adozona.hu
BH 2001.3.103
BH 2001.3.103
I. Megvalósítja az adócsalást, aki mások személyi adatainak a felhasználásával köt mezőgazdasági termékértékesítési szerződéseket, és az árbevételből származó jövedelmét a személyi jövedelemadó-bevallásában nem tünteti fel [Btk. 310. § (1) és (2) bek., 1990. évi XCI. tv 9. § (1) bek. b) pont, 1991. évi XC. tv 1. § (1) bek., 4. § (1) bek., 5. § (1) bek.]. II. A hűtlen kezelés megvalósul, ha a részvénytársaság vagyonkezelői jogosultsággal rendelkező főmezőgazdásza nem a gazdasági társaság szempontjából legked
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság 1999. március 29. napján kelt ítéletével az I. r. vádlott bűnösségét az adóbevételt nagyobb mértékben csökkentő adócsalás bűntettében; míg a II. r. vádlott bűnösségét nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, adócsalás vétségében és 4 rb. magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg.
Ezért a bíróság az I. r. vádlottat 1 évi börtönbüntetésre és 500 000 forint pénz-mellékbüntetésre, a II. r. vádlottat - halmazati büntetésül - 10 hónapi börtönbüntetésre és ...
BH 2001.3.103 I. Megvalósítja az adócsalást, aki mások személyi adatainak a felhasználásával köt mezőgazdasági termékértékesítési szerződéseket, és az árbevételből származó jövedelmét a személyi jövedelemadó-bevallásában nem tünteti fel [Btk. 310. § (1) és (2) bek., 1990. évi XCI. tv 9. § (1) bek. b) pont, 1991. évi XC. tv 1. § (1) bek., 4. § (1) bek., 5. § (1) bek.].
II. A hűtlen kezelés megvalósul, ha a részvénytársaság vagyonkezelői jogosultsággal rendelkező főmezőgazdásza nem a gazdasági társaság szempontjából legkedvezőbb ajánlatot tevő cégnek ad megbízást, és ezáltal vagyoni hátrányt okoz [Btk. 319. § (1) bek., (3) bek. a) pont].
A városi bíróság 1999. március 29. napján kelt ítéletével az I. r. vádlott bűnösségét az adóbevételt nagyobb mértékben csökkentő adócsalás bűntettében; míg a II. r. vádlott bűnösségét nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, adócsalás vétségében és 4 rb. magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg.Ezért a bíróság az I. r. vádlottat 1 évi börtönbüntetésre és 500 000 forint pénz-mellékbüntetésre, a II. r. vádlottat - halmazati büntetésül - 10 hónapi börtönbüntetésre és 300 000 forint pénz-mellékbüntetésre ítélte.
A szabadságvesztés büntetés végrehajtását mindkét vádlott vonatkozásában 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott egyetemet végzett, mezőgazdasági tudományi kandidátusi diplomával és okleveles vegyész szakképzettséggel rendelkezik, nős családi állapotú, 2 nagykorú gyermeke van, mezőgazdasági igazgató foglalkozású, büntetve nem volt.
A II. r. vádlott agrártudományi egyetemet végzett, növényvédelmi szakmérnök képzettségű, nős családi állapotú, 2 gyermeke van, akik közül az egyik kiskorú, kereskedelmi menedzser foglalkozású, büntetve nem volt.
A vádbeli időben az I. r. vádlott az Sz.-i Cukorgyár Rt. mezőgazdasági igazgatója, míg a II. r. vádlott az rt. főmezőgazdásza volt.
