adozona.hu
BH 2001.5.238
BH 2001.5.238
A biztosítási intézkedés elrendelése körében irányadó szempontok [1994. évi LIII. tv (Vht.) 185. §, 187. §, Pp. 196. § (1) bek. d) pont, 1996. évi CXI. tv (Épt.) 140. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az iratokból megállapítható tényállás szerint a felperesnek az alperes által vezetett értékpapírszámláján 1998 augusztusában 8900 db M. részvény volt elhelyezve, ezeket fedezetként felhasználva 1998. augusztus 11-én két opciós szerződést (egy eladási opció értékesítésére, valamint egy vételi opció vásárlására vonatkozó) bizományi szerződést kötött az alperessel mint befektetési szolgáltatóval 40 000 db M. részvényre. A tőzsdei árfolyamok esése következtében a számlán lévő részvények már nem f...
BH 2001.5.238 A biztosítási intézkedés elrendelése körében irányadó szempontok [1994. évi LIII. tv (Vht.) 185. §, 187. §, Pp. 196. § (1) bek. d) pont, 1996. évi CXI. tv (Épt.) 140. § (3) bek.].
Az iratokból megállapítható tényállás szerint a felperesnek az alperes által vezetett értékpapírszámláján 1998 augusztusában 8900 db M. részvény volt elhelyezve, ezeket fedezetként felhasználva 1998. augusztus 11-én két opciós szerződést (egy eladási opció értékesítésére, valamint egy vételi opció vásárlására vonatkozó) bizományi szerződést kötött az alperessel mint befektetési szolgáltatóval 40 000 db M. részvényre. A tőzsdei árfolyamok esése következtében a számlán lévő részvények már nem fedezték az árfolyamveszteséget, ezért pótfedezet biztosítása vált szükségessé. Az alperes 1998. augusztus 26-án felhívta a felperest 6,5 millió forint pótfedezet biztosítására. A felperes a kért összeget átutaltatta azzal, hogy azt 6390 db M. részvény vásárlására kell fordítani, és előadása szerint ez utóbb vásárolt részvénycsomagot szánta a már ismertetett opciós ügylet pótfedezetéül. 1998. augusztus 28-án reggel az alperes további 15 millió forint fedezet nyújtására hívta fel a felperest, majd a felperes pozíciói ugyanezen értéknappal likvidálásra kerültek. Az alperes állítása szerint a pozíció lehívására 1998. augusztus 31-én került sor, a vele mint bizományossal szerződő harmadik szerződő fél, az M. Rt. a vele kötött opciós szerződésben biztosított jogával élve augusztus 31-én likvidálta a pozícióit. Az alperes erre alapítva a felperessel szembeni igények rendezésére a felperes értékpapírjait felhasználta.Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) az 1998. szeptember 7-én kelt, 70 112-5/1998. számú határozatával az alperes szolgáltatási tevékenységét felfüggesztette, megtiltotta a K. Rt.-nél vezetett összes számlája feletti rendelkezési jogát, és részére felügyeleti biztost rendelt ki. A határozatban rögzítette, hogy mindezen intézkedésekre többek között azért került sor, mert az alperes a jogszerű ügyfélkövetelések kielégítésére nem képes. A felügyeleti biztos az ügyfélköveteléseket 1999. április 15-ével befagyottnak minősítette. A felügyeleti biztos az 1999. március 8-án kelt levelében közölte a felperessel, hogy az elszámolás következtében az alperesnél vezetett ügyfélszámlája 471 Ft követelést, az értékpapír-folyószámlájának egyenlege 1541 db M. részvényt mutatott, és hogy ezt végleges elszámolásnak tekinti.
A felperes a módosított keresetében előadta, hogy az alperes 1998. augusztus 28-án úgy likvidálta a pozícióit, hogy nem várta meg a pótfedezet szükségességéről szóló értesítést követő tőzsdei napon a kereskedés kezdetét, ezzel megszegte az 1998. augusztus 11-én kötött bizományi szerződés 4. pontját. A szerződésszegésre tekintettel kérte kötelezni az alperest 15 300 db M. részvény kiadására, továbbá 1 319 746 Ft megfizetésére. Egyben kérte, hogy a bíróság az általa kért 15 300 db M. részvényre zárlatot, a követelt összegre pedig biztosítási intézkedést rendeljen el.
