adozona.hu
BH 2000.7.315
BH 2000.7.315
Engedményezés útján hitelezővé váló fél által a felszámolási eljárás megindításához szükséges iratok csatolása elmulasztásának következményei [Ptk. 328. § (3)-(4) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 24. § (3) bek., 27. § (2) bek. a)-b) pont és (4) bek., 1995. évi XCV. tv].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Pest Megyei Bíróság 32. alszámú végzésével az S. I. T. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelezőnek az 1996. szeptember 16-án, és az Ö. V. AG hitelezőnek 1997. február 26-án benyújtott kérelme alapján az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte, és a felszámolót kijelölte. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 27. §-a...
BH 2000.7.315 Engedményezés útján hitelezővé váló fél által a felszámolási eljárás megindításához szükséges iratok csatolása elmulasztásának következményei [Ptk. 328. § (3)-(4) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 24. § (3) bek., 27. § (2) bek. a)-b) pont és (4) bek., 1995. évi XCV. tv].
A Pest Megyei Bíróság 32. alszámú végzésével az S. I. T. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelezőnek az 1996. szeptember 16-án, és az Ö. V. AG hitelezőnek 1997. február 26-án benyújtott kérelme alapján az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte, és a felszámolót kijelölte. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján fizetésképtelen. Megállapította, hogy az adós egyik hitelező vonatkozásában sem egyenlítette ki a nem vitatott tartozását az esedékességet követő 60 napon belül. Az S. I. T. Kft. engedményezés folytán érvényesítette azt a követelést, amellyel az adós az McK. - londoni székhelyű - ügyvédi irodának kifizetetlen munkadíj és költség címén 71.786,43 fonttal tartozott. Az M. V. Rt. kölcsönszerződést kötött az adóssal, amely szerződésből eredő kötelezettségét az adós nem teljesítette, a tartozás összege 283.525.318,-Ft-ot tesz ki. Az M. V. Rt. engedményezte a követelést az Ö. V. AG-ra, amellyel kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az engedményezésről az adóst - a jogi képviselője útján - az engedményező értesítette, az adós által kifogásolt alaki hiányosságokat pedig az eljárás folyamán a hitelező pótolta.Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós nyújtott be fellebbezést, amelyben a végzés hatályon kívül helyezését és vele szemben az eljárás megszüntetését kérte. Hivatkozott arra, hogy a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania az elsőfokú bíróságnak, mert azt nem az arra jogosult terjesztette elő, és a kérelem hiányait 8 napon belül nem pótolta, illetve kérelmét ismét olyan hiányosan adta be, amely miatt az nem bírálható el. Többek között előadta, hogy a hitelező részéről nem történt meg az adós értesítése az engedményezésről, a jogi képviselő útján történő értesítés nem megfelelő, mivel annak tevékenysége csak a felszámolási eljárás során szükséges jognyilatkozatok megtételére terjed ki.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 7. alszámú végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és az eljárást - soron kívül - megszüntette. Kötelezte a hitelezőket, hogy az adós részére 15 nap alatt fizessenek meg 2.500-2.500,-Ft együttes elsőfokú és másodfokú eljárási költséget, valamint az illetékhivatal külön felhívására az államnak 40.000-40.000,-Ft elsőfokú és 2.500-2.500,-Ft fellebbezési eljárási illetéket. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésének indokolásában utalt arra, hogy az S. I. T. Kft. hitelező közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat alapján kezdeményezte a felszámolási eljárás elrendelését. Ez olyan végrehajtható okirat, amelynek alapján végrehajtás elrendelésének van helye, így az adós felszámolása csak a mód. Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglaltak igazolása esetén lett volna elrendelhető. Az Ö. V. AG hitelező vonatkozásában megállapította: a hitelező nem igazolta azt, hogy az engedményezés joghatályosan létrejött, és hogy erről az adóst értesítette. Nem igazolta azt sem, hogy az engedményezési szerződésbe foglalt - az ügylet érvényes létrejöttéhez szükséges - devizahatósági engedély beszerzése megtörtént. A hitelező által becsatolt jóváhagyás nem felel meg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, módosított 1957. évi IV. törvény 42. és 43. §-aiban előírt követelményeknek. Az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége tehát egyik hitelező vonatkozásában sem állapítható meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a mód. Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alapján az eljárást soron kívül megszüntette.
A jogerős másodfokú végzés ellen az Ö. V. AG hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A másodfokú bíróság végzését kérte "megváltoztatni" és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyni, mivel a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértéssel változtatta meg az elsőfokú bíróság határozatát. Hivatkozott arra, hagy a Magyar Nemzeti Bank 1997. március 20-án jóváhagyólag tudomásul vette az őt érintő engedményezést, így a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésében felhívott hiányosságokat orvosolta. Az engedményezési szerződés a devizahatóság 1997 márciusában kiadott jóváhagyásával 1997. január 7-i aláírásának napjára visszaható hatállyal jött létre, így a felszámolási kérelem benyújtásának időpontjában ő már hitelezőnek minősült. Álláspontja szerint a hitelezői minőségét csupán az engedményezési szerződés érvényességével kell igazolnia. Nem szükséges ahhoz az, hogy az engedményes a saját személyében is felszólítsa az adóst a fizetési kötelezettségének teljesítésére, mert ezt már az engedményező megtette. Az engedményes pedig a Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése szerint a régi jogosult helyébe lép. Az engedményező M. V. Rt. 1997. május 7-i levelében értesítette a kötelezettet az engedményezés megtörténtéről. Egyébként az engedményes hitelező 1997 júniusában maga is megkísérelte az adós értesítését. Vitatta azt, hogy a jogi képviselő nem lett volna jogosult az értesítés átvételére, ugyanis az ügyben eljárt; amennyiben az átvételre való jogosultságot ki kívánta volna zárni az adós, úgy korlátoznia kellett volna az ügyvédi meghatalmazás terjedelmét.
