adozona.hu
BH 2001.4.189
BH 2001.4.189
Az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezései szerint folyó felszámolási eljárásban nincs megkötöttség abban, hogy mikor lehet beszámítási kifogással élni. A megkötöttség csak annyi, hogy a hitelező - és csak a hitelező - követelésének a felszámolás kezdő időpontjában lejártnak kell lennie [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (mód. Cstv.) 36. §, Ptk. 296. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámolónak a hitelező beszámítási kifogását elutasító intézkedését megsemmisítette. Megállapította, hogy a hitelező 19 484 000 Ft-ra vonatkozó beszámítási kifogása alapos. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárást kezdeményező kérelem 1994. október 17-én került benyújtásra az elsőfokú bírósághoz, így az eljárásra az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) rendelkezései az irányadóak. Az ...
BH 2001.4.189 Az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezései szerint folyó felszámolási eljárásban nincs megkötöttség abban, hogy mikor lehet beszámítási kifogással élni. A megkötöttség csak annyi, hogy a hitelező - és csak a hitelező - követelésének a felszámolás kezdő időpontjában lejártnak kell lennie [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (mód. Cstv.) 36. §, Ptk. 296. §].
Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámolónak a hitelező beszámítási kifogását elutasító intézkedését megsemmisítette. Megállapította, hogy a hitelező 19 484 000 Ft-ra vonatkozó beszámítási kifogása alapos. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárást kezdeményező kérelem 1994. október 17-én került benyújtásra az elsőfokú bírósághoz, így az eljárásra az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) rendelkezései az irányadóak. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága hitelező mint adóhatóság az 1999. február 15-én felvett jegyzőkönyvvel megállapította, hogy az adós az 1998. IV. negyedévi áfa bevallásában jogszerűen szerepeltet 19 484 000 Ft visszaigényelhető adót. Ugyanezen a napon kelt beszámítási jognyilatkozatával az adó-visszaigénylés teljes összegét beszámította a felszámolás kezdő időpontjában fennálló 229 405 000 Ft hitelezői követelésébe. A hitelező 1996. február 20-án jelentette be 157 898 000 Ft hitelezői igényét, amelyet a felszámoló a mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint besorolt, s azt a hitelező sem vitatta.A hitelező beszámítási kifogását a felszámoló nem fogadta el, amely intézkedés ellen a hitelező kifogással élt az elsőfokú bíróságnál. A bíróság a kifogást alaposnak találta. Megállapította, hogy a felszámolási eljárásban nem vitatottan a felszámolás kezdő időpontjában már fennállt a összegű áfa-visszaigénylés sem. A mód. Cstv. 36. §-át alkalmazva a hitelező jogszerűen számíthatta be a felszámolás kezdő időpontjában már lejárt követelését az adósnak a vele szembeni, a felszámolás tartama alatt keletkezett követelésébe. Ezért a mód. Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése alapján a felszámoló intézkedését, amellyel a beszámítási kifogást elutasította, megsemmisítette.
A végzés ellen az adós nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzés megváltoztatásával a hitelező kifogásának elutasítását. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a beszámítási kifogásnak helyt adott. A mód. Cstv. 36. §-a szerint a felszámolási eljárásban beszámításnak a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelések tekintetében van helye. Ebből eredően a hitelező által alkalmazott beszámításnak nincs helye, mert az APEH-hel szemben fennálló követelés a felszámolás kezdő időpontjában nem volt lejártnak tekinthető. A beszámítás alkalmazása a hitelezői igények kielégítésének sorrendjét veszélyezteti, magát a mód. Cstv. 57. §-át is, mivel a beszámítás során egyoldalú előnyhöz jutna a hitelező, más hitelezőket megelőzve, a kategóriájától függetlenül nyerne kielégítést a felszámolási vagyonból. Hivatkozott több legfelsőbb bírósági eseti állásfoglalásra, amelyekből - álláspontja szerint - megállapítható, hogy a felszámolás során az adóhatósággal szemben keletkezett áfa-visszatérítési igénnyel szemben az adóhatóság részéről beszámításnak nincs helye, továbbá arra, hogy a Polgári Törvénykönyvben írt szabályozás nem érvényesül a felszámolási eljárásban, hanem a speciális, a csődtörvényi szabályozás követendő. Mivel pedig az áfa-visszatérítés a felszámolási vagyon része, annak beszámítással való elvonása esetén a csődtörvényben írt kielégítési sorrend sérülne. Egyébként is az áfa visszaigénylése adóigazgatási kérdés.
