adozona.hu
BH 2001.7.336
BH 2001.7.336
I. A szakszervezeti vagyon megosztása tárgyában - ha az érintett szakszervezetek tárgyalásai nem vezetnek eredményre - a Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet (VIKSZ) igazgatótanácsának kell 30 napon belül végrehajtható módon határoznia. Az e tárgyban hozott határozata ellen az érintett szakszervezetek 30 napon belül a bírósághoz fordulhatnak [1990. évi LXX. tv 25. § (2) bek., 1991. évi XXVIII. tv 7. §, 10. § (1) és (2) bek., 1997. évi CXLII. tv 25. § (1) bek.]. II. A VIKSZ igazgatótanácsának határozata ell
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes 79/1998. (V. 20.), a 80/1998. (V. 20.), a 81/1998. (V. 20.), és a 100/1998. (VI. 4.) számú határozatainak megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy a társadalmi szervezetek által használt, állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló, 1998. január 1-jén hatályba lépett 1997. évi CXLII. törvény alapján ő is kérte a KPVDSZ utódszervezetei által használt állami tulajdonú ingatlanok tulajdonjogának részére történő átadását 1,54%-os arányba...
BH 2001.7.336 I. A szakszervezeti vagyon megosztása tárgyában - ha az érintett szakszervezetek tárgyalásai nem vezetnek eredményre - a Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet (VIKSZ) igazgatótanácsának kell 30 napon belül végrehajtható módon határoznia. Az e tárgyban hozott határozata ellen az érintett szakszervezetek 30 napon belül a bírósághoz fordulhatnak [1990. évi LXX. tv 25. § (2) bek., 1991. évi XXVIII. tv 7. §, 10. § (1) és (2) bek., 1997. évi CXLII. tv 25. § (1) bek.].
II. A VIKSZ igazgatótanácsának határozata ellen indult perben a pertárgy értékét - és ehhez igazodóan a felszámítható ügyvédi munkadíjat - a meg nem határozható pertárgyérték alapulvételével kell megállapítani [Pp. 78. § (1) bek., 253. § (2) bek., 12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. § (1) bek. d) pont, 2. § (1) bek.].
A felperes keresetében az alperes 79/1998. (V. 20.), a 80/1998. (V. 20.), a 81/1998. (V. 20.), és a 100/1998. (VI. 4.) számú határozatainak megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy a társadalmi szervezetek által használt, állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló, 1998. január 1-jén hatályba lépett 1997. évi CXLII. törvény alapján ő is kérte a KPVDSZ utódszervezetei által használt állami tulajdonú ingatlanok tulajdonjogának részére történő átadását 1,54%-os arányban. Az alperes azonban a keresettel támadott határozatait a felperes tulajdoni igényének figyelmen kívül hagyásával hozta meg. A vagyonfelosztást - a kérelme mellőzésével - a többi három szakszervezet között végezte el. Figyelmen kívül hagyta, hogy az üzemi tanácsi választásokon a szerveződési területén leadott szavazatokból 1,54%-ot kapott, és ennek arányában kellett volna részesednie a vagyonból is.Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozott arra, hogy a felperes keresete határidőn túli és megalapozatlan. Az alperes mint vagyonkezelő szervezet, gazdálkodást nem végez, vagyonnal nem rendelkezik. Törvényben meghatározott esetekben hozzájárulást ad, illetve közös megállapodásokat ellenjegyez.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes által hozott és a felperes keresetében sérelmezett határozatokat hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100 000 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan akként rendelkezett, hogy az eljárási illetéket az állam viseli. Határozatának indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően tulajdoni igényét az 1997. évi CXLII. törvény végrehajtása során bejelentette. Az alperes azonban ennek figyelembevétele nélkül hozta meg a keresetben sérelmezett határozatait. Határozatában három szakszervezet tulajdonába adta a felosztásra kerülő vagyont oly módon, hogy a felperest ebből nem részesítette. Ennek alapján arra a jogi következtetésre jutott, hogy a vagyonmegosztást érintő határozatok jogszabálysértőek. Ezért azokat hatályon kívül helyezte. Utalt arra, hogy az alperesnek ismételt döntést kell hoznia a törvény 7. §-ának (4) bekezdése szerint valamennyi jogszerű igény figyelembevételével.