1. A II. r. vádlott 1994. március 25-én a Cs. Kft.-vel az Sz.-i Cukorgyár Rt. 200 400 m2 területű külső átvételi állomásai gyomirtási munkáinak az elvégzésére vállalkozási szerződést kötött 10 Ft/m2 díjazással. A II. r. vádlott tudta azt, hogy a munka 7 Ft/m2 díjazás ellenében is elvégezhető lett volna, mivel a K. Bt. - melynek a II. r. vádlott a kültagja volt - e munka alvállalkozóként történő elvégzését a Cs. Kft.-től ilyen összegért vállalta el, rögtön a szerződéskötés után. A munkák elvégzését a számlák kibocsátását megelőzően a II. r. vádlott igazolta le, és 1994. március 28-án 668 000 forint, 1994. június 1-jén 668 000 forint, 1994. augusztus 8-án pedig további 668 000 forint került kifizetésre a Cs. Kft. részére. Ezzel a II. r. vádlott az Sz.-i Cukorgyár Rt. sértettnek 601 200 forint vagyoni hátrányt okozott. A II. r. vádlott cselekményével okozott vagyoni hátrány nem térült meg.
2. Az I. r. vádlott 1995. évben a rokonai és ismerősei személyi adatainak a felhasználásával cukorrépa-termeltetésre mezőgazdasági termékértékesítési szerződéseket köttetett, majd az érintett személyek részére az Sz.-i Cukorgyár Rt.-től számfejtett árbevételből származó tiszta jövedelmet - az előzetes megbeszélésnek megfelelően - maga vette fel, abból a szerződéshez nevüket adó személyeknek a számfejtett összeg 10%-át fizette ki. Az I. r. vádlott a felvett árbevételt, illetőleg az abból származó nyereséget az 1995. évre benyújtott személyi jövedelemadó-bevallásában nem szerepeltette.
3. A II. r. vádlott 1995. évben Sz. I. és S. B. személyi adatainak a felhasználásával cukorrépa termeltetésre mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötött, majd az érintett személyek részére az Sz.-i Cukorgyár Rt.-től számfejtett árbevételből származó, Sz. I.-t megillető 428 920 forint, illetőleg a S. B.-t megillető 495 439 forint tiszta jövedelmet maga vette fel. A II. r. vádlott a felvett árbevételt, illetőleg jövedelmet 1995. évi személyi jövedelemadó-bevallásában nem szerepeltette, és ezzel az adóbevételt 1995. évben 221 400 forinttal csökkentette.
4. A II. r. vádlott 1995. évben az Sz.-i Cukorgyár Rt.-nél könyvelt és a mezőgazdasági kistermelők részére járó kompenzációs felár elszámolását igazoló négy okmányt úgy írt alá, hogy azon az érintett személyek nevét tüntette fel.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész hosszabb tartamú szabadságvesztés és hosszabb tartamú próbaidő kiszabása végett, míg a vádlottak és a védőik felmentésért jelentettek be fellebbezést.
A megyei bíróság felülvizsgálva az elsőfokú bíróság eljárását és meghozott ítéletét, elsődlegesen azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást szabálysértés nélkül, törvényesen folytatta le, és az ügy eldöntéséhez szükséges bizonyítást felvette. A teljesen egyező két írásszakértői véleményre és tanúvallomásokra figyelemmel helytállóan utasította el az újabb - harmadik - írásszakértő igénybevételére vonatkozó indítványt.
A teljes körű bizonyítás ellenére azonban az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást hiányosan és esetenként iratellenesen rögzítette, mely megalapozatlanság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az elsőfokú bíróság által is elfogadott vallomások, illetve az iratok tartalma, valamint ténybeli következtetés útján kiküszöbölhető volt.
A vádlottak személyi körülményeit a következőkkel egészíti ki:
Az I. r. vádlott időközben nyugdíjba vonult, nyugdíjának megállapítása folyamatban van, várható összege 50 000 forint. Felesége minisztériumi főtanácsos, ennek megfelelő jövedelemmel.
A II. r. vádlott felesége állatorvos, megyei élelmiszer-higiénikus munkakörben dolgozik, havi nettó jövedelme
150 000 forint.
A megyei bíróság az egyes tényállások vonatkozásában a kiegészítést és helyesbítést a következők szerint tartotta szükségesnek.
