adozona.hu
BH 2000.9.417
BH 2000.9.417
Önálló cselekvősége esetén a felszámolót terhelő polgári jogi felelősség elbírálásánál a károsultak közrehatásának vizsgálata [Ptk. 7. §, 192. § (3) bek., 219. § (1) bek., 339. §, 340. §, 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.), 1991. évi IL. tv (Cstv.) 54. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a keresetükben a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest az I. r. felperes részére 84 226 000 Ft, a II. r. felperes részére 35 millió forint kártérítés megfizetésére kérték kötelezni. Keresetükben előadták, hogy a H. Ingatlankezelési Bt.-vel kötött bérleti szerződés alapján az I. r. felperes bérlője volt a Cs. Művek területén elhelyezkedő III. Blokk elnevezésű objektumból a 718. és a 723. számú üzemcsarnoknak, valamint a 722. jelű irodaépület harmadik szintjén találhat...
BH 2000.9.417 Önálló cselekvősége esetén a felszámolót terhelő polgári jogi felelősség elbírálásánál a károsultak közrehatásának vizsgálata [Ptk. 7. §, 192. § (3) bek., 219. § (1) bek., 339. §, 340. §, 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.), 1991. évi IL. tv (Cstv.) 54. §].
A felperesek a keresetükben a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest az I. r. felperes részére 84 226 000 Ft, a II. r. felperes részére 35 millió forint kártérítés megfizetésére kérték kötelezni. Keresetükben előadták, hogy a H. Ingatlankezelési Bt.-vel kötött bérleti szerződés alapján az I. r. felperes bérlője volt a Cs. Művek területén elhelyezkedő III. Blokk elnevezésű objektumból a 718. és a 723. számú üzemcsarnoknak, valamint a 722. jelű irodaépület harmadik szintjén található 214. számú irodahelyiségnek, a II. r. felperes pedig a harmadik szinten lévő 224. és 225. számú irodahelyiségeknek. A II. r. felperes tulajdonában lévő gépek vámelőjegyzésben kerültek beszállításra Magyarországra felújítás, javítás céljából, amely munkákat az I. r. felperes végezte, aki az általa bérelt csarnokban tárolta a javításra váró gépeket. A bérelt üzemcsarnokot az alperestől mint a Cs. Egyedi Gépgyár felszámolójától vásárolta meg a bérbeadó H. Bt. Az alperes a H. Bt.-vel kötött adásvételi szerződéstől elállt. A H. Bt. azonban az elállást nem fogadta el, és a birtokba vett területet nem ürítette ki. Az alperes 1994 júniusában önkényesen behatolt a H. Bt. által megvásárolt és bérbe adott ingatlanrészekbe, és az ott betárolt gépeket eltávolította. Ezek között a gépek között voltak a Daru-I. nevű csarnokban az I. r. felperes és a Cs. Egyedi Gépgyár keretszerződése alapján betárolt berendezések, amelyek a keretszerződés felmondását követően kerültek átszállításra a 723. számú csarnokba, valamint azok a 718. számú csarnokba betárolt gépek, amelyeket az I. r. felperes szállított be az Egyedi Gépgyár részére azért, hogy a gépgyár a gépek letisztításában közreműködjön. Az alperes által a szabadba vitetett gépek korródálódtak, és róluk több alkatrész és tartozék eltűnt. Jogellenes magatartása miatt a felszámoló önálló polgári jogi felelősséggel tartozik.Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen vitatta, hogy mint felszámoló felelősségre vonható. Álláspontja szerint a felszámolás alatt álló Cs. Egyedi Gépgyár képviselőjeként járt el, ezért a felperesek a követetésüket csak a képviselt gyárral szemben érvényesíthetnék. Vitatta, hogy jogellenesen járt el, mert elállása a H. Bt.-vel kötött adásvételi szerződéstől jogszerű volt. A H. Bt. nem volt jogosult a tulajdonjog-fenntartással eladott ingatlanrészt bérbe adni. A felperesek és a H. Bt. között fennálló személyi összefonódás folytán a felperesek tudtak az adásvételi szerződés tartalmáról, az alperes elállásának a jogszerűségéről és a H. Bt.-nek arról a kötelezettségéről, hogy az ingatlant ki kell ürítenie, amelynek azonban többszöri felszólítás ellenére sem tett eleget. A felpereseknek nem volt jogcímük az ingatlan birtokban tartására, káruk - ha ilyen volt - saját rosszhiszemű eljárásuknak és joggal való visszaélésüknek a következménye.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás anyaga alapján a felperesek keresetét alaptalannak találta és azt - ítéletével - elutasította. Tényként állapította meg, hogy az alperes egy megszűnt adásvételi szerződés folytán őt megillető ingatlan-területrészhez kívánt hozzájutni, eljárása birtokháborításnak nem tekinthető, mert a felpereseknek a birtoklásra való jogosultsága az elállást követően megszűnt. Nem találta megállapíthatónak a kár és az alperes magatartása közötti okozati összefüggést sem. Megítélése szerint a felperesek kára amiatt keletkezett, hogy a gépek kihelyezését követően nem intézkedtek azok elhelyezéséről, illetve védelméről. A felperesek ezzel megszegték a Ptk. 340. §-ában írt kötelezettségüket is, amely miatt az alperes mentesülne a kártérítés alól.
