adozona.hu
BH 2000.12.555
BH 2000.12.555
Törzstőkeemelés címén fennálló pénzfizetési kötelezettség bankszámlára való átutalással teljesíthető. A bankszámlát kezelő pénzintézet együttműködési kötelezettsége keretében sem jogosult, de nem is köteles vizsgálni a számlatulajdonos megbízásának jogszerűségét, vagy a betétje legkedvezőbb kezelési módját [Ptk. 4. § (1) bek., 339. § (1) bek., 529. § (1) bek., 1988. évi VI. tv (régi Gt.) 218. §, 222. §, 39/1984. (XI. 5.) MT r. 4. § (3) bek., 13/1989. (XII. 16.) IM r. 10. § (1) bek. c) pont cb) alpont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felperes maga is tagja a B. 96 Kft.-nek, amely társaság 1996 áprilisában törzstőkeemelést kívánt végrehajtani. A felperes 1996. április 23-án 10 000 000 Ft összeget fizetett be a B. 96 Kft.-nek az alperesnél vezetett 00973300 számú számlájára. Az alperes a felperes által befizetett összeget a B. 96 Kft. számláján jóváírta, majd a számla fölött rendelkezni jogosult ügyvezető rendelkezésére kifizette. A befizetésről az alperes egy olyan tartalmú igazolást adott k...
A felperes a keresetében kártérítés címén 10 000 000 Ft tőke, ennek 1996. április 24-től a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamata, valamint a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy az alperesnek a befizetett összeget a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (3) bekezdése szerint mindaddig letétként kellett volna kezelnie, amíg a B. 96 Kft.-nél a törzstőkeemelés megtörténtét a cégbíróság által kiállított okirattal nem igazolták. A B. 96 Kft. ügyvezetőjének nem volt rendelkezési jogosultsága a letétként elhelyezett összeg fölött, így azt a bank jogosulatlanul fizette ki a kft. ügyvezetőjének rendelkezésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a 10 millió forint befizetése a felperes részéről a B. 96 Kft. számlájára történt. Alszámlát sem a felperes, sem a B. 96 Kft. részére nem nyithatott. A felperesnek más bank volt a számlavezetője, így nem volt olyan folyószámlája, amelyhez nála alszámla kapcsolódhatott; a B. 96 Kft.-nek ugyan maga vezette a számláját, alszámla nyitására azonban csak a kft. ügyvezetőjének ez irányú igénye alapján kerülhetett volna sor. A nevezett viszont alszámla nyitását nem kérte, ezért a befizetett összeget a kft. számlájára írta jóvá. E fölött a B. 96 Kft. ügyvezetője volt jogosult rendelkezni, ezért nem sértette meg a számlavezetés szabályait azzal, hogy az összeget a B. 96 Kft. ügyvezetőjének kifizette.
Az első fokon eljárt városi bíróság ítéletével az alperest a kereset szerint marasztalta, és 900 000 Ft perköltség megfizetésére is kötelezte. A többször módosított, majd az 1997. évi CXLIV. tv-nyel 1998. június 16. napjával hatályon kívül helyezett 1988. évi VI. tv (régi Gt.) 218. §-ának, valamint 222. §-ának azon rendelkezéseiből indult ki, hogy a felemelt törzstőkét új törzsbetétek befizetésével kell fedezni. Tekintve, hogy a törzstőke felemelésének megtörténtét bejegyzés és közzététel végett be kell jelenteni a cégbíróságnak, a társaságok tagjai előbb fizetik be a bankhoz a tőkeemelés céljára szolgáló összeget, mint ahogyan a cégbíróság a tőkeemelést regisztrálja. A befizetett összeget az azt elfogadó bank letéti számlán köteles elhelyezni és kezelni. A perbeli esetben az összeg törzstőkeemelés gyanánt került az alperesnél befizetésre, erről az alperes igazolást adott át a befizetőnek, ezért az összeget elkülönítetten kellett volna kezelnie. A lekötés tartama alatt a bank azt nem volt jogosult a meghatározottól eltérő célra és a letevő intézkedése nélkül kifizetni. Az összegnek a jogosulatlan kifizetésével kárt okozott, ezért a kifizetett összeget és késedelmi kamatait köteles a felperesnek megfizetni.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 1 100 000 Ft első- és másodfokú együttes perköltséget. A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból azonban téves jogi következtetésre jutott. Abból indult ki, hogy a 10 millió forint befizetése a felperes részére a B. 96 Kft. pénzforgalmi számlájára történt, ezért a számla felett rendelkezni jogosult ügyvezető intézkedésére az összeg kifizetése jogszerű volt. Nem tulajdonított jogi relevanciát annak a körülménynek, hogy az alperes az összegnek letéti számlán történő elhelyezését igazolta. Megállapította, hogy a kiadott igazolás egy formanyomtatvány, amely önmagában a felek között szerződés létrehozására nem volt alkalmas. Elfogadta az alperes védekezését, amely szerint a B. 96 Kft. számláján belül alszámla nyitására - a kft. ügyvezetőjének rendelkezése nélkül - az alperesnek nem volt törvényes lehetősége. A B. 96 Kft. mint számlatulajdonos alszámla nyitását nem kérte, ezért az alperes azzal, hogy a számlán az összeget jóváírta, majd a B. 96 Kft. ügyvezetőjének rendelkezésére kifizette, a pénzforgalomra vonatkozó jogszabályokat és a belső utasításokat nem sértette meg.
