adozona.hu
BH 2001.11.512
BH 2001.11.512
I. A helyrehozhatatlan károsodást előidéző természetkárosítás bűntettét, valamint a rongálás bűntettét valósítja meg a mezőgazdasági vállalkozó vádlott, aki kellően nem gondoskodik arról, hogy a lovai az Országos Természetvédelmi Hivatal által szigorúan védetté nyilvánított erdőterületre ne hatoljanak be; és így az elkóborolt állatok a gyertyán- és bükkfák kérgének lerágásával, az aljnövényzet letaposásával, a csapások kijárásával és a trágyázással a természetvédelmet ért olyan károsodást okoztak, amely vég
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság a 2000. március 24-én kelt ítéletében a vádlott bűnösségét természetkárosítás bűntettében és rongálás bűntettében állapította meg; ezért őt halmazati büntetésül 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 500 forintban állapította meg.
Kötelezte a bíróság, hogy 15 napon belül fizessen meg a M. Erdészeti Rt. magánfél részére 658 914 forint kárt és annak 1996. április 1-jétől számított évi 20% kamatát, valamint az államnak 39 550 forint eljárási illetéket.
...
BH 2001.11.512 I. A helyrehozhatatlan károsodást előidéző természetkárosítás bűntettét, valamint a rongálás bűntettét valósítja meg a mezőgazdasági vállalkozó vádlott, aki kellően nem gondoskodik arról, hogy a lovai az Országos Természetvédelmi Hivatal által szigorúan védetté nyilvánított erdőterületre ne hatoljanak be; és így az elkóborolt állatok a gyertyán- és bükkfák kérgének lerágásával, az aljnövényzet letaposásával, a csapások kijárásával és a trágyázással a természetvédelmet ért olyan károsodást okoztak, amely végleges jellegű és helyrehozhatatlan [Btk. 281. § (1) bek. b/l. pont és (2) bek. b) pont, 324. § (3) bek.].
II. A polgári jogi igény elbírálása során a vádlottat a le nem rótt illeték mérsékelt összegének a megfizetésére kell kötelezni, ha a követelés jogalapját és annak összegszerűségét elismeri [Be. 55. §, 1990. évi XCIII. tv. 58. § (1) bek. c) pont].
A városi bíróság a 2000. március 24-én kelt ítéletében a vádlott bűnösségét természetkárosítás bűntettében és rongálás bűntettében állapította meg; ezért őt halmazati büntetésül 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 500 forintban állapította meg.Kötelezte a bíróság, hogy 15 napon belül fizessen meg a M. Erdészeti Rt. magánfél részére 658 914 forint kárt és annak 1996. április 1-jétől számított évi 20% kamatát, valamint az államnak 39 550 forint eljárási illetéket.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott özvegy családi állapotú, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Iskolai végzettsége agrártudományi egyetem, szakképesítése agrármérnök. Mezőgazdasági vállalkozóként dolgozik, büntetve nem volt.
A vádlott 1987. évben lakóházat és hozzátartozó gazdasági épületeket vásárolt, az ingatlan összterülete 9694 négyzetméter. Ez az ingatlan a K. Tájvédelmi Körzet területén helyezkedik el. A területet az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének határozata szigorúan védetté nyilvánította, további területekkel egyetemben és rögzítette, hogy ez a terület országos jelentőségű érték. A határozat a terület kezelésével a M. Erdészeti Rt.-t bízta meg.
A vádlott tulajdonában levő területtel szomszédos erdőrészlet - mely fokozottan védett - 16,9 ha nagyságú terület. A védetté nyilvánítás egyik célja a bükk elegyes kocsánytalan tölgyes erdők megóvása. Ennek indoka, hogy az erdők alkotta növénytársulások egyediek, csak hazánk ezen déli területére jellemzőek és találhatók meg ("illír bükkösök"). Az erdők fafaj-összetétele is sajátságos és egyedi, valamint a lágyszárú szintben is a mediterrán elemek nagy száma jellemző, hazánkban egyedülállóan, élőhelyet adva számos, Magyarországon csak itt előforduló növényfajtának.
Az "illír bükkös" a bükkfa és a gyertyán együttélését jelenti, továbbá a lágyszárú faunából a májvirág (Hepotica nobilis), a madárfészek-kosbor (Neotica nidusavis), továbbá a szúrós vagy lónyelvű csodabogyó (Rescus aculeatus) jelenlétét, amelyek védett növénynek minősülnek az 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelet szerint.
A vádlott ingatlana egy lakóépületből, istállóból és két pajtából áll. A terület nincs körülkerítve, közvetlenül érintkezik a szomszédos védett területekkel.