A fellebbezésre az APEH megyei igazgatósága hitelező észrevételt tett. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását. Hivatkozott arra, hogy a beszámítási nyilatkozatát a mód. Cstv. 36. §-a alapján tette meg, ellentétben a felszámoló fellebbezésében írtakkal, nem a Ptk. 296. §-ára hivatkozva. A szabályozásból következően csak az adós tartozásával szemben beszámítani kívánt pénzkövetelésnek kell lejártnak lennie, az adós követelésével szemben ilyen jogszabályi követelmény nincs. A felszámolási eljárásokban az adóhivatal pozíciója polgári jogi, azonos a többi hitelezővel, így minden további nélkül gyakorolhatta a beszámítási jogot.
Az adós fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt bizonyítékok alapján helyesen állapította meg a tényállást, helyes az arra alapított jogi döntése is. A felszámoló a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a jelen esetben a mód. Cstv. rendelkezései az irányadóak. A mód. Cstv. 36. §-a alapján a felszámolási eljárásban beszámításnak csak a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelés tekintetében van helye. A nem vitás tényállás szerint az adóhatóság mint hitelező lépett fel a felszámolási eljárásban. A felszámoló által elfogadott és besorolt 157 898 000 Ft hitelezői követelése állt fenn. Ugyancsak nem vitásan az adósnak 1998. IV. negyedévre 19 484 000 Ft általános forgalmi adó visszaigénylése nyert bejelentést, amelyet az adóhatóság elismert, visszaigazolt. A visszatérítési igénnyel szemben az adóhatóság mint hitelező tett beszámítási kifogást. A jogvita elbírálásánál, mint azt az elsőfokú bíróság is tette, abból kell kiindulni, hogy az adós gazdálkodó szervezet (a nevében eljáró felszámoló) kívánt általános forgalmi adó-visszatérítési igénnyel fellépni a hitelezővel szemben. E követelés vonatkozásában azonban a hitelező mint kötelezett beszámítási kifogást terjesztett elő. A mód. Cstv. 36. §-a nem tartalmaz megkötöttséget abban a vonatkozásban, hogy mikor lehet beszámítási kifogással élni. Ebből eredően az a felszámolási eljárás egész tartama alatt előterjeszthető akkor, amikor az adós részéről igény merül fel. A megkötöttség csupán az, hogy a beszámítandó követelésnek a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelésnek kell lennie. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott arra, hogy a felszámolás kezdő időpontjában csak a hitelező, nem pedig az adós követelésének kell lejártnak lennie. A jelen esetben a hitelező lejárt pénzkövetelése adókövetelés, amelynek összege hitelezői igényként jelentkezett a felszámolási eljárásban. Ebből az összegből tehát jogosult volt a hitelező a vele szemben támasztott adósi követelésbe beszámítani az ennek megfelelő összeget.
Alaptalan a fellebbezés abban a vonatkozásban, hogy a hitelezői érdekekkel ellentétes a beszámítás jogintézményének alkalmazása a felszámolási eljárásban. A beszámítás jogi jelentősége abban van - mint erre a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a Bírósági Határozatok 1998. évi 5. számában, 247. sorszám alatt közzétett eseti döntésében -, hogy a hitelező a beszámítás erejéig követeléséhez a kielégítési sorrend figyelmen kívül hagyásával hozzájuthat. Ez arra is visszavezethető, hogy nincs megkötöttség abban a tekintetben, hogy mikor lehet beszámítási kifogással élni az eljárás során. Nincs jelentősége tehát annak, hogy az adott követelés mely csoportba, mikor, milyen időpontban került besorolásra. Megerősíti ezt a rendelkezést az, hogy beszámításnak a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelés tekintetében van helye.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzéseit a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, lényegében annak helyes indokaira tekintettel, helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.31.426/1999. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2007.9.304 A hitelező a felszámolási eljárásban elismertként nyilvántartásba vett pénzkövetelését az adóssal szembeni tartozásába akkor számíthatja be, ha a követelés tekintetében a felszámolás kezdő időpontját - vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését - követően nem került sor engedményezésre - Nincs jogszabályi akadálya tehát a regisztrációs díjként nyilvántartásba vett követelés beszámításának [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 36. §; Ptk. 246. §].
