adozona.hu
BH 2000.4.167
BH 2000.4.167
A kártérítési összeg nem minősül általános forgalmiadó-köteles bevételnek, ezért a megítélt vagy elismert kártérítési követelés után e címen érvényesített igény alaptalan [1992. évi LXXIII. tv. 3. § a) pont, 6. § (1) bek., 13. §, Ptk. 355. § (4) bek., 360. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 38. § (3) bek., PK 50. sz.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 201.067.360,-Ft-ot, míg az ezen összeg után számított általános forgalmiadó és az 1996. május 23-ig felszámított kamat tekintetében a keresetet elutasította. A 71.120.000,-Ft + áfa + kamatok tekintetében, valamint 201.067.360,-Ft után 1996. május 23-tól felszámított kamatkövetelésre nézve az eljárást megszüntette, és az iratokat a Fővárosi Bíróság felszámoló csoportja részére megküldte.
...
BH 2000.4.167 A kártérítési összeg nem minősül általános forgalmiadó-köteles bevételnek, ezért a megítélt vagy elismert kártérítési követelés után e címen érvényesített igény alaptalan [1992. évi LXXIII. tv. 3. § a) pont, 6. § (1) bek., 13. §, Ptk. 355. § (4) bek., 360. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 38. § (3) bek., PK 50. sz.]
Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 201.067.360,-Ft-ot, míg az ezen összeg után számított általános forgalmiadó és az 1996. május 23-ig felszámított kamat tekintetében a keresetet elutasította. A 71.120.000,-Ft + áfa + kamatok tekintetében, valamint 201.067.360,-Ft után 1996. május 23-tól felszámított kamatkövetelésre nézve az eljárást megszüntette, és az iratokat a Fővárosi Bíróság felszámoló csoportja részére megküldte.Az elsőfokú bíróság az ítéletének meghozatalánál a következőket vette figyelembe: A Pesti Központi Kerületi Bíróság 14. alszámú rész- és közbenső ítélete szerint az alperes a B.-n, Székely Elek utca 9-11. szám alatti raktárházban lévő 24.848 négyzetméter raktár és terület, 1844 négyzetméter alapterületű irodahelyiség, alagsori öltözők, mosdók és porta tekintetében birtokháborítást követett el azzal, hogy 1993. június 3-tól a közműveket kikapcsolta, majd 1993. október 23-tól a felperes dolgozóit nem engedte be a munkahelyükre és 1993. november 30-án a felperes raktárzárait eltávolította. A Pesti Központi Kerületi Bíróság ezért kötelezte az alperest, hogy a birtokháborítást haladéktalanul hagyja abba, és a már felsorolt helyiségeket 15 napon belül - kiürítve - bocsássa a felperes rendelkezésére, és biztosítsa számára a fenti helyiségek használatát lehetővé tevő szabad közlekedést. A Pesti Központi Kerületi Bíróság megállapította, hogy az alperes a fenti birtokháborítással okozott kárért a felperesnek felelősséggel tartozik.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét a Fővárosi Bíróság a 18. alszámú határozatával helybenhagyta. Ezt követően a Pesti Központi Kerületi Bíróság a per tárgyának értékére tekintettel az iratokat a Fővárosi Bírósághoz áttette.
