-előírás hiányában is a jogsértés elkerülése érdekében köteles a záradék feltüntetésére; illetve a számlán ilyen esetben a jövedéki engedélye számának feltüntetése megtévesztő és szükségtelen. A felperes a becsatolt számlákból megállapíthatóan a Jöt. 78. §-ának (2) bekezdésében foglalt jövedéki törvénysértést elkövette, ezért a jövedéki bírság kiszabása jogszerűen történt. A bírság összegénél figyelembe vehető napok száma arra az időszakra vonatkozik, amely alatt a kereskedő engedély nélkül folytatta a tevékenységét, azaz a számlák alapján megállapítható kibocsátási időszak napjait kell alapul venni. A bírság kiszabása szempontjából irreleváns az üzlet bármely okból történő zárva tartása.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete törvényes és megalapozott, ezért annak a fellebbezéssel nem támadott részét nem érintve a fellebbezéssel támadott részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Kf.V.29.249/1999. sz.)