A vádlott a tulajdonában álló ingatlanon 1986. január 2. napjától juhokat legeltetett az mgtsz. által részére kiadott engedélyező határozat alapján. A szerződéses jogviszonyt 1992. december 31-i hatállyal az mgtsz. felmondta, hivatkozva arra, hogy a D. Természetvédelmi Igazgatóság a fenti területen a juhlegeltetést megtiltotta.
A vádlott a természetvédelmi előírásokat több alkalommal megszegte, aminek következtében a D. Természetvédelmi Igazgatóság pénzbírsággal sújtotta, melyet a megyei polgármesteri hivatal helybenhagyott.
A D. Természetvédelmi Igazgatóság 1995. július 10. napján kelt levelében figyelmeztette a vádlottat arra, hogy a tulajdonában álló 12 db ló és 1 db csikó felügyelet nélkül kóborol a gyepművelési ágú területen, valamint az erdőtagon, és felszólította e védett területeket károsító magatartás abbahagyására, majd határozatával eltiltotta az erdőtagban a védett természeti terület jogellenes zavarásától, veszélyeztetésétől és károsításától.
A fenti előzmények után végül a D. Természetvédelmi Igazgatóság 1995. november 3. napján feljelentést tett ellene természetkárosítás vétségének alapos gyanúja miatt.
A juhtenyésztést meghaladóan a vádlott lovak tartásával is foglalkozott, mely állatok ugyan az édesapjának a tulajdonában voltak, a felügyelettel, a gondozással kapcsolatos feladatok ellátásának a terhe azonban a vádlottra hárult, aki ezt alkalmazottak foglalkoztatásával oldotta meg.
1995-ben a lovak gondozásával megbízott személy - aki szakképesítéssel nem rendelkezett - munkaköri leírást nem kapott a vádlottól, feladata a lovak etetése és ellátása volt. Utasítást kapott a vádlottól arra, hogy a lovakat hajtsa ki az istállóból és a karámból is az erdősáv alatti rétre legelni. A vádlott mindössze annyit mondott neki, arra vigyázzon, hogy a lovak ne kószáljanak el. Az alkalmazott a munkáját egyedül látta el, így képtelen volt megakadályozni azt, hogy a 12 ló és a csikó ne menjen be az erdőbe, főként ha a meleg és a legyek elöl a hűsbe menekültek, vagy valamilyen zajtól megriadtak. Több ízben jelezte a vádlottnak, hogy a lovak bemennek az erdőbe, ennek ellenére nem kapott olyan utasítást, hogy ne engedje a lovakat a rétre, és arra sem kapott utasítást, hogy a vezérkanca kötőféken tartásával tartsa vissza a többi lovat.
Az alkalmazottnak tudomása volt arról, hogy a vádlottat a lovak károkozó tevékenysége miatt feljelentették, de ez után sem utasította őt a vádlott arra, hogy a lovakat tartsa a karámban, csak akkor, amikor már folyamatban volt a büntetőeljárás, de ezt az utasítást sem lehetett teljesíteni, tekintettel arra, hogy a karám kerítésének egy része kidőlt. Így azután 1996 novemberéig folyamatosan jártak a lovak őrizetlenül az erdőbe.
A lovak legkésőbb 1995. májustól, legalább 1996. november 7-ig a felügyelet teljes vagy részleges hiánya miatt több alkalommal elhagyták a vádlott ingatlanát keleti-délkeleti irányban, és a szomszédos területére - amelyek fokozottan védett területnek minősülnek -, valamint az erdőterületre hatoltak be, és rongálták meg rágással, taposással a fákat és az aljnövényzetet.
A vádlott a lovakat 1997. tavaszán, közelebbről meg nem állapítható időpontban, értékesítette.
A lovak különösen a vádlott ingatlanához közelebb eső erdőterületeken okoztak nagy kárt, azon kívül, hogy a bükk- és a gyertyánfák kérgét megrágták, a lágyszárú növényzetet (májvirág, madárfészek-kosbor, szúrós csodabogyó) is letaposták, a rendszeres megjelenésük útvonalán csapásokat jártak ki, és a trágyájukkal károsították a talajszintet.
Az erdőrészletben okozott károsodás révén az erdő jellege jelentősen és hosszútávon megváltozik. A rágási kár - a faállomány átlagéletkora 58 év volt - 821 db bükk és 392 db gyertyánfát érintett. A bükkfák pusztulása miatt az erdőrészletet más fák fogják elfoglalni. Ezzel nemcsak az erdő lombkorona-szintjének összetétele változik meg, hanem az erdő talaj- és gyepszintjének ökológiai viszonyai is, ami önmagában is megváltoztatja a lágyszárú növények eddigi faj- és egyedszámát.
