adozona.hu
BH 2001.3.113
BH 2001.3.113
Korlátolt felelősségű társaság tagja által elkövetett, bűncselekményt megvalósító környezetszennyezéssel okozott kárért való felelősség [1988. évi VI. tv (Gt.) 54. § (1) bek., 155. § (1) bek., Ptk. 306. §, 310. §, 339. § (1) bek., 344. § (1) bek., 425. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A bíróság a jogerős ítéletében a felperes keresetének részben helyt adva kötelezte a II. és III. r. alpereseket, hogy 15 napon belül 400 000 forintot és járulékait fizessenek meg a felperes részére.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a II-VIII. r. alperesek 1989. november 6. napján alapították meg az N. Vállalkozási és Kereskedelmi Kft.-t (I. r. alperes), amely céget a megyei bíróság az 1995. február 6-án kelt végzéssel egyszerűsített felszámolási eljárás alapján megszüntett...
BH 2001.3.113 Korlátolt felelősségű társaság tagja által elkövetett, bűncselekményt megvalósító környezetszennyezéssel okozott kárért való felelősség [1988. évi VI. tv (Gt.) 54. § (1) bek., 155. § (1) bek., Ptk. 306. §, 310. §, 339. § (1) bek., 344. § (1) bek., 425. §].
A bíróság a jogerős ítéletében a felperes keresetének részben helyt adva kötelezte a II. és III. r. alpereseket, hogy 15 napon belül 400 000 forintot és járulékait fizessenek meg a felperes részére.A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a II-VIII. r. alperesek 1989. november 6. napján alapították meg az N. Vállalkozási és Kereskedelmi Kft.-t (I. r. alperes), amely céget a megyei bíróság az 1995. február 6-án kelt végzéssel egyszerűsített felszámolási eljárás alapján megszüntette. A felperes a tulajdonában álló b.-i 0477. helyrajzi számú és 0478. helyrajzi számú, úgynevezett Ó.-K. tanya (a továbbiakban: perbeli) ingatlanából 1000 m2-nyi területet az 1990. január 12-én kelt szerződéssel bérbe adott az I. r. alperes részére, anyagok tárolására.
1990 áprilisában a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság a helyszíni szemléje során megállapította, hogy a perbeli ingatlanra az I. r. alperes engedély nélkül veszélyes hulladékot szállított, és emiatt 3 175 000 forint veszélyeshulladék-bírságot szabott ki, és előírta a szennyező anyagok elszállítását, illetve a szükséges mértékű talajcserét is. A II. és III. r. alperesekkel szemben kezdeményezett büntetőeljárásban a folytatólagosan elkövetett környezetkárosítás bűntette miatt pénzbüntetést állapítottak meg. Ezt követően az I. r. alperes a veszélyes hulladékot elszállította, a talajcserét azonban nem végezte el. A szennyezés kb. 650 m2-es területen 50 cm-es mélységig állt fenn a talajban.
A felperes a perbeli ingatlant az 1991 decemberében kötött szerződéssel, 400 000 forint vételárért eladta a perben nem álló A. T. részére. Az adásvételi szerződés 9. pontja szerint az eladó felperes és az I. r. alperes között lévő polgári perben a vevőnek anyagi követelése nincs.
Az I. r. alperes 1990. március 14-én tartott taggyűlésén napirendi pontként szerepelt az V. és VII. r. alperesek kiválása a gazdasági társaságból, így az N. Kft.-nek öt tagja maradt. 1990 augusztusától a kft. érdemi munkát nem végzett. Miután a környezetvédelmi bírságot nem fizették ki, emiatt felszámolási eljárás megindítására került sor. A felszámoló a zárójelentésében azt állapította meg, hogy az adósnak felszámolás alá vonható vagyona nincs.
A felperes a keresetében 1 000 000 forint megfizetését igényelte az I. r. alperestől és a mögöttes felelősség alapján a II-VIII. r. alperesektől. Jogi álláspontja szerint az ingatlanát a szennyezés folytán 1 000 000 forinttal kevesebb vételárért tudta eladni, ezért a különbözetet kártérítésként követelte az alperesektől.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy a felperesnek okozott kárért az I. r. alperest terheli a felelősség. Miután az I. r. alperes perbeli jogképességgel már nem rendelkezett, ezért vele szemben a pert megszüntette. A tagok felelősségének megítélése során a korábban hatályos, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) rendelkezéseit vette figyelembe. A Gt. 155. §-ának (1) bekezdésében és az 54. §-ában foglalt rendelkezésekre utalással a mögöttes felelősség megállapítását - társasági vagyon hiányában - nem tartotta indokoltnak, mert a tag felelőssége csak a törzsbetét szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulásra terjed ki. Ugyanakkor azonban a II-III. r. alperesek a bűncselekménnyel okozott kárért a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján felelnek. Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában utalt a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdésére is, továbbá arra, hogy a felperes közrehatása a kár bekövetkezésében nem állapítható meg. A kár mértékét a beszerzett szakértői véleményre alapozta arra hivatkozással, hogy a kár az elvégzendő talajcseréhez igazodik, és nem haladhatja meg többszörösen az egész ingatlan vételárát, azaz a 400 000 forintot.