Az elsőfokú bíróságon folytatódó eljárásban a felperes az 1993. december 1-jétől 1996. május 23-ig terjedő időszakra az elmaradt haszon összegét 199.593.600,-Ft-ban, a leltárhiányt 805.566,-Ft-ban, az eszközhiányt 667.694,-Ft-ban, összesen 201.067.360,-Ft-ban határozta meg. Az alperes a fenti keresetet elismerte. A bíróság a jelen eljárás alapjául szolgáló 8. alszámú ítéletében az alperest ennek alapján 201.067.360,-Ft megfizetésére kötelezte. A felperes az 1996. május 23-tól 1997. február 7-ig terjedő időre az elmaradt haszon mértékét 71.120.000,-Ft-ban határozta meg. A bíróság megállapította, hogy a fenti követelés az alperessel szemben elrendelt felszámolási eljárás közzététele után keletkezett, ezért az eljárást megszüntette, és az iratokat a Fővárosi Bíróság felszámolási csoportja részére küldte meg. A felperes követelését az általános forgalmi adó tekintetében azért utasította el, mert a felek közötti per tárgya kártérítés, és a szerződéses kapcsolat nem a felek, hanem a felperes és a T. Nemzetközi Szállítmányozási és Raktározási Rt. között jött létre. Az áfa az utóbbi jogviszonyt terhelheti. A felperesnek a kamat megtérítése iránti keresetét azzal utasította el, hogy a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. A felperes az elmaradt haszon iránti keresetét az esedékessé válást követően 1990. október 15-én érvényesítette, amikor a felszámolási eljárás közzététele már megtörtént. Az ezt követő időszakra eső kamat elbírálása a felszámolási eljárásra tartozik.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Az ítéletet akként kérte megváltoztatni, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1996. május 23-tól 1997. február 7-ig - a terület birtokába történő visszaadásáig - elmaradt haszon címén további 71.120.000,-Ft kártérítés, valamint az 1997. október 15-én iktatott előkészítő iratában megjelölt időpontoktól 1997. szeptember 15-ig az ott meghatározott mértékű, 1991. szeptember 16-tól pedig a teljesítésig évi 20% késedelmi kamat megfizetésére is kötelezze az alperest.
A felperes szerint téves az elsőfokú bíróság jogi álláspontja az alperes felszámolásától, 1996. május 23-tól a felperes ismételt birtokba kerüléséig terjedő időre érvényesített igény tekintetében. A Pp. 146. §-ának (1) bekezdése szerinti keresetváltoztatásra az alperes felszámolásának közzététele előtt indult eljárásban lehetősége van, ugyanakkor a peres eljárás a felszámolás előtt indult. Az 1991. évi IL. törvény 38. §-ának (2) bekezdése szerint a felszámolás elrendelésének nincs hatása a már folyamatban lévő eljárásra, mivel a felszámolás előtt indult eljárások ugyanannál a bíróságnál folytatódnak. Az 1996. május 23-ig terjedő időszakra vonatkozó késedelmi kamatok elutasítása, továbbá az 1996. május 23-tól számított kamatok tekintetében az eljárás megszüntetése ugyancsak téves, mivel késedelembe nem esett, hiszen a PKKB előtt folyó alapeljárásban 1995. április 7-én kelt előkészítő iratában számszerűsítette az akkori állapotnak megfelelően a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján elmaradt haszon címén érvényesített kárigényét annak kamataival együtt. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, és a kereset egyes kártérítési tételei különböző időszakokban váltak esedékessé. Kártérítésről lévén szó, őt a kamat megilleti. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság, amikor a marasztalás összegét 201.067.360,-Ft-ban megállapította, összevonta a különböző időpontokban esedékessé vált kártérítési követeléseit, és a kamatokat 1996. május 23-ig sommásan elutasította, illetve a május 23-a utáni kamatigénye tekintetében az eljárást megszüntette. A 201.067.360,-Ft azonban nemcsak az 1996. május 23-ig keletkezett elmaradt hasznát tartalmazza, hanem a leltárhiányból és az eszközhiányból származó kárát is. A kamatfizetés kezdő időpontja tehát különböző, a kereset egyes tételei pedig azért sem vonhatók össze, mert az elmaradt haszon miatti kamatigénye havonta vált esedékessé. A T. Rt.-vel kötött bérleti szerződés szerint ugyanis az évi 70 millió forint bérleti díj egyenlő arányban havonta volt esedékes, ehhez képest - mivel az alperes nem fizetett - az elmaradt haszonból eredő kára is havonta keletkezett, illetve vált esedékessé.