Az 1. tényállást érintően:
a) Az Sz.-i Cukorgyár Rt. külső átvételi állomásai gyomirtási munkáinak az elvégzésére 1992. és 1993. évben is a Cs. Kft.-vel kötött vállalkozási szerződés alapján került sor. A vállalkozói díj mindkét évben 3 Ft/m2 volt. Ezeket a szerződéseket és az 1994. évre vonatkozó szerződést is a II. r. vádlott mint az Sz.-i Cukorgyár Rt. megrendelő képviselője kötötte meg, mivel a mezőgazdasági igazgató mellett ő rendelkezett aláírási joggal.
b) Az 1994. évre vonatkozó szerződés megkötése előtt a Cs. Kft ügyintézője megkereste a II. r. vádlottat, és közölte, hogy az inflációt és az áremelkedéseket figyelembe véve árat kíván emelni. A II. r. vádlott - anélkül, hogy az árajánlatra rákérdezett volna - azt mondta, hogy 10 Ft/m2 árajánlatot adjon, és egyúttal szerezzen be R. K.-tól ennél magasabb árajánlatot.
c) A munkákat a Cs. Kft., illetve R. K. 6 Ft/m2 körüli áron is elvégezte volna a nevezettek vallomásai szerint.
A 2. tényállást érintően:
a) Az I. r. vádlott 1995. október 6. és október 27. napján vette fel az árbevételből származó tiszta jövedelmet, amelyből 440 000 forintot fizetett ki a rokonainak, illetve ismerőseinek 1995. december hónapban.
b) Az 1995. évre vonatkozó adóbevallását 1996. február 14-én nyújtotta be.
c) A szerződésekhez nevüket adó személyek részére számfejtett tiszta jövedelmet - a korábban átadott összegek levonásával - 1996. február 18-án adta át.
d) Az érintettek közül az egyik személy a pénzt nem volt hajlandó átvenni, ezért azt az I. r. vádlott 1996. február 22-én ügyvédi letétbe helyezte.
e) Az I. r. vádlott az 1991. évi XC. törvény 1. §-ának (1) bekezdésében és az 5. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségeinek nem tett eleget.
Ezen tényállás c) és d) pontjában írt kiegészítések a következőkön alapulnak:
A szerződésekhez nevüket adó személyek vallomása egybehangzó volt a tekintetben, hogy a nagyobb összegeket az I. r. vádlottól 1996. február hónapban kapták meg. A tanúk közül három személy február végét jelölte meg, az egyik tanú azt is vallotta, hogy ez egy vasárnapi napon történt. Valamennyi tanút először 1996. február 2. napján hallgatták ki, s ekkor a szóban forgó összegeket még nem kapták meg, a későbbi kihallgatásaik folyamán a lehetséges időpont meghatározásnál egyikük sem hivatkozott arra, hogy a február 2-i kihallgatást követő rövid időn belül kapta volna meg a pénzt.
1996. év február havának első felét követően vasárnapi nap 18-a és 25-e volt.
Az I. r. vádlott vallomása szerint az egyik tanú által át nem vett összeget 1996. február 22-én ügyvédi letétbe helyezte.
Mindezen adatok egybevetésével csak arra vonatkozólag lehetett egyértelmű következtetést levonni, hogy a tanúk által 1996. február közepére vagy végére esőként említett vasárnapi nap február 18-a volt.
A 3. tényállást érintően:
A II. r. vádlott által felvett és Sz. I.-t megillető árbevétel összege 528 625 forint.
A II. r. vádlott az 1995. évre vonatkozó jövedelemadó-bevallását 1996. március 12-én nyújtotta be, s ebben a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelmét 846 373 forintban jelölte meg.