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárás lefolytatására. Másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a kereset elutasítását ékérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság egy tárgyaláson hozta meg ítéletét, így a távollévő, de magát kimentett alperes védekezni nem tudott. A felperes az állami tulajdonú ingatlanok átadásakor nem kérte a Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezettől (VIKSZ) - az alperestől -, hogy megfelelő százalékban vegyék figyelembe. Ha kérte volna, akkor az alperes a már folyamatban lévő más perek befejezéséig az ingatlanok átadását felfüggesztette volna. Hivatkozott arra: a felperes nem bizonyította egyértelműen, hogy hány százalék illeti meg az ingatlanokból és vitatja azt is, hogy a felperes a tulajdoni igényét szabályszerűen bejelentette. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem szerezte be az üzemi tanácsok 1995. évi választási eredményét. Végül a perköltség összegét is kifogásolta, s arra hivatkozott, hogy az indokolatlanul túlzott.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint a fellebbezésben foglalt állítások iratellenesek. A felperes az igényét a törvényben előírt határidőben és formában benyújtotta, az alperes által sem vitatott választási eredmény alapján. A megállapított perköltség nem eltúlzott, a perértékre és a felperes oldalán felmerült készkiadásokra is figyelemmel.
A fellebbezés a per főtárgya tekintetében alaptalan. Alaptalan az alperesnek az az eljárási kifogása, hogy az elsőfokú bíróság egy tárgyaláson hozta meg ítéletét, és védekezni nem tudott. Az elsőfokú iratok tartalmából megállapíthatóan az elsőfokú bíróság az ügyben több tárgyalást is tartott - 1999. február 19-én, 1999. május 13-án és 2000. március 7-én -, s az alperesnek módjában állt előterjeszteni a védekezését. Ezt meg is tette az 1999. március 2-án kelt, az elsőfokú iratok között 8. sorszám alatt található beadványában. Ezzel ellentétes előadása iratellenes, és az ügy alapos ismeretének hiányára utal.
Alaptalanul hivatkozott az alperes arra is, hogy a felperes az állami tulajdonú ingatlanok átadásakor nem kérte a VIKSZ alperestől, hogy megfelelő százalékban vegyék figyelembe. Ezzel szemben a felperes már a keresetéhez csatolta a VIKSZ-nek küldött, 1998. február 13-án kelt igénybejelentését, amelyet az alperes - az iratokhoz csatolt levél tanúsága szerint - vissza is igazolt. (Lásd 1998. június 17-én kelt levelet F/4. sorszám alatt csatolva). Az 1995. évi üzemi tanácsi választások eredményét is igazolta a felperes a keresetleveléhez csatolt jegyzőkönyv tartalmával, melyet az alperes az érdemi ellenkérelmében nem is tett vitássá. Ezek az adatok a felek kőzött a Fővárosi Bíróság előtt korábban folyamatban volt, és a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság által elbírált perben is becsatolásra kerültek, így mind a felek, mind a bíróság előtt ismertek. Az alperes ezzel ellentétes állítása rosszhiszemű, és a per elhúzására irányuló magatartás.
A társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. törvény 25. §-ának (1) bekezdése kiegészítette a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló módosított 1990. évi LXX. törvény (a továbbiakban: Tv.) 25. §-át. E Tv. 25. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az 1990. március 2. előtt a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az ahhoz tartozó Ágazati-Szakmai Szakszervezetek kezelésében volt állami tulajdonú ingatlanok tulajdonjoga - a Nemzeti Üdülési Alapítványhoz került ingatlanok kivételével - az e törvény, továbbá egyéb jogszabályok alapján meghozott döntések szerint jogszerű használói tulajdonába kerülnek. A szakszervezeti vagyon megosztására vonatkozó rendelkezések ezen ingatlanok tekintetében is megfelelően irányadóak.
