adozona.hu
BH 2001.11.551
BH 2001.11.551
Ha a perben munkahelyi vagy munkakezdés előtti italfogyasztásra nem merül fel adat, az alkoholos befolyásoltság alatt állást a munkáltatónak kell bizonyítania. Az alkoholszondának egyharmad részben történő elszíneződése 0,3 ezrelék véralkohol-tartalomra utal, ami nem jelent alkoholos befolyásoltságot, ezért alaptalan a munkáltató által emiatt kiszabott legsúlyosabb fegyelmi büntetés [1992. évi XXXIII. tv. 39. § (2) bek., 45. § (1) bek. e) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek raktáros munkakörben dolgoztak az alperesnél.
A munkáltatói jogkör gyakorlója 1998. július 29-én a délelőtti órákban szondavizsgálatot rendelt el olyan módon, hogy a gazdasági igazgatónál munkaértekezletet hívtak össze, amelyen a munkavédelmi vezető kilenc közalkalmazottnál szondavizsgálatot végzett.
A felperesek esetében a szonda 1/3 részében zöld elszíneződést mutatott. Ezt követően a felperesekkel szemben a munkáltatói jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást indított, amelynek e...
BH 2001.11.551 Ha a perben munkahelyi vagy munkakezdés előtti italfogyasztásra nem merül fel adat, az alkoholos befolyásoltság alatt állást a munkáltatónak kell bizonyítania. Az alkoholszondának egyharmad részben történő elszíneződése 0,3 ezrelék véralkohol-tartalomra utal, ami nem jelent alkoholos befolyásoltságot, ezért alaptalan a munkáltató által emiatt kiszabott legsúlyosabb fegyelmi büntetés [1992. évi XXXIII. tv. 39. § (2) bek., 45. § (1) bek. e) pont].
A felperesek raktáros munkakörben dolgoztak az alperesnél.A munkáltatói jogkör gyakorlója 1998. július 29-én a délelőtti órákban szondavizsgálatot rendelt el olyan módon, hogy a gazdasági igazgatónál munkaértekezletet hívtak össze, amelyen a munkavédelmi vezető kilenc közalkalmazottnál szondavizsgálatot végzett.
A felperesek esetében a szonda 1/3 részében zöld elszíneződést mutatott. Ezt követően a felperesekkel szemben a munkáltatói jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást indított, amelynek eredményeképpen a fegyelmi tanács mindkét felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A felperesek keresete folytán eljárt munkaügyi bíróság az ítéletével az I. rendű felperessel szemben kiszabott elbocsátás fegyelmi büntetést az előmeneteli rendszerben való várakozási idő egy évvel történő meghosszabbítása fegyelmi büntetésre mérsékelte, és kötelezte az alperest 11 600 forint visszatartott illetmény, és 20 000 forint perköltség megfizetésére. A II. rendű felperes keresetét elutasította.
A bíróság a bizonyítási eljárás során tanúként hallgatta ki a szondavizsgálatot végző munkavédelmi vezetőt, és igazságügyi orvosszakértői vizsgálatot rendelt el a felperesek alkoholos befolyásoltságának mértékére vonatkozóan.
Tényként állapította meg, hogy az I. rendű felperes az előző nap fogyasztott alkoholt. Ennek alapján számíthatott arra, hogy vizsgálat esetén a szonda ezt ki fogja mutatni, márpedig a II. veszélyességi fokozatba tartozó alperesi munkáltatónál az, ha a szervezetben alkohol van, fegyelmi vétségnek minősül és fegyelmi felelősségre vonást vonhat maga után. A munkaügyi bíróság azonban az elkövetett fegyelmi vétséggel egy enyhébb fegyelmi büntetést tartott arányosnak, ezért az elbocsátás büntetést mérsékelte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést jelentett be, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az I. rendű felperes vonatkozásában az elbocsátás fegyelmi büntetés hatályban tartását kérte.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a nem fellebbezett részében nem érintette, a fellebbezett részében helybenhagyta, és az alperest 4000 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
Az indokolás szerint a másodfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete helytálló, a rendelkezésre álló bizonyítékok mellett az alperes fellebbezésében felhozott indokok annak megváltoztatására nem elegendőek.