A II. r. vádlott ezen cselekményével megszegte az 1991. évi XC. törvény 1. §-ának (1) bekezdésében, a 4. § (1) bekezdésében, az 5. § (1) bekezdésében foglalt, valamint az 1990. évi XCI. törvény 9. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéseket.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás - az előzőekben részletezett kiegészítések és helyesbítések után - a másodfokú eljárásban irányadó volt.
A tényállásokra figyelemmel az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelésével, logikus következtetéssel jutott el a vádlottak bűnösségének megállapításáig, ezzel kapcsolatos indokai helytállóak, a tényállás-kiegészítésekre figyelemmel a megyei bíróság a következőkre mutat rá.
Olyan elkövetési körülmények mellett, amikor egyértelműen megállapítható, hogy a cél az adójogszabályok kijátszása folytán szerzett jövedelem eltitkolása, az ennek leplezését szolgáló szerződések polgári jogi szabályai szerint történő vizsgálata és értelmezése, s ebből a polgári jogi jogviszonyra vonatkozó következtetések levonása szükségtelen, mert ez a cselekmény büntetőjogi megítélésénél torz eredményhez vezetne.
Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottaknak a 2. és 3. alatt jelzett tényállásban rögzített cselekményét a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény rendelkezéseinek szem előtt tartásával ítélte meg, mert a törvényi tényállásban rögzített elkövetési magatartás ezzel függött össze.
A módosított tényállásra figyelemmel kétségtelen, hogy az I. r. vádlott cselekménye nem maradt kísérleti szakban, minthogy az adóévben szerzett jövedelem az 1995. január 1-jétől december 31-ig terjedő időszakot jelenti, és a bevallás 1996. február 14. napján történt, amelyben a szóban forgó - az I. r. vádlott által 1995. október 6. és 27. napján felvett - összeg nem szerepel.
A 3. alatt jelzett tényállással összefüggésben rögzített bizonyítékok értékelésére vonatkozó elsőfokú bírósági indokolást a megyei bíróság logikailag megalapozottnak találta. A történésekkel kapcsolatos, a II. r. vádlott bűnösségével összefüggésben felvethető ésszerű kételyek megcáfolását az elsőfokú bíróság maradéktalanul és meggyőzően megindokolta.
Nem volt vitatott ugyanis, hogy S. B. és Sz. I. csupán a nevét adta a termelési, illetve termékértékesítési szerződéshez, és ezt a II. r. vádlott kérésére tették. őket tehát nem illette volna meg ténylegesen semmilyen jövedelem.
A II. r. vádlottal sem rokoni, sem olyan közeli baráti viszonyban nem voltak, amely a II. r. vádlottat arra indíthatta volna, hogy a semmiért mintegy félmillió forintot adjon fejenként részükre.
Ugyanakkor - figyelemmel a kiegészített tényállásra, ha a II. r. vádlott az adóbevallásában szerepeltette volna a két személy nevén felvett összegeket, elesett volna az adókedvezménytől.
Ezt is figyelembe véve tehát az elsőfokú bíróság következtetései az egész bizonyítási anyag egységes logikai összefüggéseibe szükségszerűen és kétséget kizáró módon beleillenek.
Az 1. alatt jelzett tényállással összefüggésben a védelem tényállási elem hiányában - mivel így a bűncselekmény elkövetése fogalmilag kizárt - a II. r. vádlott felmentését kérte.
Ezzel összefüggésben a megyei bíróság elsősorban arra utal, hogy a hűtlen kezelés törvényi tényállásában szereplő idegen vagyon kezelésével való megbízás nem azonos a rábízással. A kezelői kötelezettség ugyanis lehet jogszabályi, munkaköri leíráson túlmenően írásban nem rögzített vagyonkezelői szokás is. A kialakult bírói gyakorlat szerint például az üzletkötő, aki nem a vállalat szempontjából legkedvezőbb ajánlatot tevő cégnek ad megbízást és ezzel vagyoni hátrányt okoz a saját vállalatának, elköveti a cselekményt. Az pedig, hogy a vagyoni hátrány okozása eshetőleges szándékkal is elkövethető ugyancsak nem vitatható.
