adozona.hu
BH 2001.8.406
BH 2001.8.406
A közigazgatási határozatot nem lehet hatályon kívül helyezni olyan jogszabályértés alapján, amelyre a felperes nem hivatkozott [1957. évi IV. tv (Áe.) 61. § (3) bek., 72. § (1) bek., 1995. évi C. tv (a továbbiakban: Vtv.) 167. § (1) bek., KK 31. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél 1998. január 28-án tartott utólagos ellenőrzés során megállapították, hogy a felperes által importált használt, de még forgalomképes gumiabroncsok vámkezelése során a gumiköpenyek átlagsúlya tévesen került a vámkezelési okmányokon feltüntetésre. Ezért az elsőfokú vámhivatal határozatában pótlólag környezetvédelmi termékdíj és általános forgalmi adó, majd külön határozatában vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes határozatával mindkét elsőfokú határo...
BH 2001.8.406 A közigazgatási határozatot nem lehet hatályon kívül helyezni olyan jogszabályértés alapján, amelyre a felperes nem hivatkozott [1957. évi IV. tv (Áe.) 61. § (3) bek., 72. § (1) bek., 1995. évi C. tv (a továbbiakban: Vtv.) 167. § (1) bek., KK 31. sz.].
A felperesnél 1998. január 28-án tartott utólagos ellenőrzés során megállapították, hogy a felperes által importált használt, de még forgalomképes gumiabroncsok vámkezelése során a gumiköpenyek átlagsúlya tévesen került a vámkezelési okmányokon feltüntetésre. Ezért az elsőfokú vámhivatal határozatában pótlólag környezetvédelmi termékdíj és általános forgalmi adó, majd külön határozatában vámigazgatási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes határozatával mindkét elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes a vámkezelésnél minden esetben nyilatkozott a gumiabroncs környezetvédelmi termékdíjának alapját képező tömegéről. Ugyanakkor a felperes ezen termékeket csak darabszám szerint tartja nyilván, amely nem nyújt segítséget az importált gumiabroncsok típusának és méretének megállapításához. Ezért a helyes átlagsúly megállapítása érdekében az ellenőrzésnél a felperes telephelyén található gumiköpenyek közül - a cég képviselőjének közreműködésével - néhány darab mérlegelését végezték el. Ennek alapján a vámkezelési okmányon feltüntetett 3,28 kg átlagsúly helyett a 13 colos gumiabroncsok átlagsúlya 5 kg/db volt.A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes megbízottja a vámáru-nyilatkozat kitöltését megelőzően az abroncsok súlyát ellenőrizte, és e szerint töltötte ki. Utalt arra is, hogy az általa vezetett nyilvántartáson felül egyéb nyilvántartás vezetését jogszabály nem írja elő.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú vámhivatal a felperes részéről benyújtott egységes vámáru-nyilatkozaton feltüntetett vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelését elvégezte, majd a határozat meghozatalát követően több mint egy év után, 1998. január 28-án került sor az utólagos ellenőrzés elvégzésére.
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 161. §-a szabályozza az utólagos ellenőrzés célját. A Vtv. 171. §-a értelmében pedig az utólagos ellenőrzés megállapítása alapján a vámhatóság szükség szerint a hatáskörébe tartozó szükséges eljárást megindítja, vagy a hatáskörébe tartozó ügyekben megkeresi az intézkedésre illetékes szervet.
Az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 41. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében a határozat nem változtatható meg, és nem semmisíthető meg, ha a határozat jogerőre emelkedésétől számítva egy év eltelt. A per irataiból az elsőfokú bíróság egyértelműen megállapította, hogy az alaphatározat és a módosító határozat között több mint egy év telt el. A vámhatóság a Vtv. 171. §-ának a) pontja értelmében a hatáskörébe tartozó szükséges eljárás megindítására jogosult, de a jogvesztő határidőre való figyelemmel a már jogerős határozatát nem módosíthatja, illetőleg változtathatja meg.