A szakszervezeti vagyon védelméről a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló, módosított 1991. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 10. §-ának (1) bekezdése értelmében az elszámolást követően bármely okból ismertté váló szakszervezeti tulajdonú ingatlanok használatának, majd tulajdonjogának végleges megosztására a 7. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A 10. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a volt SZOT-hoz tartozott Ágazati-Szakmai Szakszervezetek vagyonának megosztásakor a vagyon mai vagyonbevallására kötelezett tulajdonosai szerveződési területeihez tartozó vállalatoknál, intézményeknél megtartott, üzemi-közalkalmazotti tanácsválasztások első fordulójában a szakszervezetek jelöltjeire leadott szavazatokat kell összesíteni.
Az Sztv. 7. §-ának (4) bekezdése értelmében az előző bekezdésben szabályozott választások eredményének közzétételétől számított 15 napon belül az érintett szakszervezetek - a választási eredmények alapján - kötelesek a vagyonmegosztási tárgyalásokat megkezdeni és további 60 napon belül megállapodás létrehozását megkísérelni, amelyet a VIKSZ Igazgató Tanácsa ellenjegyez. E határidő eredménytelen eltelte esetén a VIKSZ Igazgató Tanácsának 30 napon belül - a választási eredmények alapján - meghozott döntése pótolja a megállapodást. E döntés ellen az érintett szakszervezetek 30 napon belül bírósághoz fordulhatnak.
A fent idézett rendelkezések értelmében téves az alperesnek az az álláspontja, hogy a törvényben meghatározott esetekben csak hozzájárulást ad, illetve közös megállapodásokat ellenjegyez. Az Sztv. 7. §-ának (4) bekezdése értelmében ugyanis, amennyiben az érintett szakszervezetek vagyonmegosztási tárgyalásai nem vezetnek eredményre, a VIKSZ Igazgató Tanácsának kell 30 napon belül - a választási eredmények alapján - döntenie, mégpedig végrehajtásra alkalmas módon.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően bejelentette tulajdoni igényét az 1997. évi CXLII. törvény végrehajtása során. Az alperes azonban ennek figyelembevétele nélkül hozta meg a keresetben sérelmezett határozatait. Ezért azok jogszabálysértőek, ennek alapján helytállóan helyezte hatályon kívül e határozatokat. Az alperesnek az Sztv. 7. §-ának (4) bekezdése alapján 30 napon belül kell meghoznia a vagyonmegosztásról szóló határozatát, az előbb idézett jogszabályi rendelkezések alapján.
Az alperes fellebbezése a perköltség összege tekintetében részben alapos. A per tárgya ugyanis az alperes határozatainak hatályon kívül helyezése. Ezért a perköltséget a meg nem határozható pertárgyérték alapulvételével kellett megállapítani. Ebben az esetben felszámítható ügyvédi munkadíj összege - a 12/1991. (IX. 29.) IM. rendelet 1. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében - legfeljebb 7500 Ft. E törvény 2. §-ának (1) bekezdése értelmében ehhez kell hozzászámítani a felperes jogi képviselőjének a Budapesten tartott tárgyalásokon való megjelenéssel kapcsolatban felmerült útiköltségét. Ennek összegét alkalmanként 12 000 Ft-ban - a felperes által megjelölt összeggel egyezően - fogadta el a másodfokú bíróság. Mindezek mérlegelésével az alperes által a felperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 46 000 Ft-ra szállította le, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával. A per főtárgya tekintetében pedig az elsőfokú bíróság érdemben helytálló határozatát helybenhagyta a fenti indokolásbeli kiegészítéssel.
Az alperes fellebbezése alaptalan volt. Ezért a másodfokú bíróság őt kötelezte a felperes másodfokú eljárással kapcsolatban felmerült költségeinek - jogi képviseleti munkadíjának és útiköltségének - megfizetésére a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján.
A pervesztes alperes társadalmi szervezet. Az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: It.) 5. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében illetékmentességet élvez. Ezért az eredménytelen fellebbezése folytán felmerült illetéket az állam viseli, figyelemmel az It. 64. §-a szerint alkalmazott 6/1986. (VI. 26.) IM. rendelet 14. §-ában foglaltakra. (Legf. Bír. Gf.VI.30.982/2000. sz.)