A lovak trágyájának megjelenése a talaj összetételét megváltoztatja, és annak nitrogénfeldúsulása miatt a lágyszárú szint - mely a fentebb is említett védett növények élőtere - elgyomosodásához, az értékesebb egyedfajták csökkenéséhez és a közönségesebb gyomfajták elszaporodásához vezet, mely azóta már tapasztalható is volt.
Megállapítható, hogy az erdőrészletet ért károsítás hatására lezajlott eddigi változások is jelentős mértékűek és hátrányosak, ellentétesek a védetté nyilvánítás céljával és a természetes szukcessziós változásokkal; megállapítható az is, hogy az eddigi hatások eredményeképpen visszafordíthatatlanul további negatív változások fognak bekövetkezni. Az erdő bükk- és gyertyánállományának további pusztulása várható, így a növénytársulás vázát és fő struktúráját meghatározó fák pusztulását a társulás többi tagjának eltűnése is követheti.
Az okozott eszmei kár megállapítása számszerűen nem lehetséges. Az 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelet meghatározza ugyan a májvirág és a madárfészek-kosbor eszmei értékét is, ami egyedenként 5000 forint, korábbi összehasonlító adatok hiányában azonban nem lehet számszerűsíteni a lágyszárú növényzetben keletkezett kárt. Ezek a növények védettek, de nem állnak fokozott védelem alatt.
Az erdőrészleten a károsított 821 db bükk - amely 49,26 köbméter mennyiségnek felel meg - 30%-a (14,78 köbméter) kitermelésre került, a fennmaradó fatömeg jelenleg 34,48 köbméter, melyet feltehetően nem kell tarra vágni. A 392 db gyertyán fatömege 11,76 köbméter, melyből 3,53 köbmétert kellett kitermelni, a fennmaradó fatömeg jelenleg 8,23 köbméter, melyet feltehetően meg lehet menteni. A lovak - a fent rögzített erdőrészletekben - összesen 2122 tő bükk- és 448 tő gyertyánfát károsítottak meg, amely összesen 294 köbméter élőfát érintett. Az okozott kár összege 658 914 forint, mely kár nem térült meg. A kárt nagyban mérsékelte a M. Erdészeti Rt. kárelhárító tevékenysége.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védője felmentés, illetve enyhítés végett jelentettek be fellebbezést.
A főügyész a határozat helybenhagyását indítványozta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét felülbírálva megállapította, hogy az ítélet megalapozott, mert az elsőfokú bíróság a tényállást a rendkívül széleskörű bizonyítás lefolytatásával - mindenben eleget téve a hatályon kívül helyező végzésben előírtaknak - állapította meg. Tanúkat hallgatott ki, erdészeti és természetvédő szakértőt vont be az eljárásba, amely bizonyítékok figyelembevételével azt is részletesen megindokolta, hogy a vádlott védekezésében foglaltakat miért nem fogadta el.
Az elsőfokú bíróság a szakértői vélemények alapján azt is helyesen állapította meg, hogy a vád tárgyává tett területek közül csupán az erdőség az, amelyet a vádlott magatartása miatt természetkárosodás ért, mert a többi területen a károsodás bekövetkezése óta eltelt idő alatt a természet öngyógyulása és az erdőgazdaság tevékenysége következtében a károsodás megszűnt.
Az erdőterületen azonban - amely mintegy 17 hektár területű, és így kb. 400x400 méter nagyságú fokozottan védett erdő - a természetkárosodás helyrehozhatatlan. Az erdő jellege ugyanis jelentősen és hosszú távon megváltozik a vádlott lovainak az elsőfokú bíróság ítéletében részletesen leírt károkozása miatt. A bükkfák pusztulása miatt azoknak a helyét más fafajok fogják elfoglalni. Ezzel nemcsak az erdő lombkorona-szintjének összetétele változik meg, hanem az erdő talaj- és gyepszintjének ökológiai viszonyai is, amely megváltoztatja a lágyszárú növények eddigi faj- és egyedszámát. Mindez a folyamat végleges, mert már az eddig eltelt időben is megfigyelhető változások miatt az erdő bükk- és gyertyánállományának további pusztulása várható, így a növénytársulás vázát és fő struktúráját meghatározó fák pusztulását a társulás többi tagjának eltűnése is követi, a növényzethez kapcsolódó állatfajokkal együtt.