Nem vitás, hogy az 1998. július 29-i alkoholszondás ellenőrzéskor a szonda az I. rendű felperesnél is kismértékben elszíneződött. Ezt követően vérvizsgálat nem történt, ezért az I. rendű felperes tagadásával szemben semmi nem bizonyítja, hogy a perbeli napon alkoholt fogyasztott volna. Arra sincs bizonyíték, hogy az úgynevezett "másnapossága", tehát az előző napi alkoholfogyasztása miatt, s nem valamiféle étel vagy gyógyszer fogyasztása miatt színeződött el kismértékben a szonda. A munkáltató álláspontját az igazságügyi orvosszakértői vélemény is erőtlenítette, amely szerint a szonda által mutatott érték nem jelent alkoholos befolyásoltságot, és még a II. veszélyességi fokozatba tartozó munkakörben sem eredményez munkaképtelen állapotot.
Mindezek a körülmények a másodfokú bíróság szerint is kizárják azt, hogy az I. rendű felperes esetében megállapítható legyen az alkoholos befolyásoltság, és ezért a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabására kerülhessen sor.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a fegyelmi határozat hatályban tartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a bíróság a tényállásból helytelen jogi következtetést vont le. Az alperes munkavédelmi szabályzata egyértelműen kizárja az alkoholos állapotban történő munkavégzést. Ténykérdés, hogy a szonda elszíneződött, erre pedig nem került volna sor, ha a felperes a munkanapon nem ivott volna alkoholt. Önmagában az a tény, hogy az I. rendű felperes nem munkaképtelen, a kötelezettség alól nem mentesíti.
Az I. rendű felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól az arra jogosult jogszabálysértésre hivatkozással kérheti.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság részéről megállapított, és az ítélkezés alapjául a másodfokú bíróság részéről is elfogadott tényállást nem vitatta, iratellenességre nem hivatkozott.
Eszerint tény, hogy az I. rendű felperes esetében a szonda kismértékben elszíneződött, ez azonban önmagában az alkoholos befolyásoltságot nem bizonyítja. A felperes a szonda elszíneződését valóban nem, azonban az alkoholos befolyásoltság tényét mindvégig vitatta. A szondavizsgálat során felvett jegyzőkönyv a szonda elszíneződésével kapcsolatban az I. rendű felperes észrevételét vagy nyilatkozatát nem tartalmazza. A munkavédelmi vezető tanúvallomása szerint - az alperes munkavédelmi szabályzatában foglaltakra figyelemmel - az ittas állapotot önmagában az elszíneződés alapján állapította meg.
Tekintettel arra, hogy a perben a munkahelyi vagy munkakezdés előtti italfogyasztásra az I. rendű felperes tekintetében adat nem merült fel, az alkoholos befolyásoltság alatt állását a perben az alperesnek kellett volna bizonyítania.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 122. számú állásfoglalásában foglaltakból következően a szondavizsgálat eredményének vitatása esetén az alkoholos befolyásoltság ténye és mértéke - többek között - véralkohol-vizsgálattal bizonyítható. Ennek és az I. rendű felperes alkoholos befolyásoltságára utaló más bizonyítéknak hiányában az eljáró bíróságok helyesen fogadták el az igazságügyi szakvéleményben foglaltakat, mely szerint a bizonyítottan 1/3 részben elszíneződött alkoholszonda 0,3 ezrelék véralkohol-tartalomra utal, amely alkoholos befolyásoltságot nem jelent.
Mindezekre figyelemmel a bíróság a helytállóan megállapított tényállásból okszerű következtetést vont le, a felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes álláspontja téves.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A költségviselésre vonatkozó rendelkezés a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésében foglaltakon alapul.
Az illetéket az 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.604/1999. sz.)
Bírósági jogesetek
MBH 2006.02.125 Az egységes bírói gyakorlat és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján a Gt. speciális rendelkezései kizárják a Ptk. érvénytelenségre vonatkozó előírásainak alkalmazását a társasági határozatok megtámadása esetén. [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 9. § (2) bek., 47. §; 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 200. § (2) bek., 237. §]