A gyakorlati tapasztalatok szerint általában az ilyen cselekmények mögött az elkövetőnek valamilyen vagyoni érdeke is meghúzódik, de ez áttételes, nem jelenik meg közvetlenül a bűncselekmény elkövetésében. Az adott esetben azonban ez a mögöttes vagyoni érdek kétségkívül fellelhető.
A 4. alatt jelzett tényállásban foglalt cselekménnyel összefüggő bebizonyítottság hiányában történő felmentésre irányuló fellebbezés is alaptalan volt, tekintettel az elsőfokú bíróság által ezzel kapcsolatosan adott indokolásra, ennek keretében elsődlegesen a két egybehangzó szakértői véleményre.
A vádlottak terhére megállapított cselekmények elbírálásánál tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Btk. 2. §-át alkalmazta, mivel az elkövetéskor hatályban levő jogszabályok összhatásukban kedvezőbb elbírálást jelentenek. Ezért a megyei bíróság a Btk. 2. §-ára utalást mellőzte.
Ennek következtében az I. r. vádlott 2. tényállásbeli cselekményét a Btk. 310. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő, az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettének minősítette.
A II. r. vádlott cselekményeinek jogi minősítése, illetve azok megnevezése - a Btk. 2. §-ának mellőzése ellenére - összhangban áll az elkövetéskor hatályban levő anyagi jogi szabályokkal.
Mindezek után a megyei bíróság - figyelemmel a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezésre is - a büntetés kiszabását vizsgálta.
Ennek során mellőzte az elsőfokú bíróság által mindkét vádlott javára értékelt büntetlen előélet enyhítőként való figyelembevételét. Állandósult ugyanis a bírói gyakorlatban - a Legfelsőbb Bíróság 154. sz. büntető kollégiumi állásfoglalásában foglaltakra figyelemmel -, hogy ez a körülmény nem értékelhető annak javára, aki a bűncselekményt olyan beosztás felhasználásával követte el, amelyben a büntetlen előélet alkalmazási feltétel.
Ugyanakkor az I. r. vádlott javára értékelte a megbánást tanúsító magatartását, amelyre utólagos tevékenységéből lehetett következtetést vonni.
Az elsőfokú bíróság által is figyelembe vett, a cselekmények elkövetése óta eltelt hosszabb időt igen nagy súllyal értékelte, mivel ezen időtartam a legsúlyosabb büntetéssel fenyegetett cselekmények elévülési idejét is lényegesen meghaladta.
Mindezeken túlmenően a megyei bíróság álláspontja szerint a vádlottak által elkövetett bűncselekmények társadalomra veszélyességének fokát csökkenti, hogy a ténylegesen beállott vagyoni hátrány, illetve vagyoni érdeksérelem - figyelemmel a cselekmények minősítését befolyásoló, összegszerűen meghatározott felső határokra - azoktól lényegesen elmarad.
Összességében tehát a megyei bíróság a vádlottak személyi társadalomra veszélyességét nem látta olyan fokúnak, hogy a büntetés célja - figyelemmel a tettarányos felelősség elvén alapuló büntetéskiszabási követelményre - csak szabadságvesztés alkalmazásával lenne elérhető.
Ezért mindkét vádlottal szemben a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének e) pontja alkalmazásával pénzbüntetést szabott ki, melynek napi tételszámát a cselekmények társadalomra veszélyességére figyelemmel állapította meg, míg az egynapi tétel összegének meghatározásánál vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaikat és életvitelüket értékelte. A pénzbüntetés napi tételét mindkét vádlott esetében 300 napban, az egynapi tétel összegét pedig az l. r. vádlott esetében 2000 forintban, a II. r. vádlott esetében 3000 forintban állapította meg.
(Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság
1.Bf.843/1999. sz.)