adozona.hu
BH 2000.4.182
BH 2000.4.182
A játékkaszinókban adott, külön előírás szerint begyűjtött, majd a dolgozók részére részben kifizetett borravaló személyi jellegű kifizetésnek minősül, amely után a munkáltató társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni [1975. évi II. tv. 103/A. §, 1991. évi XXXIV. tv. 28. § (2)-(4) bek., 35. § (1)-(2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperes nyíregyházi fióktelepén 1996. május 2-án, július 22-24-én és július 31. napján társadalombiztosítási ellenőrzést tartott, amelynek eredményeképpen az 1996. július 31. napján kelt fizetési meghagyásában kötelezte a felperest az 1992. november 16. és 1996. július 30. napja közötti vizsgált időszak alapulvételével 61.811.365,-Ft elmaradt társadalombiztosítási járulék, 36.046.610,-Ft késedelmi pótlék, 11.633.962,-Ft rendbírság és 7.637.761,-Ft járulékbírság - azaz mindösszes...
BH 2000.4.182 A játékkaszinókban adott, külön előírás szerint begyűjtött, majd a dolgozók részére részben kifizetett borravaló személyi jellegű kifizetésnek minősül, amely után a munkáltató társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni [1975. évi II. tv. 103/A. §, 1991. évi XXXIV. tv. 28. § (2)-(4) bek., 35. § (1)-(2) bek.].
Az alperes a felperes nyíregyházi fióktelepén 1996. május 2-án, július 22-24-én és július 31. napján társadalombiztosítási ellenőrzést tartott, amelynek eredményeképpen az 1996. július 31. napján kelt fizetési meghagyásában kötelezte a felperest az 1992. november 16. és 1996. július 30. napja közötti vizsgált időszak alapulvételével 61.811.365,-Ft elmaradt társadalombiztosítási járulék, 36.046.610,-Ft késedelmi pótlék, 11.633.962,-Ft rendbírság és 7.637.761,-Ft járulékbírság - azaz mindösszesen 117.129.698,-Ft megfizetésére. Határozatának indokolása szerint az alkalmazottakkal a munkáltató minden esetben munkaszerződést köt, a munkaszerződés szerinti munkabér a mindenkor érvényes minimálbér. Rendszeres jövedelmük nagyobb hányadát a borravaló képezi, amely a munkabérrel együtt bérjegyzéken kerül kifizetésre. A felperes a borravaló címén történt kifizetések után társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot nem vallott, és nem fizetett. A felperestől beszerzett M. Játékkaszinó Kft. borravaló-felosztási rendszerének szabályozása alapján a felosztott borravaló rendszeresen az alkalmazottak munkabérének szerves részét képezi. A kft. a borravalót bevételként kezelik, és teljesítményarányosan az alkalmazottak között pontérték alapján osztja fel. A borravaló személyi jellegű kifizetésnek minősül, így társadalombiztosítási, valamint egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék-alapot képez.A felperes keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte a megjelölt anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésekre hivatkozással. Álláspontja szerint a borravaló jogi tartalmát - természetét - tekintve a Ptk. 579. §-ában szabályozott ajándékozási szerződés alapján jött létre, azt a vendégek egy része juttatja a kaszinó dolgozójának, illetve a dolgozók kollektívájának. A borravaló kollektív jellege a megajándékozó szándékával összhangban van, hiszen nem egyetlen személy vesz részt a vendégek kiszolgálásában. Arra hivatkozott, hogy jelen esetben a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség egyik jogszabályi ismérve sem áll fenn, a borravalóval érintett szakmák közül a kaszinóban adott borravaló járulékköteles jövedelemmé nyilvánítása önmagában is diszkriminatív, egyoldalú megkülönböztető magatartás. Társadalombiztosítási járulék alapját csak az a jövedelem képezheti, amelyet hatályos törvényi előírás taxatíve felsorol.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a keresettel támadott fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. A felülvizsgálat eredményeként azt állapította meg, hogy a szerencsejáték-törvény előírásaival összefüggésben "sajátos jellegű borravalóként" vizsgálva és minősítve a vendégek által adott, majd a felperes által újraosztott juttatást, az alperes által kibocsátott fizetési meghagyás a társadalombiztosításról szóló, módosított 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 103/A. §-ának (1) bekezdésébe ütközik. Előírta, hogy az alperes az új eljárás során vizsgálja a szabályzat meglétét, és azt, hogy bármely hónapban az egyes munkavállalók esetében a pontérték a garantáltat eléri-e. Az így tett megállapítások alapján kiegészített tényállás szerint foglaljon állást abban, hogy az egyes dolgozók esetében tett kifizetések, illetőleg borravaló-felosztás járulékköteles vagy sem.