adozona.hu
BH 2000.4.170
BH 2000.4.170
Az ügyben kirendelt szakértő által kért szaktanácsadó, szakközreműködő kirendelésének, a szakértői munkában való részvétele engedélyezésének és az engedélyezett közreműködés díjazásának kérdései [Pp. 177. § (2) bek., 3/1986. (II. 21.) IM r. 2. § (2) és (3) bek., 2/1988. (V. 19.) IM r. 19. § (5) bek., 1/1992. (I. 23.) IM r., 10/1995. (III. 28.) IM r., 13/1998. (VI. 10.) IM r.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 33. sorszámú végzésével A. I. okl. építőmérnök, építésügyi szakértő, főiskolai adjunktus, valamint a kirendelt szakértő által - a bíróság engedélyével - közreműködő szakértőként bevont B. B. okl. építőmérnök, igazságügyi szakértő szakértői díját 46.600,-Ft, költségét 13.440,-Ft, együttesen 60.040,-Ft-ban állapította meg. A szakértői díj és költség összegéből 47.240,-Ft A. I.-t, míg 12.800,-Ft B. B.-t illeti meg. A bíróság rendelkezett a szakértői díj bírósági letétből tö...
BH 2000.4.170 Az ügyben kirendelt szakértő által kért szaktanácsadó, szakközreműködő kirendelésének, a szakértői munkában való részvétele engedélyezésének és az engedélyezett közreműködés díjazásának kérdései [Pp. 177. § (2) bek., 3/1986. (II. 21.) IM r. 2. § (2) és (3) bek., 2/1988. (V. 19.) IM r. 19. § (5) bek., 1/1992. (I. 23.) IM r., 10/1995. (III. 28.) IM r., 13/1998. (VI. 10.) IM r.].
Az elsőfokú bíróság a 33. sorszámú végzésével A. I. okl. építőmérnök, építésügyi szakértő, főiskolai adjunktus, valamint a kirendelt szakértő által - a bíróság engedélyével - közreműködő szakértőként bevont B. B. okl. építőmérnök, igazságügyi szakértő szakértői díját 46.600,-Ft, költségét 13.440,-Ft, együttesen 60.040,-Ft-ban állapította meg. A szakértői díj és költség összegéből 47.240,-Ft A. I.-t, míg 12.800,-Ft B. B.-t illeti meg. A bíróság rendelkezett a szakértői díj bírósági letétből történő kifizetése iránt. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy a szakértők díját és költségét a felszámításukkal egyezően állapította meg.Az elsőfokú bíróság végzése ellen a II. r. alperes nyújtott be fellebbezést. A végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságot arra kérte kötelezni, hogy a szakértői díjat reálisan állapítsa meg. Túlzottnak tartotta az 56 munkaóra ráfordítást, mert az - álláspontja szerint - a 10 órát nem haladhatta meg, mivel egy bádogból tákolt tárolót kellett megvizsgálni, egy nem létező tárolóra becslést készíteni, és egy kisebb méretű betonparkolót kellett felmérni. Mindehhez a már korábban eljárt Cs. F. szakértő adatait fel lehetett használni.
A fellebbezésre A. I. szakértő észrevételt tett. Álláspontja szerint a szakértői vizsgálatot a szükséges körültekintéssel és szakmai hozzáértéssel végezték el, az általuk ténylegesen elvégzett munkát és annak költségeit számlázta le, így azt nem kívánja módosítani.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság végzése csupán a szakértői díj és költség megállapításával kapcsolatban tartalmaz jogszabályi hivatkozást, így a megalapozottság vonatkozásában a rendelkezésre álló adatok alapján az ügyben megalapozott döntés nem hozható. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 258. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította.
