adozona.hu
BH 2001.1.32
BH 2001.1.32
A környezetveszélyeztetés és környezetkárosítás meghatározásánál irányadó szempontok (1995. évi LIII. tv 4. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes futómű-gyáregységének reptér elnevezésű telephelyén helyhez kötött légszennyező pontforrások és pontforrásként kezelt épületforrások működnek, melyek határértéken túli légszennyezést bocsátanak ki. Emiatt a Környezetvédelmi Felügyelőség 1993. évtől kezdődően évente légszennyezési bírság megfizetésére kötelezte az alperest.
A jogerős ítélet álláspontja szerint az alperes által folytatott káros légszennyezés környezetszennyezésnek minősül, mely azonban nem azonos a környezetveszélye...
BH 2001.1.32 A környezetveszélyeztetés és környezetkárosítás meghatározásánál irányadó szempontok (1995. évi LIII. tv 4. §).
Az alperes futómű-gyáregységének reptér elnevezésű telephelyén helyhez kötött légszennyező pontforrások és pontforrásként kezelt épületforrások működnek, melyek határértéken túli légszennyezést bocsátanak ki. Emiatt a Környezetvédelmi Felügyelőség 1993. évtől kezdődően évente légszennyezési bírság megfizetésére kötelezte az alperest.A jogerős ítélet álláspontja szerint az alperes által folytatott káros légszennyezés környezetszennyezésnek minősül, mely azonban nem azonos a környezetveszélyeztetéssel. A határérték túllépése önmagában nem, csak a környezetkárosítás bekövetkezésének valószínűsítésével eredményezi a környezet károsítását. A környezet védelmének általános szabályairól rendelkező 1995. évi LIII. tv (a továbbiakban: Ktv.) szabályai különbséget tesznek kibocsátási és szennyezettségi határértékek között. A kibocsátási határérték alatt kizárt a környezetkárosítás, míg a szennyezettségi határérték fölött ennek ténye fennáll. A két határérték között azonban van egy ún. "köztes" állapot, amelyben a környezetkárosodás igazolásához további bizonyításra van szükség. Ennek, a reá háruló bizonyításnak a felperes nem tett eleget, ezért a környezetveszélyeztető tevékenységtől való eltiltásra irányuló kereset alaptalan.
A jogerős ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben kifejtette, hogy a Ktv. fogalommeghatározásaiból következően a környezetveszélyeztetés fogalmába a környezetkárosítás lehetősége is beletartozik, a kibocsátási határérték túllépése jelenti a légszennyezést, amely egyúttal a környezetet veszélyeztető tevékenységnek minősül.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak következtében alapos.
Az irányadó tényállás alapján nem vitás az, hogy az alperes tevékenységével káros légszennyezést valósít meg, amely a Ktv. 4. §-ának g) pontja szerint környezetszennyezésnek minősül. A felülvizsgálati kérelem előterjesztésére alapot adó jogértelmezési kérdés az volt, hogy a környezetszennyezés egyúttal környezetveszélyeztetésnek minősül-e, vagy pedig - mint ahogyan azt a jogerős ítélet tartalmazta - a környezetveszélyeztetésnek egyértelműen csak szennyezettségi határérték elérése lehet az alapja, ez az a körülmény, mely egyértelműen környezetveszélyeztetést eredményez. A kibocsátási határérték felett és a szennyezettsége határérték alatt a környezetveszélyeztetés megállapításához ennek bizonyítása szükséges.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet ezzel a jogi állásponttal. A környezetvédelmi szabályozás alapvető eszközei a különféle határértékek. A törvény jelentőséget tulajdonít a határértékeknek, amelyek között az alapfogalmakat tartalmazó 4. §-ában kibocsátási, igénybevételi és szennyezettségi határértéket határoz meg. Nem vitás, hogy a jelenleg hatályos környezetvédelmi törvény szakított a korábbi, 1976. évi II. törvénynek azzal a szabályozásával, amely csak a káros szennyezést tartotta megakadályozandónak, és megteremtette azt a lehetőséget, hogy a határértékek alatti szennyezőanyag kibocsátása is korlátozható legyen.
A Ktv. fogalomrendszerében a környezetszennyezés, a környezetkárosodás és a környezetveszélyeztetés összefüggő rendszert alkot. A környezetszennyezés a kibocsátási határértéket meghaladó terhelés. A környezetkárosodás a környezet olyan mértékű szennyezettsége, amelynek eredményeként a környezet természetes vagy korábbi állapota csak beavatkozással vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetőleg amely az élővilágot kedvezőtlenül érinti. A környezetveszélyeztetés tehát nem más, mint a környezetkárosítás lehetősége. E rendelkezések összevetéséből a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy önmagában a kibocsátási határértéket meghaladó környezetbe bocsátás környezetkárosítást eredményezhet.
Miután a környezetveszélyeztetés a környezetkárosítás lehetősége, amelyhez azonban a törvény a káros eredmény bekövetkezését nem, csupán annak lehetőségét kívánja meg, a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont téves. Elveinek következetes alkalmazása a környezetkárosodás tényleges bekövetkeztét kívánja meg. Azonos fogalomként használja a környezetveszélyeztetést a környezetkárosodással, holott ezek - a kifejtettek értelmében - nem azonos fogalmak. A környezetveszélyeztetés a kibocsátási határérték túllépésével megvalósult, ellenkező értelmezés esetén ugyanis nem lenne jelentősége ennek a 4.§ t) pontjában meghatározott határértéknek, amelyet meghaladó terhelés a g) pont értelmező rendelkezése szerint a környezetszennyezést megvalósította. Ezt támasztja alá a törvény indokolása is, amely a környezetveszélyeztetés tartalmát a környezet olyan használatában határozza meg, amelyeknél a felhasznált vagy előállított anyagok vagy energia tulajdonságai következtében káros környezeti hatások lépnek fel, és ezeknek megfelelő védelmi, biztonsági intézkedések elmulasztása miatt be is következhetnek.
A kifejtett indokolással a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a Ktv. 4. §-a g) pontjának a t) ponttal összefüggésben való téves jogértelmezésén alapult, ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetének helyt adott. (Legf. Bír. Gfv.IV.32.519/1999. sz.)