adozona.hu
BH 2001.9.442
BH 2001.9.442
Külföldi állam és külföldi jogi személy közötti - magyarországi ingatlan tulajdonjogára vonatkozó - jogvita elbírálása akkor is a magyar bíróság joghatósága alá tartozik, ha a felperes a tulajdonjoga bizonyítására nemzetközi megállapodásra hivatkozik [1979. évi 13. tvr. 55. § b) pont, 56. § d) pont, az 1987. évi 12. tvr-rel kihirdetett 1969. évi Bécsi Egyezmény 66. cikkelye, Pp. 130. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a B.-n, Március 15. tér 1. szám alatt levő ingatlannak ő a tulajdonosa, és az alperest arra kérte kötelezni, hogy az ingatlan jogtalan birtoklásával hagyjon fel. Előadta, hogy az ingatlan korábban a Szovjetunió tulajdonában volt. A Szovjetunió felbomlása után Oroszország és Ukrajna 1994. december 9-én aláírta azt a megállapodást, amelyben az Oroszországi Föderáció magára vállalta az 1991. december 1-jei állapot szerint az Ukrajnát terh...
BH 2001.9.442 Külföldi állam és külföldi jogi személy közötti - magyarországi ingatlan tulajdonjogára vonatkozó - jogvita elbírálása akkor is a magyar bíróság joghatósága alá tartozik, ha a felperes a tulajdonjoga bizonyítására nemzetközi megállapodásra hivatkozik [1979. évi 13. tvr. 55. § b) pont, 56. § d) pont, az 1987. évi 12. tvr-rel kihirdetett 1969. évi Bécsi Egyezmény 66. cikkelye, Pp. 130. § (1) bek. a) pont].
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a B.-n, Március 15. tér 1. szám alatt levő ingatlannak ő a tulajdonosa, és az alperest arra kérte kötelezni, hogy az ingatlan jogtalan birtoklásával hagyjon fel. Előadta, hogy az ingatlan korábban a Szovjetunió tulajdonában volt. A Szovjetunió felbomlása után Oroszország és Ukrajna 1994. december 9-én aláírta azt a megállapodást, amelyben az Oroszországi Föderáció magára vállalta az 1991. december 1-jei állapot szerint az Ukrajnát terhelő törlesztési kötelezettségeket, s egyben Ukrajna átengedte az Oroszországi Föderáció részére a Szovjetunió aktíváinak az Ukrajnára eső részét. Ez a megállapodás bizonyítja, hogy Ukrajna lemondott az 1991. december 1-jei megállapodás szerint hozzájutott aktíváról. Ezért a perbeli ingatlan tulajdonosa államutódlás jogcímén a felperes, s az alperes ezt az ingatlant jogtalanul használja, tartja birtokában.Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. Álláspontja szerint a kereseti követelés jogalapja az Oroszországi Föderáció és Ukrajna között létrejött nemzetközi szerződés. A nemzetközi szerződéssel kapcsolatos jogvita elbírálására a magyar bíróságnak az 1979. évi 13. tvr. 56. §-ának d) pontja alapján nincs joghatósága, mert két szuverén állam közötti nemzetközi szerződésből eredő jogvitát az 1969. évi Bécsi Egyezményt kihirdető 1987. évi 12. tvr. 66. cikkelye értelmében magyar bíróság nem bírálhat el.
E végzés ellen a felperes fellebbezett, annak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az 1969. évi Bécsi Egyezményt kihirdető 1987. évi 12. tvr. rendelkezései nem alkalmazhatóak az eljáró bíróság joghatósága megállapításánál, mert a jogvita nem a két állam között folyik, mivel a per alanya egy ukrán részvénytársaság. Ezen túlmenően a pernek nem tárgya az Oroszországi Föderáció és Ukrajna között létrejött kétoldalú megállapodás, erre a megállapodásra a felperes mint a tulajdonjogát alátámasztó bizonyítékra hivatkozott. Miután a pernek Magyarországon fekvő ingatlan tulajdonjoga a tárgya, ezért az 1979. évi 13. tvr. 55. §-ának b) pontja értelmében az eljárásra kizárólag magyar bíróságnak van joghatósága.
Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte, annak helytálló indokaira tekintettel.
A fellebbezés alapos.
A felperes a keresetét külföldi jogi személy ellen terjesztette elő annak megállapítása végett, hogy az ingatlan-nyilvántartásban e jogi személy nevén álló ingatlannak az Oroszországi Föderáció a tulajdonosa, ebből következően az ingatlant az alperes jogtalanul tartja a birtokában, ezért a bíróság birtoklás felhagyására kötelezze az alperest.
A kereseti kérelem alapján helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kereset magyarországi ingatlan tulajdonjogára vonatkozik, tévedett azonban, amikor a perbeli vitát a Bécsben, 1969. évi május 23. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1987. évi 12. tvr. 66. cikkelyében meghatározott két állam közötti nemzetközi szerződéssel kapcsolatos vitának minősítette, s ezért az 1979. évi 13. tvr. 56. §-ának d) pontja alapján a magyar bíróság joghatósága hiányát állapította meg.
A perbeli jogvita külföldi jogi személy és külföldi állam közötti nemzetközi magánjogi jogviszonyból keletkezett, amelynek tárgya magyarországi ingatlan tulajdonjoga, illetve annak birtoklása. Helytállóan hivatkozott tehát a felperes a keresetében és a fellebbezésében arra, hogy az 1979. évi 13. tvr. 55. §-ának b) pontja alapján a magyarországi ingatlanra vonatkozó eljárásban kizárólag magyar bíróság járhat el (kizárólagos joghatóság). Azt, hogy az ingatlan tulajdonjogát mikor és miként szerezte meg az ingatlan-nyilvántartáson kívül a felperes, neki kell bizonyítania. A joghatóság megállapítása szempontjából nincs jogi jelentősége annak, hogy a felperes a tulajdonjoga bizonyítására olyan nemzetközi megállapodásra is hivatkozott, amely két állam között jött létre. Ebben az esetben az államok közötti nemzetközi megállapodás mint bizonyíték kerül értékelésre a per érdemi elbírálása során. Ez a szerződő két állam vonatkozásában nem érinti a nemzetközi megállapodás érvényességét, alkalmazhatóságát, értelmezését.
A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes keresetlevele idézés kibocsátása nélküli elutasításának a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján nem volt helye, ezért az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Gf.I.32.758/2000. sz.)