Az iratok tartalmából megállapíthatóan az elsőfokú bíróság 31. sorszámú végzésével A. I. okl. építőmérnök építésügyi szakértőt rendelte ki szakértőként. A szakvélemény készítésénél azokat a kérdéseket kellett megválaszolnia, hogy a gépjárművek tárolására szolgáló térburkolat, a 2 db göngyölegtároló megépítése most milyen költséggel járna, illetőleg hogy ezen építmények 1997. októberében milyen műszaki értéket képviseltek, valamint feljogosította a peres feleket arra, hogy a szakértőhöz kérdést intézhessenek, amelyre a szakértőnek választ kell adnia a szakvéleményben. A szakértő kérte, hogy a szakvélemény készítésébe, a költségvetés elkészítéséhez B. B. okl. építőmérnököt, igazságügyi szakértőt "közreműködő szakértőként" bevonhassa, amelyhez a bíróság hozzájárult.
Az elsőfokú bíróságnak az új határozata meghozatalánál meg kell állapítania, hogy B. B. az igazságügyi szakértőkről szóló, többször módosított 2/1988. (V. 19.) IM rendelet 18-20. §-aiban foglaltak figyelembevételével milyen minőségben járt el az ügyben. A megjelölés szerint ugyanis a kirendelt szakértő nem igazságügyi szakértő volt, így a kirendelésére sor sem kerülhetett volna, amennyiben a szakvélemény elkészítésére igazságügyi szakértő is rendelkezésre állt [Pp. 177. §-ának (2) bekezdése]. A jogszabály a "közreműködő szakértő" megnevezést nem tartalmazza, csupán szaktanácsadóról vagy szakközreműködőről szól. A rendelet 19. §-ának (5) bekezdése szerint a szaktanácsadó és a szakközreműködő, ha megfelel a szakértőként való kirendelés feltételeinek, a további eljárás során szakértőként kirendelhető. A beazonosítást követően lehet megállapítani, hogy a szakvélemény mely része származik tőle és mely része a kirendelt eseti szakértőtől.
Az elsőfokú bíróság nem jelölte meg díjmegállapító végzésében, hogy mi volt az a feladat, amely különleges szakértelmet kívánt, és az azonos szakértelemmel - okleveles építőmérnöki végzettséggel - rendelkező szakértők egyedül nem tudtak elvégezni. Amennyiben ugyanis ez a feltétel - vagyis a feladat különleges szakértelmet igénylő volta - fennállt, az nem az óraszámok nagyságában realizálódik, hanem az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló, többször módosított 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 2. §-ának (2) bekezdése alapján a munkadíj felemelése kérhető, ennek a kivételes munkadíjnak felső határa az alapdíj két és félszerese lehet. Az elsőfokú bíróságnak tehát egyértelműen meg kell állapítania, hogy a két szakértő a szakvélemény készítése során milyen feladatokat végzett el.
A szakértői díj megállapításánál az elvégzett feladat arányosításával lehet megállapítani a ráfordított idő nagyságát. B. B. vonatkozásában különösen azért van jelentősége a beazonosításnak, mert a szakközreműködő díja ügyenként 1200,-Ft [10/1995. (III. 28.) IM r.], tehát a tevékenysége nem óradíjas. Ezért indokoltnak látszik az elvégzett munka figyelembevételével a fent hivatkozott rendelet 19. §-a (5) bekezdésének az alkalmazása.
Nem felel meg a rendeletnek az utazással eltöltött idő felszámítása. A 3/1986. (II. 21.) IM rendelet 2. §-ának (3) bekezdése szerint az utazással eltöltött időre a bírósági tárgyaláson kívüli szakértői tevékenységre megállapított óradíj 50%-a számolható el [2/1992. (I. 23.) IM r.].
Nem felel meg a rendeletben foglalt szabályoknak a költségátalány felszámítása sem. A rendelet 10. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a költségátalány a szakértő munkadíjának 35%-a, de legalább 500,-Ft, legfeljebb 10.000,-Ft [13/1998. (VI. 10.) IM r.]. A jelen esetben a szakértő ennél magasabb összeget jelölt meg. Csak a fenti adatok és jogszabályi rendelkezések figyelembevétele mellett hozható az ügyben megalapozott döntés.
(Legf. Bír. Gf.VIII.31.631/1999. sz.)