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rámutatott arra: az a körülmény, hogy a felperes belső szabályzata szerint - a szerencsejáték törvényi előírásait betartva - a tárolókban elhelyezett összegeket begyűjti, az alkalmazott pontrendszer szerint felosztja, és meghatározott mértékben alkalmazottai részére kifizeti: a munkáltató részéről semmiképpen nem minősül ajándéknak a dolgozója részére, míg az összeget ténylegesen juttató játékos és a dolgozó között a Ptk. 579. §-ában szabályozott ajándékozási szerződés nem jön létre. A felperesnél az alkalmazott normatívák miatt nincs személyes kapcsolat a munkavállaló és a borravalót adó között, a tárolókban elhelyezett összeg az elhelyezéstől kezdve a munkaadó felügyelete alá tartozik, annak elosztási módjára és idejére az ajándékozónak rálátása nincs. Ezáltal a borravaló specifikus jellegét veszti el, a bérezési rendszer részévé válik, ily módon mint a felperes által a munkavállalók részére juttatott kifizetés járulékköteles bérjellegű kifizetésnek minősül.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelme szerinti döntést kért. A másodfokú ítélet álláspontja szerint ellentmondásos és hiányos, a másodfokú bíróság nem folytatott le bizonyítási eljárást. A munkavállaló és a borravalót adók közötti személyes kapcsolat hiányára vonatkozó megállapítása a valóságos tények ismeretének hiányából adódik és téves. Hivatkozott arra is, hogy a felperesi munkaszerződésekben a borravaló szétosztására vonatkozóan semmilyen rendelkezés nem található. A külön megállapodás az azt aláíró felek polgári jogi szerződése volt, és nem munkajogi megállapodás. A borravalónak mindössze a technikai közvetítésében vesz részt a kaszinó, azt is csak azért, mert a szerencsejátékokról szóló törvény a kaszinóknál fennálló devizagazdálkodási és játékadóval kapcsolatos érdekei miatt előírja a közös gyűjtőkben való borravaló-elhelyezést és a kaszinó felügyeletét az ott átfolyó pénzek felett. Elfogadhatatlannak és jogszabályi alapot nélkülözőnek tartotta azt az álláspontot, amely szerint minden olyan jövedelem munkabérré válik, amit a munkahelye révén vagy azzal összefüggésben ér el a kaszinó dolgozója. Ez esetben valamennyi hálapénz (orvosok, ápolónők) borravalója járulékkötelessé válik. Álláspontja szerint a borravaló teljes egészében kívül marad a T. 103/A. §-ának szabályozási körén, még kiterjesztő jogértelmezéssel sem vonható a munkaviszonyból származó, járulékköteles jövedelmek típusába.
Az alperes jogutódja felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Elsődlegesen leszögezi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a másodfokú ítélet kétségtelenül elírás okából - gépelési hiba miatt - tartalmazza azt a kitételt, hogy a "fellebbezés nem alapos". Ez az ítélet rendelkező és indokolási részének összhangjából és tartalmából egyértelműen megállapítható.
A felperes kifogásolta a felülvizsgálati kérelemben, hogy a másodfokü bíróság semmilyen bizonyítási eljárást nem folytatott le.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perben rendelkezésre állt adatok, a felek által csatolt iratok és a közigazgatási iratanyag a tényállás megfelelő - az ügy elbírálásához szükséges mélységű - tisztázását biztosította. A perben vizsgált jogkérdés eldöntéséhez további bizonyításra nem volt szükség.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság okszerűen, logikusan levezetve, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott követelménynek megfelelően végezte el a bizonyítékok értékelését és mérlegelését.
A jogerős ítélet indokolásának ellentmondásosságára, illetve hiányosságára vonatkozó felperesi érvelés az ügy érdemét érinti. Ezzel kapcsolatosan és a felperesnek a jogerős ítélettel szembeni anyagi jogi aggályait illetően rámutat a Legfelsőbb Bíróság a következőkre:
A perbeli ügyben vizsgált juttatás elnevezése ugyan "borravaló", de működési mechanizmusa részben a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.), részben az általa a külön szabályozásra adott felhatalmazás folytán létrejött megállapodások lehetőségéből következően lényegileg eltér a klasszikus értelemben vett "borravalónak" nevezett juttatástól. Helyesen fejtette ki a másodfokú bíróság az ítéleti indokolás 4. oldalának (2)-(5) bekezdéseiben annak lényegét. A munkáltató a "borravaló" tekintetében begyűjtési és felosztási jogosultságot köt ki magának, ezáltal éppen munkáltatói mivoltára alapozottan beékelődik a borravalót adó és kapó közé, megváltoztatva ezzel a juttatás eredeti jelentéshez kötődő jellegét és ebből következően az e címen való kifizetés társadalombiztosítási megítélését is.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Szjtv. 28. és 35. §-ában olyan speciális szabályozást tartalmaz a borravaló kezelését illetően, amely annak az általánostól eltérő jogi minősítését eredményezi. A perbeli esetben a borravaló ajándékként minősítését a fent kifejtetteken túl kizárja az a körülmény is, hogy abból minden dolgozó előre meghatározott szabályok szerint részesül, továbbá ha az elkönyvelt borravaló nem fedezi a szabályzatban garantált összeget, úgy azt a felperes saját forrásából egészíti ki.
