adozona.hu
BH 2001.11.559
BH 2001.11.559
Lakóház építésére nem alkalmas telektulajdon vásárlása esetén a feltételes illetékmentesség nem állapítható meg, ha az ingatlan csak utóbb válik alkalmassá lakóházépítésre [1990. évi XCIII. tv. 3. § (3) bek., 26. § (1) bek. a) pont, 102. § (1) bek. l) pont, 1957. évi IV. tv. 20. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1995. december 3-án kelt adásvételi szerződéssel megszerezte az 1452. hrsz. alatt bejegyzett, az 1995. október 31-én kelt szerződésen az 1448/1. hrsz. alatt bejegyzett, majd az 1996. november 16-án kelt szerződéssel az 1453. hrsz. alatt bejegyzett ingatlanokat. Az illetékhivatal az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a felperes részére feltételes illetékmentességet biztosított. A felperes ezeken az ingatla...
BH 2001.11.559 Lakóház építésére nem alkalmas telektulajdon vásárlása esetén a feltételes illetékmentesség nem állapítható meg, ha az ingatlan csak utóbb válik alkalmassá lakóházépítésre [1990. évi XCIII. tv. 3. § (3) bek., 26. § (1) bek. a) pont, 102. § (1) bek. l) pont, 1957. évi IV. tv. 20. §].
A felperes az 1995. december 3-án kelt adásvételi szerződéssel megszerezte az 1452. hrsz. alatt bejegyzett, az 1995. október 31-én kelt szerződésen az 1448/1. hrsz. alatt bejegyzett, majd az 1996. november 16-án kelt szerződéssel az 1453. hrsz. alatt bejegyzett ingatlanokat. Az illetékhivatal az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a felperes részére feltételes illetékmentességet biztosított. A felperes ezeken az ingatlanokon felül más szomszédos ingatlanok tulajdonjogát is megszerezte. Az ingatlanszerzések vonatkozásában a Polgármesteri Hivatal Jegyzője az illetékhivatal megkeresésére azt a választ adta, hogy az 1452., az 1453. és 1448/1. számú ingatlanok nem minősülnek építési teleknek. Az illetékhivatal az 1997. február 14-én kelt határozatában a felperest 164 200, 175 000, és 370 000 Ft vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte, és elrendelte a feltételes illetékmentesség törlését az ingatlan-nyilvántartásból.A felperes az 1448/1. hrsz. alatti ingatlan vonatkozásában a határozatot tudomásul vette, az 1453. és az 1452. hrsz. alatti ingatlanokra pedig az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a perbeli két ingatlan az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjában az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének 1) pontja alapján nem minősült lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak, így a felperest az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a feltételes illetékmentesség nem illette meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és 175 000 Ft illeték vonatkozásában a vagyonátruházási illeték előírását és a feltételes illetékmentesség törlését az ingatlan-nyilvántartásból mellőzte. Az ítélet indokolása szerint az Itv. 88. §-ának (1) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XC. törvény 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 84. §-ának (1) bekezdése alapján nem volt jogszabálysértő a feltételes illetékmentességet visszavonó alperesi határozat az 1452. hrsz. ingatlant illetően. Az 1453. hrsz. alatt bejegyzett ingatlan tekintetében viszont a vagyonátruházási illeték megállapítása jogszabálysértő volt, mert ez az ingatlan az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének 1) pontja alapján lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak minősült. Az 1452. hrsz. alatt bejegyzett ingatlan pedig azért nem minősül építési teleknek, mert közterületről közvetlenül nem közelíthető meg, és a 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelet (a továbbiakban: OÉSZ) 14. §-ának (1) bekezdése alapján az építési teleknek közvetlenül gépjárművel megközelíthetőnek kell lennie. Az Itv. 102. §-ának (3) bekezdése alapján az illetékkötelezettség keletkezésekor fennálló állapot az irányadó, így az utóbb bekövetkezett kedvezőbb változások nem voltak figyelembe vehetőek.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletét az 1452. hrsz. alatt bejegyzett ingatlan után kivetett vagyonátruházási illeték vonatkozásában kérte hatályon kívül helyezni, és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása mellett kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint az OÉSZ 14. §-a (1) és (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint az ingatlan megközelítése megoldott, így az építési teleknek minősül.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte az 1453. hrsz. alatti ingatlan után kivetett vagyonátruházási illeték vonatkozásában. Felülvizsgálati ellenkérelme egyebekben a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Legfelsőbb Bíróság 6. sorszám alatt hozott végzésével az elkésett csatlakozó felülvizsgálati kérelmet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében meghatározott keretek között.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárás során eldöntendő kérdés volt, hogy az építésügyi szabályoknak és a településrendezési tervnek megfelelően kialakított lakóépület elhelyezésére szolgáló beépítetlen földrészletnek minősült-e a felperes által 1995. december 3-án megvásárolt 1452. hrsz. ingatlan.
Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy az 1452. hrsz. alatt bejegyzett ingatlan az illetékkötelezettség keletkezésekor [Itv. 3. § (3) bekezdése] meglévő állapotában az Itv. 102. §-ának (3) bekezdése alapján nem minősült az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének l) pontja szerinti, lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak, és ezért a felperest az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti illetékmentesség nem illette meg.
Az illetékhivatal a Polgármesteri Hivatal Jegyzőjének mint elsőfokú építési hatóságnak az 1996. október 24-én kelt tájékoztatása alapján hozta meg határozatát, amely az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 20. §-a szerinti szakhatósági véleménynek nem minősül az Itv. kifejezett rendelkezése hiányában. A tájékoztatás megalapozottságát azonban alátámasztotta az, hogy a jegyző az 1997. március 7-én kelt határozatában engedélyezte a felperes által vásárolt ingatlanok - köztük az 1452. hrsz. alatt bejegyzett ingatlan - összevonását, és előírta az 1465. és 1453. hrsz. alatti ingatlanokon lévő épületek bontását, másrészt az ugyanezen a napon kelt határozattal az összevonás alatt álló ingatlanon engedély nélkül építeni megkezdett lakóépület részeinek a fennmaradását engedélyezte. Mindebből pedig az következik, hogy az 1452. hrsz. alatti ingatlanra megkötött adásvételi szerződés időpontjában, 1995. december 3-án az ingatlanra önálló építési engedély nem volt adható, az illetékkötelezettség keletkezésekor, az Itv. 3. §-ának (3) bekezdése alapján az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének 1) pontja szerint az ingatlan lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak nem minősült, csak a telekösszevonás után. Következésképpen a felperesnek az OÉSZ 14. §-ára alapított érvelése nem volt releváns.
A felperes akkor járt volna el helyesen, ha az ingatlan megvásárlásával egyidejűleg vagy azt megelőzően az építésügyi hatóság elvi telekalakítási és építési engedélyét csatolja, mivel az ingatlan-nyilvántartásból sem volt megállapítható a megszerzett telektulajdon lakóházépítésre alkalmassága.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a kifejtettek alapján megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete nem volt jogszabálysértő, és azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.II.27.823/1999. sz.)