A fentiek miatti kár eszmei értéke nem állapítható meg, a kárt számszerűsíteni nem lehet. Jelenleg ugyanis nem ismert olyan metódus, amellyel egy fokozottan védett terület teljes megsemmisülésével keletkező eszmei kár mértéke megállapítható lenne.
Az elsőfokú bíróság a tanúk vallomása alapján az elkövetési időt is helyesen állapította meg, miután a vádmódosítással az ügyész az 1996. november 7. napjáig terjedő időtartamot tette a vád tárgyává. Ennek azért van jelentősége, mert a megállapított elkövetési idő alatt következtek be az adott bűncselekmény tekintetében jogszabályi változások, és a Btk.-nak az 1996. évi LII. törvény 7. §-ával módosított 281. §-a 1996. augusztus 15. napjától kezdődő hatállyal bűntettnek minősítette a vád tárgyává tett természetkárosítás cselekményét.
A fentiek szerint minden tekintetben helyesen megállapított tényállást a másodfokú bíróság eljárásában irányadónak tekintette. Az irányadó tényállás alapján pedig nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét a vádmódosítás szerinti bűncselekményekben megállapította, ezért a felmentés végett bejelentett fellebbezések nem alaposak.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott közegészség elleni bűncselekményét a büntetőtörvénykönyv szerinti alapesetnek minősítette. A szakértői véleményekből ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy a vádlott lovai által okozott kár nemcsak jelentős volt a fokozottan védett területen, hanem egyúttal helyrehozhatatlan is, mivel a védelem alá tartozó fák ki fognak pusztulni, azok helyét más fafajok fogják elfoglalni, aminek következtében az eddig magas fajszámú aljnövényzet helyét néhány közönséges gyomfaj váltja fel, és a növényzethez kapcsolódó állatfajok is el fognak tűnni. Mindezek azt jelentik, hogy a tényállásban megállapított természetkárosítással visszafordíthatatlan folyamatok indultak el azon a fokozottan védett kb. 400x400 méteres területen, ahol a jövőben teljesen meg fog változni az a természeti környezet, amelyet a jogszabály fokozottan kívánt védeni.
A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a vádlottnak a közegészség elleni cselekményét a Btk. 1996. augusztus 15. napján hatályba lépett 281. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő helyrehozhatatlan károsodást előidéző természetkárosítás bűntettének minősítette, mivel az "előidéz" szóval kifejezett magatartásba a később bekövetkező károsodások is beletartoznak.
Helyesen járt el viszont az elsőfokú bíróság, amikor a kiterjesztett vád alapján a fenti cselekménnyel halmazatban a rongálás bűncselekményének elkövetését is megállapította a vádlott terhére.
A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság nagyobbrészt feltárta, de a másodfokú bíróság további súlyosítóként értékeli a vádlott terhére a halmazatot, és azt a tényt, hogy fokozottan védett területen követte el a vádlott a bűncselekményt, míg enyhítőként értékeli a javára, hogy a bűncselekmény elkövetése idejének nagyobb része arra az időszakra esik, amikor e magatartás még csak - enyhébben büntetendő - vétség volt.
A fentieken túlmenően a bíróság az "agrármérnöki végzettség" helyett azt értékeli a vádlott terhére, hogy mint ilyen végzettséggel rendelkező személynek tudnia kellett volna, hogy a rendszeresen a természetvédelmi területhez tartozó erdőbe járó lovai a természetet megkárosíthatják.
Mellőzi viszont a bíróság a súlyosító körülmények közül a természetkárosítással járó bűncselekmények nagyobb számára történő utalást, mert a bíróság illetékességi területén az ilyen jellegű cselekmények miatt indított büntetőeljárások száma nem gyakori.
A fentiekkel módosított, illetve kiegészített bűnösségi körülmények mellett - a súlyosabb minősítésre is figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés a jelentős időmúlás ellenére sem tekinthető eltúlzottan súlyosnak, amiért a büntetés enyhítésére sincs ok.
Az elsőfokú bíróság a polgári jogi igény érdemi elbírálása során annak ellenére teljes összegben kötelezte a vádlottat a le nem rótt illeték megfizetésére, hogy a kár megtérítésére vonatkozó kérdésre - bár a bűncselekmény elkövetését tagadta - úgy nyilatkozott, hogy azt hajlandó megfizetni, csupán a magánféllel kíván a fizetés módjáról megállapodni.
A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletet a vádlott által fizetendő illeték vonatkozásában is megváltoztatta, és azt az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény 58. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján megállapítható mérsékelt összegű illeték megfizetésre kötelezte.
Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Baranya Megyei Bíróság 1.Bf.575/2000. sz.)