Az elsőfokú bíróság végzésével elrendelte 471 Ft pénzkövetelés, valamint 962 Ft végrehajtási illeték biztosítását, továbbá 1541 db M. részvény zárlatát. Döntését azzal indokolta, hogy az 1994. évi LIII. törvény 187. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában, valamint 185. §-ának a) pontjában írt feltételek csak az említett összegű készpénz és az 1541 db részvény tekintetében állnak fenn. Az ezekre irányuló követelés fennállását a felperes az alperes 1999. március 8-i levelével mint a Pp. 196. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerinti teljes bizonyító erejű magánokirattal bizonyította. A követelés későbbi kielégítésének veszélyeztetettsége is fennáll, tekintve, hogy az alperes szotlgáltatói tevékenységét az ÁPTF felfüggesztette, és a számlája feletti rendelkezési jogot is megtiltotta.
A végzés ellen benyújtott fellebbezésében az alperes az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a felperes kérelmének elutasítását kérte. Előadta, hogy az 1999. március 8-án kelt és a felügyeleti biztos által egy személyben aláírt levél nem tekinthető a Pp. 196. §-a (1) bekezdésének d) pontjában írt teljes bizonyító erejű magánokiratnak. A levél az alperes tevékenységének felfüggesztését követően a felügyeleti vizsgálat során készített elszámolás, amely nem a felügyeleti biztos mint cégképviselő jognyilatkozatát rögzíti. Hivatkozott továbbá arra, hogy a levél egyébként sem tartalmazza a követelés esedékességét, így nem alapozhatja meg a Vht. 185. és 187. §-aiban írtak alkalmazását. Végül sérelmezte, az elsőfokú bíróság azt a körülményt, hogy két évvel korábban az ÁPTF az alperes szolgáltatói tevékenységét felfüggesztette, olyan körülményként értékelte, amely elegendő a Vht. 185. §-ában foglalt intézkedés meghozatalához. Előadta, hogy az alperes tevékenysége felfüggesztésének indokai ma már nem azonosak az eredeti, a felperes által csatolt határozatban foglaltakkal, ugyanis az alperes fizetőképessége helyreállt. Az alperes részére egy másik ügyben 1,9 milliárd forint kártérítést ítélt meg a bíróság, amelyből a jogszerű ügyfélkövetelések kielégítése történik.
A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem nyújtott be.
A fellebbezés nem alapos.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 185. §-a szerint, ha a követelés teljesítése érdekében a Vht. 13. §-a alapján végrehajtó okiratot még nem lehet kiállítani, a végrehajtást kérő azonban valószínűsítette, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyeztetve van, a végrehajtást kérő kérelmére a bíróság biztosítási intézkedésként elrendeli a meghatározott dolog zárlatát. A Vht. 187. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében biztosítási intézkedés rendelhető el az olyan követelés érdekében, amely iránt belföldi bíróságnál keresetet indítottak, egyúttal a követelés létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal, vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolták. Keresetlevél alapján tehát a biztosítási intézkedés elrendelésének két együttes feltétele van, nevezetesen a felperes a követelés létrejöttét, mennyiségét és lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolja, egyben valószínűsíti, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyeztetve van.
A perbeli esetben nem kétséges, hogy a felperes az alperesnél vezetett ügyfélszámláján készpénzt helyezett el, és értékpapír-folyószámlával is rendelkezett, amelyen az alperes által sem vitatottan 1998. augusztus 11-én 8900 db M. részvény volt. Az alperes az 1999. március 8-án kelt és a felpereshez címzett levélben arról tájékoztatta a felperest, hogy a perbeli ügyletre történt elszámolás után az ügyfélszámlája 471 Ft követelést, az értékpapír-folyószámlájának egyenlege pedig 1541 db M. részvényt tartalmaz, ez az az összeg, illetőleg részvénycsomag, amivel az elszámolást követően a felperes rendelkezik.
Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy az említett okirat nem felel meg a Pp. 196. §-a (1) bekezdésének d) pontjában írt teljes bizonyító erejű magánokiratnak. Az 1996. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Épt.) 140. §-ának (3) bekezdése értelmében a felügyeleti biztos kirendelésének ideje alatt a vezető állású személy feladatát, cégjegyzési jogát csak a felügyeleti biztos ellenjegyzésével gyakorolhatja. Ha vezető állású, illetőleg cégjegyzésre jogosult személy nincs, a vezető állású személy feladatkörét és cégjegyzési jogát a felügyeleti biztos gyakorolja. Az alperes a fellebbezésében maga adta elő, hogy a vezető tisztségviselői teendőket az alperesnél egy személyben a felügyeleti biztos látja el, ezért az általa a cég képviseletében aláírt okirat a Pp. 196. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül.
Nem fogadta el a Legfelsőbb Bíróság az alperes álláspontját a vonatkozásban, hogy az elsőfokú bíróság végzésében biztosított követelés nem járt le. Az alperes üzletszabályzata IV. fejezetének 8. pontja szerint az ügyféllel az elszámolást a szerződés teljesítésétől számított öt munkanapon belül el kell végezni. Az üzletszabályzat V. fejezete 6. pontjának utolsó fordulatát is figyelembe véve az elszámolási kötelezettség értelemszerűen vonatkozik azokra az esetekre is, amikor az ügyfél és a szolgáltató közötti szerződés megszűnésére nem a szerződés teljesítése miatt, hanem egyéb okból került sor. Az 1999. március 8-án kelt levél ezt az elszámolást tartalmazta, amelyet az alperes maga is végleges elszámolásnak tekintett. Az elszámolás után fennmaradó összegre és értékpapír-mennyiségre, annak kiadására a felperes mint tulajdonos bármikor igényt támaszthatott.
Alaptalanul hivatkozott az alperes arra is, hogy nem áll fenn a perbeli követelés kielégítésének veszélyeztetettsége. Az ÁPTF a határozat indokolása szerint azért rendelte el az alperes szolgáltató tevékenységének felfüggesztését, azért tiltotta meg a K. Rt.-nél vezetett összes számlája feletti rendelkezés jogát, és rendelt ki részére felügyeleti biztost, mert megállapította, hogy a gazdálkodásában jelentős hiányosságok vannak, jogellenes tevékenységek tapasztalhatóak; és a jogszerű ügyfélkövetelések kielégítésére nem képes. A felügyeleti biztos ezt követően 1999. április 15-ével befagyottnak minősítette az ügyfelek követeléseit, majd pedig az ÁPTF jogutóda, a PSZÁF a felfüggesztést tartalmazó határozatot több alkalommal meghosszabbította; az alperes cégjegyzését pedig jelenleg is a felügyeleti biztos végzi. A tiltó rendelkezéseket meghosszabbító határozatok nem tértek ki arra, hogy az alperesnél változások történtek volna. Az utoljára hozott határozat is csupán arra utalt, hogy a vizsgálatok még nem zárultak le. Az a körülmény tehát, hogy az alperes fizetőképessége helyreállt, nem bizonyított. Nem bizonyítja a fizetőképesség helyreállását az sem, hogy az alperes részére a bíróság más ügyben 1,9 milliárd forint kártérítést megítélt. Egyrészt nem merült fel arra adat, hogy a megítélt követelésből milyen összeg hajtható be, másrészt az sem állapítható meg, hogy az mennyiben elegendő valamennyi ügyfél jogos igényeinek a kielégítésére. Az alperes viszont a fellebbezésében maga adta elő, hogy megkezdte más ügyfelei igényeinek kielégítését, ezért amennyiben az anyagi eszközei valamennyi ügyfél igényét nem fedezik, semmiféle garancia nincsen arra, hogy a felperes az alperes által vitatott követeléséhez utóbb hozzájut.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf.I.32.374/2000. sz.)