adozona.hu
BH 2001.6.286
BH 2001.6.286
I. A jogszabálysértő kizáró határozat kártérítési kötelezettség jogalapja lehet [Ptk. 339. § (1) bek., 355. § (4) bek., 1988. évi VI. tv (régi Gt.) 182. § (1) bek.]. II. Önmagában az, hogy a gazdasági társaság és tagjai között polgári vita volt, nem minősül olyan rendkívüli méltánylást érdemlő körülménynek, amely a jogellenes kizárás miatt indult kártérítési perben a kártérítési felelősség alóli mentesüléshez vagy részbeni mentesítéshez vezethet [Ptk. 339. § (1) és (2) bek.]. III. A választottbíróság ítélet
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes társaság tagja. Az alperes az 1998. április 9-én tartott megismételt taggyűlésen a felperest kizárta a társaságból. A kizárt tag a tagsági jogait e naptól nem gyakorolta. Az alperes az üzletrészt árverés útján értékesítette, és az 1998. június 25-én tartott taggyűlésen a felperes üzletrészét megszerző új tag részére, 10 800 000 Ft nyereség kifizetéséről rendelkezett.
1998. december 7-én a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság a felperes ...
BH 2001.6.286 I. A jogszabálysértő kizáró határozat kártérítési kötelezettség jogalapja lehet [Ptk. 339. § (1) bek., 355. § (4) bek., 1988. évi VI. tv (régi Gt.) 182. § (1) bek.].
II. Önmagában az, hogy a gazdasági társaság és tagjai között polgári vita volt, nem minősül olyan rendkívüli méltánylást érdemlő körülménynek, amely a jogellenes kizárás miatt indult kártérítési perben a kártérítési felelősség alóli mentesüléshez vagy részbeni mentesítéshez vezethet [Ptk. 339. § (1) és (2) bek.].
III. A választottbíróság ítéletével hatályon kívül helyezett - kizárást tartalmazó - határozat jogellenessége az utóbb indított kártérítési perben nem vizsgálható [Pp. 221. § (1) bek.].
A felperes az alperes társaság tagja. Az alperes az 1998. április 9-én tartott megismételt taggyűlésen a felperest kizárta a társaságból. A kizárt tag a tagsági jogait e naptól nem gyakorolta. Az alperes az üzletrészt árverés útján értékesítette, és az 1998. június 25-én tartott taggyűlésen a felperes üzletrészét megszerző új tag részére, 10 800 000 Ft nyereség kifizetéséről rendelkezett.1998. december 7-én a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság a felperes kizárásáról szóló határozatot ítéletével hatályon kívül helyezte.
A felperes a keresetében 10 800 000 Ft és ennek 1998. június 25-étől a kifizetésig járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a tagsági jogait a kizárásáról szóló határozat hatályon kívül helyezéséről rendelkező ítélet meghozatala napjától gyakorolhatja ismét. Az alperes jogellenes magatartása - a jogellenes kizáró határozat meghozatala - miatt ezt megelőzően a nyereséghez való jogával nem élhetett. Elesett a taggyűlés általi az üzletrészére eső, kifizetni rendelt
10 800 000 Ft-os nyereségtől, így ezt mint elmaradt vagyoni hasznot kártérítés címén követeli a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése, illetve 355. §-ának (4) bekezdése alapján.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a kártérítési felelősség együttes feltételei fennállnak. Előadta: nem tanúsított jogellenes magatartást akkor, amikor tagsági jogait gyakorolva, a társaság céljainak elérését veszélyeztető magatartása miatt a felperest a társaságból kizárta. Hivatkozott arra is, hogy a működésének biztosításához szükséges ingatlan elvonásával, illetve az erre az ingatlanra vonatkozó ingatlanszerződés módosításával okozott sérelem miatt, a társaság védelme érdekében élt a kizárás eszközével. Úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Vétkessége nem áll fenn.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott. Kötelezte az alperest 10 800 000 Ft és ennek 1998. június 25-étől a kifizetésig járó évi 20%-os kamata, 200 000 Ft perköltség megfizetésére és a felperes illetékmentessége miatt le nem rótt 750 000 Ft illeték megtérítésére. Indokolása szerint az alperes jogellenes magatartása a választottbírósági ítéletben foglaltak szerinti jogszabálysértő kizárásról szóló határozat meghozatalában állott. Utalt arra is, hogy a jogerős ítéletre tekintettel utóbb, az alperes által felhozott körülményekre nem lehetett figyelemmel. A felperes az alperes jogellenes magatartása miatt nem juthatott az üzletrészére eső nyereségéhez. E kárát az alperes köteles megtéríteni. Köteles továbbá a kár bekövetkeztétől kezdődő időponttal a késedelmi kamatot is megfizetni. Viselnie kell pervesztességére tekintettel a felperes képviselőjének munkadíjából álló perköltséget, illetve a le nem rótt kereseti illetéket.
Az alperes a fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és elsődlegesen a kereset elutasítását. Másodlagosan a felelősség alóli részbeni mentesítését, és a marasztalási összeg leszállítását. Változatlanul hivatkozott a jogellenesség és a vétkesség hiányára, az elsőfokú eljárás során kifejtetteket megismételve. Előadta azt is, hogy utóbb az alperes és a bérbeadó között létrejött ingatlan-bérbeadásról szóló szerződés módosítására felhatalmazást adó, a felperes közreműködésével hozott taggyűlési határozat végrehajtását a bíróság felfüggesztette, majd e határozatot hatályon kívül helyezte.
A fellebbezés az alábbiakra tekintettel megalapozatlan.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a választottbíróság jogerős döntésére tekintettel, a Pp. 229. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályok alapján, az alperes által hozott kizáró határozat jogellenessége nem tehető vitássá. Az alperes állításával ellentétben, jogellenes magatartása a jogszabálysértő kizáró határozat meghozatalában állott. Az 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 182. §-ának (1) bekezdése alapján tagsági jogait, így a másik tag kizárására vonatkozó határozathozatal jogát nem volt jogosult jogellenesen gyakorolni. E jogellenes joggyakorlás következtében a felperes a kizárása miatt nem juthatott az üzletrészére eső 1998. június 25-én tartott taggyűlésen kifizetni rendelt 10 800 000 Ft nyereséghez. Ezért az így adódó elmaradt vagyoni előnyt, a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján megalapozottan követelte az alperestől. Az alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint a felelősség alóli mentesüléséhez, illetve a Ptk. 339. §-ának (2) bekezdése szerint a felelősség részbeni mentesítéséhez szükséges, rendkívül méltánylást érdemlő körülményeket nem bizonyította. Az a tény, hogy az alperesnek és tagjának, azaz a felperesnek egymással polgári jogi jogvitája van, nem szolgálhat alapul az érintett tag kizárásához. Sőt, a tagsági jogviszony megléte - miután végső soron a tag érdeke is, hogy a társaság eredményesen működjék -, segítheti a kölcsönös érdekeket szem előtt tartó megállapodás megkötését.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf.VII.30.156/2000. sz.)