Utalt arra is, hogy az utóvizsgálat jegyzőkönyvben foglalt eredményét maga a felperes sem vitatta, azonban a vámkezelés elvégzése és az utóellenőrzés időpontja között eltelt hosszú időmúlás és a közvetett bizonyítékok alapján nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a felperes részéről benyújtott vámáru-nyilatkozat nem valós adatokat tartalmazott.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a felperes keresete eljárási szabálysértésre nem terjed ki, ezért erre alapítottan az alperesi határozat hatályon kívül helyezése jogszabálysértő. Utalt a Vtv. 139. §-ának c) pontjára, mely az általánostól eltérő elévülési szabályokat állapít meg. Hivatkozott arra, hogy a felperes az utóellenőrzés során tett alperesi megállapításokat nem vitatta. A felperes rendelkezésére álló engedélyek számadatait is egybevetően megállapítható, hogy ezek 5 kg átlagsúlyú gumiabroncsokra vonatkoztak.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint az alperes a Vtv. 167. §-ának (1) bekezdése értelmében az utólagos ellenőrzés során a tényállást nem tudta bizonyítani. Erre, valamint az Áe. 26. §-ának (1) és (4) bekezdéseire az elsőfokú bíróság is utal tartalmában a jogszabályhelyek megjelölése nélkül.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy az Áe. 41. §-a az iratokba való betekintést szabályozza, egyebekben a 41. §-a (2) bekezdésének c) pontja nincs is. Az Áe. 61. §-a szabályozza a közigazgatási határozat módosítását és visszavonását. Az Áe. 61. §-a (2) bekezdésének sincsen c) pontja. Ellenben az Áe. 61. §-ának (3) bekezdése szerint a határozat módosítására vagy visszavonására a közigazgatási szerv csak egy ízben, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult. Ezen elírás mellett is jogszabálysértő az elsőfokú bíróság ítélete.
Az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése értelmében az ügyfél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát a bíróságtól. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. sz. állásfoglalása alapján a fél a keresetében anyagi és eljárási jogszabálysértésre is hivatkozhat, valamint arra, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. Eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős, és a döntés érdemére is kihat, s a bírósági eljárásban nem orvosolható. A Legfelsőbb Bíróság egyetért azzal, hogy az elsőfokú ítéletben kifejtett eljárási jogszabálysértés - ha ténylegesen megvalósul - olyan jelentős, amely a döntés érdemére kihat.
Ugyanakkor a Pp. XX. fejezetének eltérő rendelkezése hiányában a kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesülő jogelv. Ez azt jelenti, hogy a közigazgatási perben a bíróság a felperes által a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést vizsgálja, és ha a határozatot más tekintetben találja jogszabálysértőnek, erre nem alapíthatja döntését.
A felperes sem a közigazgatási eljárás során, sem a közigazgatási perben nem hivatkozott arra a jogszabálysértésre, mely szerint a közigazgatási szervek az egy éves jogvesztő határidőre figyelemmel az alaphatározatukat már nem változtathatták volna meg. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság az ítéletét olyan jogszabálysértésre alapította, amelyre a felperes a keresetlevelében nem hivatkozott, ezért azon túlterjeszkedve, az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértésével hozta meg ítéletét. Kereseti kérelem hiányában a Legfelsőbb Bíróság sem foglalkozhatott érdemben az Áe. 61. §-ának (3) bekezdése és a Vtv. 139. §-ának c) pontja viszonyával.
Ezen túlmenően a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében a bizonyítékokat tévesen mérlegelte.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a közigazgatási szerv a Vtv. 167. §-ának (1) bekezdése alapján az utólagos ellenőrzés során a tényállást megfelelően tisztázta és bizonyította. Az utóellenőrzés során végzett méréseket maga a felperes sem vitatta, a lemért gumiabroncsok véletlenszerű kiválasztásában a felperes jelenlévő képviselője is részt vett. A mérések eredményei nagyságrendekkel meghaladták a felperes által a vámkezelési okmányokon feltüntetett súlyadatot. A felperes által vezetett nyilvántartásból következően pedig gyakorlatilag lehetetlen a gumiabroncsok behozatalának időbeli beazonosítása. Ezzel a felperes saját magát fosztotta meg az ellenbizonyítás lehetőségétől.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a közigazgatási határozatot nem találta jogszabálysértőnek, ezért a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kf.IV.35.071/1999. sz.)