Az elsőfokú ítélet ellen az III. r. alperes fellebbezett, és kérte annak részbeni megváltoztatását és a kereset elutasítását. A másodfokú bíróság a részbizonyítás keretében tisztázta az ingatlan eladáskori (1991. december) forgalmi értékét és a környezetszennyezésnek a forgalmi értékre gyakorolt hatását, és azt állapította meg, hogy az ingatlan környezetszennyezés nélkül 1 400 000 forint értékű volt. A reális forgalmi értéket 1 200 000 forintban jelölte meg, a talajcsere várható költségét pedig 2-300 000 forintban. A. T. tanú azt vallotta, hogy az alku során a szennyezés miatt 400 000 forinttal csökkentették az ingatlan vételárát. Mindezek folytán a másodfokú bíróság az érdemben helytálló elsőfokú döntést azzal az indoklásbeli módosítással hagyta helyben, hogy a felperes kára az ingatlan 1991. decemberi reális forgalmi értéke és az eladási ára közötti különbözet.
A III. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Jogi álláspontja szerint nem bizonyított, hogy a felperest kár érte, és ha igen, milyen jellegű, illetve mekkora mértékű. Utalt arra, hogy az ügyben eljárt bíróságok a Ptk.-nak a kártérítésre vonatkozó általános szabályát megsértették. Jelen esetben ugyanis szerződésszegéssel okozott kárról volt szó, hiszen azt a bérleti szerződés megszegése folytán a bérlő okozta, ezért a Ptk. 306. §-a, 310. §-a és 425. §-a alkalmazása volt indokolt. A kár mértéke legfeljebb 200 000 forintban állapítható meg a másodfokú eljárásban kirendelt szakértő véleménye alapján, de a felperes ténylegesen a perbeli dologban, illetve a vagyonában beállott értékcsökkenést, továbbá elmaradt hasznot bizonyítani nem tudott.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében csak a felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálta felül.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az elsőfokú bíróság a III. r. alperes önálló kártérítő felelősségét megállapította, és a másodfokú bíróság a kereset elutasítására irányuló fellebbezését is elutasította. A perben nem volt vitatott az a tény, hogy a bérleti szerződést a felperessel az I. r. alperes kft. kötötte, és a kár a bérleti szerződés megszegéséből származott. A szerződésszegés azonban egyben bűncselekmény elkövetését is eredményezte, és a felperes kára ennek folytán következett be. A bűncselekmény mozzanata a szerződésszegés mellé önálló károkozást helyez, és ezért felmerült a szerződésen kívüli károkozás szabályainak alkalmazhatósága, vagyis jelen esetben az, hogy a kft. tagjai az általuk elkövetett és bűncselekménynek minősülő magatartásuk alapján a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján felelőssé tehetők-e. A III. r. alperes büntetőjogi felelősségét a perbeli ingatlant is érintő olyan magatartása miatt állapították meg, amelyet az I. r. alperes a kft. érdekében és nevében végzett. Nem merült fel tehát olyan többlet-tényállás, amely arra utalt volna, hogy a III. r. alperes az I. r. alperes és a felperes által kötött szerződéstől függetlenül, a felperes ingatlanát károsító önálló magatartást végzett. Ennek következtében a III. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan mutatott rá arra, hogy a szerződésszegéssel okozott kár kizárólag a szerződő felek között vizsgálható, és a III. r. alperes felelősségét a felperessel szemben a Gt. szabályai szerint kell elbírálni. A jogerős ítéletében a bíróság helytállóan utalt arra, hogy a szerződésszegéssel okozott kárért a kft. tagjainak mögöttes felelőssége a korábban hatályos és az ügyben alkalmazandó Gt. 155. §-ának (1) bekezdése, valamint az 54. §-a értelmében nem állapítható meg.
A kifejtettekre tekintettel a felperest ért kárért a III. r. alperes kártérítő felelősségét nem lehetett megállapítani, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú ítéletet helybenhagyó, a III. r. alperes marasztalásáról szóló - felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését, és e körben az elsőfokú ítéletet megváltoztatva, a keresetet elutasította. (Legf. Bír. Pfv.III.22.128/1998. sz.)