A felperesek fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló alperes kártérítési felelősségének a megállapításához nem elegendő annak bizonyítása, hogy a felszámoló jogellenesen járt el. A felpereseknek azt is bizonyítaniuk kellett volna, hogy az alperes a felszámolói jogkörétől függetlenül, illetőleg azt túllépve okozta a kárt. Ennek bizonyítása azonban elmaradt. Az alperesi magatartás jogellenességének megítélésénél súlytalannak találta azt a felperesi érvelést, hogy az alperesnek a jogerős ítélet bírósági végrehajtása útján kellett volna elérnie az eredeti birtokhelyzet helyreállítását. Álláspontja szerint ebben a körben annak van jelentősége, hogy a felperesek birtokvédelmet nem igényeltek, és nem is kaptak, az alperes pedig az ingóságokat nem szállította el az ingatlan területéről, hanem azokat a gyártelepen belül a tőle elvárható módon biztonságba helyezte. Erre pedig feljogosította a vevővel kötött megállapodás, tekintettel arra, hogy az ingóságok értékesítésére is jogot kapott. Az okozati összefüggés hiánya tekintetében egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, Megállapította továbbá, hogy az alperes nem sértette meg az elvárhatósági követelményt azzal, hogy az ingóságokat nem fedett csarnokban tárolta, mert ilyen követelmény - az együttműködésre hajlandóságot nem mutató felperesek tekintetében - vele szemben nem támasztható.
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. A jogszabálysértést abban jelölték meg, hogy az eljárt bíróságok tévesen a jogviszony hiányára alapították az ítéletüket, holott az alperes jogellenes magatartása teremtett jogviszonyt a felek között. Az alperes a Ptk. 7. §-ára figyelemmel a felperesekkel mint jóhiszemű bérlőkkel szemben csak per útján kérhette volna a bérlemény kiürítését, amelynek jogalapja csak az lehetett volna, hogy ha bírói ítélet állapítja meg az elállás jogszerűségét. Az alperes azonban már azt megelőzően önkényesen kirakta a felperesek gépeit a szabad ég alá, mielőtt e kérdésben jogerős ítélet született volna. Hivatkoztak arra is, hogy az alperes a Daru-IV. csarnokból is kipakolta a gépeket, amelyeket nem a felperesek, illetve nem a H. Bt. tárolt be, hanem maga a Cs. Egyedi Gépgyár, tekintettel arra, hogy azokon a II. r. felperes részére felújítási munkákat végzett.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet az alperesi felszámoló kártérítési felelősségét azért sem tartotta megállapíthatónak, mert nem nyert bizonyítást, hogy képviseleti jogkörét túllépve okozta a kárt, "önálló cselekvőség" hiányában viszont nem felel. A felülvizsgálati kérelem az ítélet indokolásának ezt a részét alappal sérelmezte. A felszámolási eljárás megindítását eredményező kérelem benyújtásának időpontja 1990. január 23-a volt, ezért az eljárásra még a felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. törvényerejű rendelet (Ftvr.) rendelkezései az irányadóak. Ez a jogszabály még nem tartalmazott rendelkezést a felszámoló felelősségéről, annak kimondására csak a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 54. §-ával került sor. Mindazok a személyek azonban, akik jogellenes magatartást tanúsítanak, és nem tudják magukat a felelősség alól kimenteni, a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint az okozott kárért felelősséggel tartoznak. Így a Cstv. hatálybalépése előtt is fennállt a felszámoló felelőssége akkor, ha jogsértő módon járt el. A felszámoló kötelezettsége az Ftvr. értelmében igen széles körű és az esetek egy részében valóban képviselőként jár el. A Ptk. 219. §-ának (1) bekezdése szerint más személy útján is lehet szerződést kötni vagy más jognyilatkozatot tenni. A perbeli esetben azonban a felszámoló olyan cselekményt (helyiségek kiürítése) alkalmazott, amely nem minősül jognyilatkozatnak, viszont a felperesek álláspontja szerint tilos önhatalomnak tekintendő, ezért jogellenes. Az alperes tehát a perbeli esetben olyan "önálló cselekvőséget" végzett, amely miatt a Ptk. 339. §-ában írt feltételek esetén saját felelőssége is megállapítható lenne.