A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a másodfokú bíróság azért foglalt el helytelen jogi álláspontot, mert abból indult ki, hogy a felperes szerződésen alapuló kártérítési igényt terjesztett elő, holott a felperes igényét a szerződésen kívüli károsodásra alapította. Az alperes elmulasztotta az elvárható gondosságot, amikor nem hívta fel a befizető személy figyelmét arra, hogy a befizetett összeget - az igazolás ellenére - nem kezeli letétként, hanem azt folyószámlán vezeti, és az a számlával rendelkezni jogosult által szabadon felhasználható.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes kára abból származott, hogy a törzstőkeemelés meghiúsulása folytán a neki visszajáró összeget nem kapta vissza, mert azt a B. 96 Kft. ügyvezetője saját érdekeltségi körében felhasználta. A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy az alperes követett-e el olyan jogellenes magatartást, mulasztást, amely a felperes károsodásában közrehatott. A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül helyezkedett arra az álláspontra, hogy az alperes olyan jogellenes magatartást, amely a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint a kártérítés egyik feltétele, nem tanúsított. Az alperes pénzintézet a B. 96 Kft.-vel volt szerződéses kapcsolatban. A Ptk. 529. §-a szerint minősülő bankszámlaszerződés alapján a számlatulajdonos pénzeszközeit kezelte és tartotta nyilván. Ennek keretében a felperes által a jogosult bankszámlája javára teljesített pénzbefizetést jóváírta. Az, hogy a befizetés milyen jogcímen történik, a felperes és a B. 96 Kft. közti jogviszony kérdése, az alperesnek nemcsak nem kötelessége, de nincs is joga ennek vizsgálatára. Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy az alperesnek a befizetéshez meg kellett volna kívánnia a társasági szerződést módosító okiratot. A bankszámlára befizetett összeg jóváírásának a megjelölt jogcím valódisága vagy annak ismerete nem feltétele. A felperesnek magának kellett döntenie arról, hogy milyen módját választja a befizetésnek, megbízik-e a társaságban, amelynek tagja, így közvetlenül annak pénzforgalmi számlájára fizeti-e a pénzbetétet, vagy - tekintettel arra, hogy a szerződésmódosítás még nem került aláírásra - a pénzbetétet meghatározott célra - törzstőkeemelés felhasználási célra - kívánja-e lekötni. Ez vagy úgy történhet, hogy a társaságot felhívja, hogy e célból nyisson az alperesnél elkülönített számlát, vagy pedig maga köt ilyen tartalmú bankszámlaszerződést az alperessel. A jelen eljárásban még irányadó többször módosított 13/1989. (XII. 16.) IM rendelet 10. §-a (1) bekezdésének c) pont cb) alpontja a cégbejegyzéshez (változásbejegyzéshez) csupán a pénzbetét befizetéséről szóló hitelintézeti igazolást kívánja meg, a befizetés, illetve a kezelés módja a felek jogviszonyára tartozik. A Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésében előírt együttműködési kötelezettség nem terjed ki annak vizsgálatára, hogy a felperes által befizetett pénzbeli betét kezelésének mi a legkedvezőbb módja a felperes számára. A felperes rendelkezése a befizetést illetően teljesen egyértelmű volt, pontosan megjelölte a jogosult nevét és annak számlaszámát. Ezt követően a befizetés megtörténtéről kért igazolást, melyet az alperes az általa használatos nyomtatvány kiállításával teljesített. Ezt az igazolást a cégbíróságnak címezte, s mint igazolásnak a cégbíróság tekintetében csak annak van relevanciája, hogy a törzsbetét befizetése megtörtént. Az igazolás alapján azonban a felperes nem alapíthat jogot arra, hogy erre irányuló szerződés vagy a jogosult rendelkezése hiányában a befizetett összeget bankbetétként kezelje az alperes, vagy elkülönített számlát nyisson, mivel a fent kifejtettek szerint erre törvényes lehetősége sincsen.
Az alperes tehát olyan jogellenes magatartást nem tanúsított, amellyel közrehatott abban, hogy a törzsbetét nem került vissza a felpereshez, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv.I.30.032/1999. sz.)