adozona.hu
BH 2000.9.394
BH 2000.9.394
Tisztességtelen piaci magatartásra és védjegybitorlásra alapított ideiglenes intézkedés meghozatalának feltételei [1996. évi LVII. tv (Tpvt.) 5. §, 6. §, 86. § (2) bek. d) pont, 1997. évi XI. tv (a továbbiakban: Vt.) 27. § (2) bek. f) pont, 95. § (2)-(3) bek., Pp. 156. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a jogosultja az 1996. február 11-i elsőbbségű "EXPRESSZ KERES-KÍNÁL" ábrás védjegynek és a felperes ugyanilyen címmel jelenteti meg hirdetési újságját. Az alperes 1998. július 1-jétől kezdődően ugyancsak hirdetési újságot jelentet meg "apróhirdetés ÚJPRESSZ" címmel. Az alperes utcáról és udvari bejáratról is megközelíthető hirdetésfelvevő irodát nyitott abban az épületben, amelyben a felperes központi hirdetésfelvevő irodája is működik. A felperes pontosított keresetében kérte anna...
A keresetindítással egyidejűleg a felperes ideiglenes intézkedés meghozatalával kérte, hogy a bíróság rendelje el a már kinyomtatott ÚJPRESSZ című lappéldányok lefoglalását és megsemmisítését, a lap előállítására szolgáló berendezések lefoglalását és zárolását, kérte továbbá a hirdetésfelvevő irodájának a bezárását, valamint kérte annak lehetővé tételét, hogy az alperes kereskedelmi forgalmára vonatkozó adatokba betekinthessen. E kérelmét a Pp. 156. §-ának (1) bekezdése alapján terjesztette elő, hivatkozva a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. tv (Vt.) 95. §-ának (2) bekezdésére, 27. §-a (2) bekezdésének f) pontjára, továbbá a Tpvt. 86. §-a (2) bekezdésének d) pontjára.
Az alperes az ideiglenes intézkedés meghozatala iránti kérelem elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság végzésével a felperesnek az ideiglenes intézkedés elrendelésére irányuló kérelmét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ideiglenes intézkedés elrendelésének a Pp. 156. §-ának (1) bekezdése alapján lenne helye, egyebek mellett akkor, ha a kérelmező valószínűsíti, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltak teljesítésére különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükség van. A kérelmező a Vt. 95. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással állította, hogy e feltétel fennállását vélelmezni kell, mert igazolta a védjegy oltalmát és védjegyjogosulti minőségét. Megállapította ugyanakkor az elsőfokú bíróság, hogy az alperes már 1998 júliusában megkezdte a felperes által sérelmezett megjelöléssel a tevékenységét, és erről ugyanekkor a felperes már tudomást szerzett, amint azt a felperes lapja 1998. július 3-i számában közzé is tette. Ezért a Vt. 95. §-ának (3) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes a bitorlás megkezdését követő hat hónap után terjesztette elő kérelmét, így a Vt. 95. §-ának (2) bekezdésében meghatározott törvényi vélelem megdőlt. Erre hivatkozással tehát a védjegybitorlás miatt ideiglenes intézkedés elrendelésének nem volt helye. A Pp. általános szabálya alapján ugyanakkor a kérelemnek azért nem lehetetett helyt adni, mert ebben a körben a felperes érdemi előadást nem tett, illetőleg a szükséges tényeket nem valószínűsítette.
Az elsőfokú bíróság végzése elleni fellebbezésében a felperes kérte a végzés megváltoztatása mellett az ideiglenes intézkedés iránti kérelmének való helyt adást. Álláspontja szerint a Vt. 95. §-ának (2) bekezdése önmagában azon az alapon alkalmazható, hogy az alperes a védjegybitorló tevékenységét folytatja. Ezen túlmenően előadta, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelése iránti pontosított kérelmében részletes tényelőadást tett az alperesnek arra a magatartására (a hirdetésfelvevő iroda kialakításának módja és működtetése), amelyre tekintettel kérte az ideiglenes intézkedés elrendelését. Megalapozatlan tehát az elsőfokú bíróságnak az az állítása, hogy az ideiglenes intézkedés alapjául szolgáló tényekre valószínűsített előadást nem tett.