A jogerős ítélet azonban nem jogszabálysértő a tekintetben, hogy e felelősség valamennyi törvényi feltételét nem találta megvalósultnak. A helyes ítéleti indokolást kiegészítve a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ebben a körben a következő körülményeknek tulajdonított jogi jelentőséget.
Az alperes 1994. május 14-én jogszerűen állt el a H. Bt.-vel kötött adásvételi szerződéstől. Az elállás ebben az időpontban jogszerű volt, még akkor is, ha a bíróság ezt csak egy későbbi ítéletében állapította meg. Az elállás folytán a felszámolás alatt álló szervezetnek mint tulajdonosnak a birtokláshoz való joga megnyílt, ez azonban - a jogos önhatalom feltételeinek hiányában - nem jogosította fel az alperest arra, hogy az ingatlanrészt ténylegesen birtokban tartó felpereseket birtokuktól megfossza vagy a birtoklásban zavarja. Az alperes a jogait a Ptk. 7. §-a szerint bírósági úton érvényesíthette volna. A felperesek tényleges birtoklása azonban a valóságos jogi helyzettel nem esett egybe, ugyanis a felperesek birtokláshoz való jogosultságának a jogalapja megszűnt. A bíróság a Ptk. 192. §-ának (3) bekezdése értelmében a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt. Birtokláshoz való jogosultság hiányában viszont a felperesek az eredeti birtokállapot helyreállítását nem igényelhették volna. Ebből következik, hogy az elállás időpontjától a felpereseknek maguknak kellett volna gondoskodniuk ingóságaik elhelyezéséről, mivel azok visszahelyezését - a fentiek szerint - nem igényelhették. Ennek nyilvánvalóan a felperesek is tudatában voltak, mert nem fordultak birtokvédelemért a bírósághoz, a H. Bt. viszont ez irányú keresetét olyan módon módosította, hogy az eredeti birtokállapot helyreállítását már nem kérte. Az alperes a felpereseket írásban tájékoztatta arról, hogy ingóságaikat - ha azokat maguk nem szállítják el - más helyre fogja áthelyezni, és számos esetben felhívta őket arra is, hogy a gépek védelméről, elhelyezéséről gondoskodjanak. Nem sértett tehát jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a károsodás bekövetkezésének okát nem az alperes, hanem a felperesek magatartásában látta. A felperesek nem jelentek meg az alperesnél akkor, amikor 1994 júniusában értesítést kaptak a gépek áthelyezéséről, az általuk felkért szakértők a gépek állapotát csak 1994. október-november hónapokban vizsgálták meg. Így nem bizonyított, hogy a felperesek által állított szakszerűtlen kihelyezés következtében károsodtak. A szakszerűtlenségnek ellentmond, hogy az alperes igazoltan szállításra szakosodott céggel végeztette el a munkát. Az egyéb - korrózióból és hiányosságokból - eredő károk pedig nyilvánvalóan abból erednek, hogy a felperesek sorsára hagyták a gépeket.
Nem volt jogi jelentősége annak, hogy a Daru-IV. jelű csarnokba ténylegesen ki tárolta be a gépeket, mert az adásvételi szerződés erre a területre is vonatkozott, és a felpereseknek e területek feletti birtoklási joga is megszűnt.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság - jogszabálysértés hiányában - a másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.X.30.949/1999. sz.)