adozona.hu
BH 2000.11.479
BH 2000.11.479
Adócsalás esetén az elvont adó összegére elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésnek nincs helye [Btk. 77. § (1) bek. e) pont, 77/A. § (1) bek., 310. § (3) bek., 314. § (1) bek., 1990. évi XCI. tv 9. § és 18. §, Be. 106. § (1) bek., 107. § b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A városi bíróság 1997. július 2. napján jogerőre emelkedett határozatával a vádlottat bűnsegédként elkövetett adó- és társadalombiztosítási csalás vétsége és más bűncselekmény miatt 25 000 forint pénzbüntetésre ítélte [Btk. 310. § (3) bek.].
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott férjezett, öt kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, jelenleg gyesen van, jövedelme 15 000 forint, férje alkalmi munkás, havi jövedelme 20 000 forint, vagyona egy fél családi ház, melynek összé...
BH 2000.11.479 Adócsalás esetén az elvont adó összegére elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésnek nincs helye [Btk. 77. § (1) bek. e) pont, 77/A. § (1) bek., 310. § (3) bek., 314. § (1) bek., 1990. évi XCI. tv 9. § és 18. §, Be. 106. § (1) bek., 107. § b) pont].
A városi bíróság 1997. július 2. napján jogerőre emelkedett határozatával a vádlottat bűnsegédként elkövetett adó- és társadalombiztosítási csalás vétsége és más bűncselekmény miatt 25 000 forint pénzbüntetésre ítélte [Btk. 310. § (3) bek.].A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott férjezett, öt kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, jelenleg gyesen van, jövedelme 15 000 forint, férje alkalmi munkás, havi jövedelme 20 000 forint, vagyona egy fél családi ház, melynek összértéke kb. 2,2 millió forint.
A vádlott az 1996-os évben mint egyéni vállalkozó különböző megrendelők részére földmunkát végzett. Az elvégzett munka ellenértékét átvette, amelyről számlát is adott, de a számlákon feltüntetett összegekre nézve az általános forgalmi adót (áfa) nem vallotta be, és nem fizette be, így a vádlott 4 856 592 forint bevétel mellett az áfa 971 318 forint összegével csökkentette az adóbevételt. A vádlott magatartásával megszegte az 1990. évi XCI. törvény 9. §-ában és 18. §-ában foglalt rendelkezéseket.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés nem alkalmazása miatt, amelyet a megyei főügyész is fenntartott.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, amelyből okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és a cselekményének jogi minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak.
Az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetés és annak tartama arányban áll a vádlott által elkövetett cselekmény tárgyi súlyával, a helyesen felsorolt bűnösségi körülményekkel.
Helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottat nem kötelezte elkobzás alá eső érték megfizetésére.
A Btk.-nak az 1998. évi LXXXVII. törvény 93. §-ának (2) bekezdése által 1999. március 1. napjával kezdődő hatállyal hatályon kívül helyezett 314. §-ának (1) bekezdése értelmében az e fejezetben foglalt bűncselekmények esetében az elkövető tulajdonában levő dolgot - amelyre a bűncselekményt elkövették - el kell kobozni. Ez az elkövetéskor hatályban volt törvényhely a helyes értelmezés szerint az elkövető tulajdonában levő dologra - a jövedéki adó be nem fizetése esetén például a zárjegy nélküli jövedéki termékekre, tehát a jövedéknek arra a tárgyára - vonatkozik, amely után a jövedéki adót nem fizették meg; vámáru esetén az eltitkolt vámárura, de nem az ennek folytán be nem fizetett adóra, illetőleg be nem fizetett vámnak az összegére. A be nem fizetett adót ugyanis értelemszerűen adócsalás esetén az adóhatóság késedelmi pótlékkal együtt - amely a mindenkori jegybanki alapkamat kétszerese - hajtja be. Kétszeres elvonásra ilyen módon semmiképpen nem kerülhetne sor, minthogy az indokolatlan súlyos sérelmet jelentene.
Az adott esetben azonban nem erről van szó, hanem az elkövető az adófizetési kötelezettségének nem tett eleget, tehát semmiképp sem állapítható meg az, hogy a tulajdonában levő dologra követte el a bűncselekményt. Mindezekre figyelemmel az elkobzás alá eső érték megfizetésének ilyen esetben nincs helye. Az azóta már hatályon kívül helyezett Btk. 314. §-a nem erre az esetre vonatkozott. Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság, amikor az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés kérdésében nem határozott.
A nyomozás során a Vám- és Pénzügyőrség Nyomozó Hivatala zár alá vételt rendelt el. Ugyanakkor a Be. 106. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak, illetőleg vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésnek van helye, továbbá ha polgári jogi igényt érvényesítenek, és tartani lehet attól, hogy a kielégítést meghiúsítják, a hatóság ezek biztosítására zár alá vételt rendelhet el határozattal. A Be. 107. §-ának b) pontja értelmében a zár alá vételt fel kell oldani - többek között akkor is -, ha az eljárást az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés nélkül fejezték be.
Mindezekre figyelemmel - mivel az elsőfokú bíróság erről nem rendelkezett, e mulasztást pótolva - a megyei bíróság a nyomozás során elrendelt zár alá vételt megszüntette.
(Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság
1.Bf.683/1999. sz.)