Az alperes az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte, állítva, hogy a védjegybitorlással kapcsolatos döntés a jogszabálynak megfelel. Nem vitatta azt, hogy a hirdetésfelvevő irodával kapcsolatban a felperes tett a kérelmét alátámasztó tényelőadást, de állította, hogy azok valótlanok, és nem alkalmasak az ideiglenes intézkedés meghozatala feltételeinek valószínűsítésére.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a Vt. 95. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vélelemre alapítottan a Vt. 95. §-ának (3) bekezdése alapján csak akkor van helye ideiglenes intézkedés meghozatalának, ha a védjegybitorlás megkezdése óta hat hónap, illetve a kérelmezőnek a bitorlásról és a bitorló személyéről való tudomásszerzése óta hatvan nap még nem telt el. A Vt. ezen rendelkezéséből egyértelműen megállapítható, hogy akár egyszeri cselekményként megvalósított védjegybitorlás, akár folyamatosan tanúsított, bitorlónak állított magatartás esetén a hat hónapos határidőt a védjegybitorlás megkezdésétől kell számítani. Abból, hogy a jogszabály a bitorlás megkezdéséhez fűz jogkövetkezményt, következik, hogy a hat hónapos határidőt a folyamatos tevékenység esetén is alkalmazni kell, ugyanis megkezdeni csak folyamatosan végzett tevékenységet lehet. A Vt. szabályaira alapított és a védjegybitorlás miatt előterjesztett ideiglenes intézkedés meghozatalának tehát önmagában a Vt. 95. §-ának (2) bekezdésére való hivatkozással nem volt helye és a felperes sem az elsőfokú eljárásban, illetve a fellebbezésében sem adott elő olyan tényeket, amelyek a Pp. 156. §-ának (1) bekezdése alapján (függetlenül a vélelem hiányától) e jogcímre tekintettel megalapozták volna ideiglenes intézkedés iránti kérelmét.
A Tpvt.-re alapított kereseti kérelem és a Tpvt. szabályaiba ütköző magatartás miatt a hirdetésfelvevő helyiség bezárására irányuló kérelem azonban a Vt. szabályai alapján nem bírálható el, és ebben a vonatkozásban az elsőfokú bíróság a Pp. 156. §-ának (1) bekezdése alapján köteles lett volna az ideiglenes intézkedés meghozatala iránti kérelmet érdemben vizsgálni és határozni. Az elsőfokú bíróság azonban ezzel a kérelemmel nem foglalkozott. A rendelkezésre álló adatok alapján a felperes által előadott az a tény, amely szerint az alperes által nyitott hirdetésfelvevő iroda - annak elhelyezkedésével és megjelölésével - megtéveszti a vásárlókat, mert a feliratokból a megrendelő nem tudhatja, hogy a felperestől vagy mástól rendeli-e meg a hirdetését, a valószínűség szintjén sem állapítható meg. E tényt az alperes tagadta, a felperes által az iratokhoz csatolt fényképfelvételekből azonban megállapítható, hogy mind az utcafronton lévő, mind a bejárati kapualjban lévő irodabejáró fölött az ÚJPRESSZ megjelölés is látható, a felperes irodájára utaló cégtábla közelében. Ilyen ellentmondások mellett a rendelkezésre álló adatok alapján nem dönthető el az, hogy az ideiglenes intézkedés meghozatalára a Pp. 156. §-ának (1) bekezdése alapján van-e lehetőség a Tpvt.-re alapított jogcímen.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján a jogszabálysértő végzést, miután a megváltoztatáshoz szükséges adatok nem állapíthatók meg, hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította. A Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával a Legfelsőbb Bíróság a felek másodfokú eljárásban felmerült költségét csak megállapította, annak viseléséről az elsőfokú bíróság határoz.
Az új eljárásban fel kell hívni a felperest, hogy az iroda bezárásával kapcsolatos kérelme alapjául szolgáló tényállításait pontosítva, valószínűsítse a Pp. 156. §-ának (1) bekezdésében megkívánt feltételeket. (Legf. Bír. Pf.IV.25.611/1999. sz.)