A hitelezőnek tehát az az álláspontja, hogy az elsőfokú eljárásban hitelt érdemlően igazolta a hitelezői minőségét, és az adós annak ellenére, hogy a mód. Cstv. 24. §-ában felsorolt minden dokumentum rendelkezésére állt, érdemi nyilatkozatot nem tett, így a fizetésképtelenség tényét a 24. § (3) bekezdése alapján vélelmezni kell.
A felülvizsgálati kérelemre az adós észrevételt nem tett.
A felek az ügyben tárgyalás megtartását nem kérték.
A jogerős végzés nem jogszabálysértő.
A nem vitás tényállás szerint az Ö. V. AG hitelező 1997. február 26-án nyújtotta be felszámolási eljárás megindítása iránti kérelmét az elsőfokú bírósághoz. Hitelezői minőségének igazolására csatolta az adós társaság és az M. V. Rt. között létrejött kölcsönszerződést és az ennek engedményezéséről szóló megállapodást, továbbá a hitelező által az adósnak írt felszólító leveleket. Ezek a felszólító levelek az engedményezőtől származtak. Az engedményezési szerződés 4. pontjában szabályozott kitétel szerint az engedményező a jelen engedményezésről a halasztó feltételek bekövetkeztét követő két napon belül a Ptk. 328. §-ának (3) bekezdése alapján értesíteni tartozik az adóst. A szerződés 2. pontja tartalmazta a halasztó feltételt, nevezetesen, hogy az illetékes magyar devizahatóság az ügylethez az 1995. évi XCV. törvény alapján a szükséges hozzájárulását megadja, továbbá hogy az engedményező jelzálogjoga azonos rangsorban az engedményesre átszáll, és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerül. Amennyiben ezen feltételek egyike később esetleg lehetetlennek bizonyul, úgy a felek a szerződést meg nem kötöttnek tekintik, és az eredeti helyzet kerül visszaállításra. A hitelezőnek tehát az adóssal szembeni felszámolási eljárás kezdeményezését tartalmazó kérelem benyújtásának mellékleteként a halasztó feltételek bekövetkeztét, valamint az azt követő két napon belül történt adósi értesítést mellékelnie kellett volna.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogerős végzésében helyesen állapította meg, hogy az ismertetett feltételeknek egyike sem került igazolásra a kérelem benyújtásának időpontjában. Márpedig ezeknek a feltételeknek a megtörténte a hitelezői minőség igazolásához szükséges volt. Az engedményezési szerződés ugyanis egyértelműen tartalmazza, hogy amennyiben a halasztó feltételek nem valósulnak meg, a szerződés érvényét vesztik, és a szerződés előtti helyzet kerül visszaállításra. A Ptk. 328. §-ának (3) bekezdése kógens rendelkezést tartalmaz abban a vonatkozásban - tehát nemcsak az engedményezési szerződés utal erre -, hogy az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell. A Ptk. 328. §-ának (4) bekezdése szerint az engedményestől származó értesítés esetén a kötelezett követelheti az engedményezés megtörténtének igazolását. Jelen esetben, mivel a halasztó feltételekre tekintettel az eredeti jogosult védelme fennállt, a szerződésben foglaltak szerint az engedményezőtől származó értesítés volt szükséges a hitelezői minőség igazolásához. A hitelezői minőséget pedig az eljárást kezdeményező kérelem benyújtásakor kell igazolni.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság helytállóan állapította meg az eljárás során, hogy a hitelező nem igazolta az engedményezésre vonatkozó nyilatkozatnak az engedményező részéről az adóshoz mint gazdálkodó szervezethez való megérkezését. Amint arra az adós képviseletében eljáró jogi képviselő hivatkozott, a meghatalmazása az S. I. T. Kft. által indított felszámolási ügy vitelére vonatkozott, az a bírósági eljárásra való felhatalmazást tartalmazta, így a jogi képviselőt az adós mint gazdálkodó szervezet részére történő közlések átvételére nem jogosította fel.
A fentiekre tekintettel nem sértett jogszabályt a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva, az eljárást soron kívül megszüntette. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős másodfokú végzést hatályában fenntartotta, és az alaptalan felülvizsgálati kérelmet előterjesztő hitelezőt az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 64. §-a alapján alkalmazandó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdése alapján az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték megfizetésére kötelezte.
(Legf. Bír. Gfv.X.31.232/1999. sz.)