adozona.hu
BH 2001.12.595
BH 2001.12.595
Állandó özvegyi nyugdíj abban az esetben jár, ha az állandó nyugdíjra jogosultság feltételei a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeznek. Nem illeti meg az igénylőt az állandó özvegyi nyugdíj, ha az elvált házastársától annak haláláig nem részesült tartásdíjban (házastársi tartásdíjban), de az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei sem következtek be a különéléstől számított tíz éven belül [1975. évi II. tv. 63. § (2) bek., 60. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1981. február 25-én elhunyt elvált házastársa jogán állandó özvegyi nyugdíj megállapítása iránt nyújtott be kérelmet az alpereshez, amely az igényét az 1994. január 3-án kelt határozatával elutasította. Az alperes igazgatója az 1996. január 24-i határozatával a fellebbezést elutasította. Határozatait az 1975. évi II. törvény 63. §-ának (2) bekezdésére alapította.
A felperes a másodfokú határozat megváltoztatására irányuló keresetében arra hivatkozott, hogy kapott gyermektartásd...
BH 2001.12.595 Állandó özvegyi nyugdíj abban az esetben jár, ha az állandó nyugdíjra jogosultság feltételei a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeznek. Nem illeti meg az igénylőt az állandó özvegyi nyugdíj, ha az elvált házastársától annak haláláig nem részesült tartásdíjban (házastársi tartásdíjban), de az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei sem következtek be a különéléstől számított tíz éven belül [1975. évi II. tv. 63. § (2) bek., 60. § (1) bek.].
A felperes az 1981. február 25-én elhunyt elvált házastársa jogán állandó özvegyi nyugdíj megállapítása iránt nyújtott be kérelmet az alpereshez, amely az igényét az 1994. január 3-án kelt határozatával elutasította. Az alperes igazgatója az 1996. január 24-i határozatával a fellebbezést elutasította. Határozatait az 1975. évi II. törvény 63. §-ának (2) bekezdésére alapította.A felperes a másodfokú határozat megváltoztatására irányuló keresetében arra hivatkozott, hogy kapott gyermektartásdíjat, az elvált férjével egy házban laktak, ő tartotta a volt férjét, aki sokat ivott.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét, mert megállapította, hogy a felperes állandó özvegyi nyugdíj megállapítására irányuló kérelme az 1975. évi II. törvény 63. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel teljesíthetetlen. A felperes és az elhunyt férje között ugyanis a házastársi életközösség - jogerős bírósági ítélet megállapítása szerint - 1971. február 12. napján megszűnt, és ettől az időponttól számítva a volt férj nem tíz éven belül halt meg, továbbá a felperes nem részesült az elvált házastársától annak haláláig tartásdíjban.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság a jogkérdés tekintetében lényegében az elsőfokú bíróság jogi álláspontját fogadta el, azon túl kitért azokra az egyéb feltételekre, amelyek a házastársat özvegyi nyugdíjra jogosítják.
A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Indokolásul a BH 1979. évi 7. számában 257. szám alatt közzétett jogesetre hivatkozott, továbbá arra, hogy a másodfokú bíróság nem végezte el az 1975. évi II. törvény 60. §-a (1) bekezdésének, valamint 63. §-a (2) és (3) bekezdésének komplex elemzését. Az említett jogesetből kitűnik, hogy az elvált, továbbá a férjétől hosszabb ideje külön élő nő is - még ha nem is részesült tartásdíjban a házastársától - jogosulttá válik az özvegyi nyugdíjra, ha az állandó özvegyi nyugdíjra való jogosultságának feltételei a különéléstől számított 15 éven belül következnek be.
Minthogy a felperes és a néhai férje között a házastársi életközösség 1971. február 12. napján szűnt meg, és volt férje halála 1981. február 25-én, az életközösség megszűnésétől számított 15 éven belül következett be, a felperes állandó özvegyi nyugdíj megállapítására vonatkozó igénye megalapozott. E jogi álláspontjára figyelemmel kérte a jogerős ítélet megváltoztatását.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elöljáróban mutat rá, hogy az állandó özvegyi nyugdíj megállapítására irányuló igény előterjesztésének és az azzal kapcsolatos társadalombiztosítási határozat meghozatalának idején az 1975. évi II. törvény volt hatályban. Az 1993. március 1-jén hatályba lépett 1993. évi VIII. törvény 21. §-a akként módosította az 1975. évi II. törvény 62. §-a (2) bekezdésének b) pontját, hogy állandó özvegyi nyugdíj abban az esetben jár, ha az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeznek. Ehhez képest téves a felülvizsgálati kérelemnek arra történő hivatkozása, hogy az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételeinek a különéléstől számított 15 éven belül kellett a felperes esetében bekövetkeznie.
Helytálló tehát a jogerős ítéletben kifejtett az az álláspont, hogy a felperest az 1975. évi II. törvény 63. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel nem illeti meg az állandó özvegyi nyugdíj, miután a házastársától annak haláláig nem részesült tartásdíjban (házastársi tartásdíjban), de az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei sem következtek be a különéléstől számított 10 éven belül.
Ez utóbbi feltétel azért nem valósult meg, mert a felperes volt férjének halála nem a különéléstől számított 10 éven belül következett be, és a felperes eddig az időpontig nem töltötte be az 55. életévét sem, nem rokkant, és a volt házastársa jogán két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról sem kellett gondoskodnia [1975. évi II. törvény 60. §-ának (1) bekezdése].
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját az alperes pernyertességére tekintettel az állam viseli.
(Legf. Bír. Kfv.XI/b.28.887/1999. sz.)