adozona.hu
BH 2001.11.531
BH 2001.11.531
A jelentős összegű vállalkozói tőke meglétét igénylő gazdasági tevékenységet folytató peres fél költségmentesség iránti kérelmének megítélése [6/1986. (VI. 26.) IM r. 5. §, 6. § (1) és (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az I. és a III. rendű alperesnek a fellebbezéssel egyidejűleg előterjesztett, személyes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét elbírálva azt "megalapozatlannak találta", és mint ilyent elutasította. Ennek indokolásaként az elsőfokú bíróság arra utalt, hogy az évek óta nagy összegű tőkével vállalkozói tevékenységet végző I. rendű alperes és házastársa jelenleg is olyan jövedelmi és vagyoni helyzetben él, amelynek a figyelembevétele mellett - függetlenül az általuk c...
Az elutasító végzés ellen az I. és a III. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, annak megváltoztatása és a kérelmüknek történő helyt adás iránt. Az engedélyezés iránti kérelmükben foglaltak megismétlése mellett - a vagyoni viszonyaik és az anyagi helyzetük feltárását megalapozó bizonyítékok előterjesztése nélkül - méltányolandó körülményeikre hivatkoztak azzal, hogy a kért költségmentesség engedélyezése hiányában nincs módjuk a számukra sérelmes ítélet megfellebbezésére, és emiatt "személyükben teljesen ellehetetlenülnek".
A felperes észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 5. § és 6. §-ában foglalt rendelkezésekre, amelyek a költségmentesség megadásának jogszabályi feltételeit határozzák meg. A hivatkozott rendelet 6. §-ának (1) bekezdése határozza meg azokat a tényeket, amelyeknek fennállása esetén a költségmentesség kedvezményét a fél részére a bíróságnak biztosítania kell. Az I. és a III. rendű alperes ilyen személyes vagyoni helyzet fennállására sem a kérelmük előterjesztésekor, sem az elutasító végzés elleni jelen fellebbezésükben nem hivatkoztak.
A fellebbezés - annak tartalmából kitűnően - az alkalmazandó rendelet 6. §-ának (2) bekezdése szerinti méltányos elbírálás alkalmazásának igénylésén alapszik. Olyan méltányolandó körülményt azonban, amely a valóban jelentős összegű vállalkozói tőke meglétét igénylő gazdasági tevékenységet folytató alperesek javára méltányosság gyakorlását indokolná, maguk sem tudtak megjelölni. Önmagában ugyanis az egykori vállalkozásuk veszteséges volta ezt a méltányosságot nem alapozza meg. Az alperesek egyébként sem szolgáltattak olyan adatokat, amelyekre alapítottan - a vagyoni viszonyaik teljes körű feltárásával - a méltányosság alkalmazhatóságát megalapozhatták volna.
Mindezekre tekintettel helytálló volt az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint az I. rendű és a III. rendű alperes létfenntartása veszélyeztetése nélkül képes a fellebbezési eljárási költségek előlegezésére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pf.I.25.964/1999. sz.)