Rámutat arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes járulékfizetési kötelezettségét megalapozó személyi jellegű kifizetés - borravaló - társadalombiztosítási megítélés szempontjából eltér a kereskedelem, a vendéglátóipar vagy az egészségügy területén előforduló borravalótól, hálapénztől. Az adott esetben ugyanis az Szjtv. 28. §-ának (2) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a játékkaszinó alkalmazottai a játékkaszinóban a (3) bekezdés kivételével borravalót nem fogadhatnak el. A (3) bekezdés szerint amennyiben a Szerencsejáték-felügyelet az alkalmazottak számára borravaló elfogadását az engedélyben lehetővé teszi, erre a célra közös tartókat kell elhelyezni. Az alkalmazottnak közvetlenül felajánlott borravaló elfogadása tilos.
Az Szjtv. 28. §-ának (4) bekezdése előírja, hogy a (3) bekezdésben meghatározott esetben a felügyelet az engedélyben a közös tartókba helyezett borravaló legfeljebb 80%-ának az alkalmazottak és a játékkaszinó vezetése között létrejött megállapodásnak megfelelő felosztását engedélyezheti. A borravaló fennmaradó 20%-a - az Szjtv. 35. §-a (2) bekezdésének rendelkezése szerint - a tiszta játékbevételt növeli és az (1) bekezdés alapján játékadó alá is esik. A felperesi alkalmazottak tehát a borravalót nem közvetlenül a vendégektől kapják, hanem az valójában a társaság bevételének részévé válik. A társasági bevételként megjelenő borravalót a hónap végén összevonják, annak 80%-át meghatározzák, és - a dolgozókkal kötött megállapodás alapján - kifizetik. A megállapodást a dolgozókkal a játékkaszinó vezetése a munkaviszony létrejöttekor köti meg. A borravaló-felosztási rendszerbe a játékkaszinó valamennyi dolgozója beletartozik.
A munkáltató a T. 103/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott személyi jellegű kifizetés után köteles járulékot fizetni. A (2) bekezdés sorolja fel, hogy különösen mely kifizetések tartoznak e körbe.
Kétségtelen tény, hogy a borravaló kifizetése minden esetben a felperes részéről az alkalmazottakkal kötött munkaszerződés alapján, bérfizetési jegyzékben feltüntetett mértékben, bérfizetés alkalmával került sor. A felperes által teljesített kifizetés a munkaviszonyhoz kapcsolódó és személyi jellegűnek minősíthető, hiszen a felperesnél munkaviszonyban álló minden alkalmazott abból részesül, a felperes és a szakszervezet között létrejött megállapodásban, illetőleg a munkaszerződésben foglaltak alapján. A kereskedelem és vendéglátóipar egyéb területein a dolgozó a borravalót közvetlenül a vendégtől kapja, az mértékében változó, a munkakollektívák által esetlegesen összegyűjtött borravaló szétosztására a munkáltatónak befolyása nincs.
Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy ezen szabályozási tartalomra figyelemmel a felperesnél a vendégek által adott, külön előírás szerint begyűjtött, majd a dolgozók részére részben kifizetett borravaló elveszti a klasszikus értelemben vett borravaló jellegét. A juttatás a T. 103/A. §-ának (1) és (2) bekezdése szerinti, a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott személyi jellegű kifizetésnek minősül, mely után a felperes társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.
A felperes a társadalombiztosítási járulékot a minimálbér után fizette, holott ennél lényegesen nagyobb juttatásban részesítette dolgozóit személyi jellegű kifizetésként, ezért jogszerűen kötelezte őt az alperes a felülvizsgált fizetési meghagyásában a különbözetként jelentkező társadalombiztosítási járulék és annak jogszabályi vonzatai megfizetésére. Nem sértett tehát jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.V.28.601/1997. sz.)