A felperes a fellebbezési tárgyaláson fellebbezési kérelmét akként pontosította, hogy a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján elmaradt haszon címén az 1993. december 1-jétől 1996. május 23-ig terjedő időre 199.593.600,-Ft, továbbá 49.898.400,-Ft áfa, az 1996. május 23-tól 1997. február 7-ig terjedő időre 71.120.000,-Ft + 17.780.000,-Ft
áfa, vagyis összesen 338.000.392,-Ft tőkeösszeg és ez után 230.540.138,-Ft késedelmi kamat megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Kérte továbbá az alperest elismerésére való tekintettel a Ptk. 339. §-a alapján 805.566,-Ft kár és ennek 1994. május 12. napjától 1999. január 5-ig számított évi 20% kamatai (772.750,-Ft) és végül 667.694,-Ft kár, és ennek 1994. április 14-től 1999. január 15-ig járó 643.181,-Ft késedelmi kamata, továbbá perköltsége és ügyvédi munkadíj megfizetésére is kötelezni.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte arra hivatkozva, hogy a pontosított fellebbezési kérelmében a felperes olyan áfa- és kamatkövetelést jelentett be, amely a fellebbezés meg nem engedett megváltoztatásának minősül.
A fellebbezés kisebb mértékben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a keresetnek helyt adó rendelkezések tekintetében az alperes elismerésére alapította, az alperes kártérítési felelősségének jogalapját pedig a Fővárosi Bíróság már hivatkozott 18. alszámú jogerős ítélete határozta meg.
A fellebbezés a marasztalás összege után járó késedelmi kamat tekintetében helytálló, ezt meghaladóan azonban - mind az áfa iránti követelés elutasítása, mind pedig a per megszüntetése és az iratoknak a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz való áttétele kérdésében - alaptalan.
Tévedett az elsőfokú bíróság az alperest terhelő késedelmikamat-fizetési kötelezettség mellőzése kérdésében. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése alapján a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A felperes az 1997. július 20-án előterjesztett - majd az eljárás folyamán kiterjesztett - keresetében az alperes marasztalását nem csupán a tőke, hanem a késedelmi kamatok tekintetében is kérte. Fellebbezésében a késedelmi kamat mértékét évi 20%-ban, annak kezdő időpontját a 199.593.600,-Ft tőke összeg tekintetében középarányos időben megjelölve, 1995. február 25-től, a 805.000,-Ft-os marasztalás tekintetében 1994. május 12-től, míg a 667.694,-Ft kártérítés vonatkozásában 1994. április 14. napjától kérte. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése, továbbá a PK 50. sz. állásfoglalás alapján a Legfelsőbb Bíróság a kereseti kérelemnek, illetőleg a - fellebbezésben pontosított - nyilatkozatnak megfelelő időponttól számítottan az alperest a késedelmi kamat megfizetésére is kötelezte. Ennek megfizetése az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 58. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a 60. §-ának (1) bekezdése alapján a felszámolási zárómérleg elkészítéséig esedékes.
A felperes a fellebbezési tárgyaláson előterjesztett kérelmében - azt a fellebbezés pontosításának minősítve - elmaradt haszonként 49.898.400,-Ft összegű, továbbá a 71.120.000,-Ft után 17.780.000,-Ft áfát követelt. Ugyanakkor az ítélet elleni fellebbezésében az elsőfokú bíróságnak az áfa-fizetési kötelezettség tekintetében elutasító ítéleti rendelkezését nem sérelmezte. Ekként tehát a fellebbezés "pontosításának" az áfára vonatkozó álláspontja a Pp. 247. §-ának (2) bekezdése szerint a fellebbezés meg nem engedett kiterjesztésének minősül.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság rámutat, hogy az előbbiekre vonatkozó fellebbezés még megengedettsége esetén is alaptalan lenne. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv) 3. §-ának a) pontja szerint áfát kell fizetni az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, valamint termékimport esetén. A törvény 6. §-ának (1) bekezdése pedig akként deklarálja a termékértékesítés fogalmát, hogy az birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. Végül a 13. § meghatározza az ellenérték fogalmát is, amely tartozás kiegyenlítésére fordított vagyonérték, ide nem értve a kártérítést. A törvény idézett rendelkezéseiből következően a kártérítés nem képezi az áfa-tv tárgyi hatálya alá tartozó ellenérték fogalmát, a kártérítés tehát nem áfa-köteles. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ennyiben az elsőfokú bíróságnak a felperes áfa-követelésének alaptalanságára vonatkozó indokolását módosítja.
A Legfelsőbb Bíróság a 71.120.000,-Ft és annak kamataira vonatkozó érvelés tekintetében egyetért az elsőfokú bíróság álláspontjával. A felperes követelése ezen összeg tekintetében az alperes ellen indult felszámolási eljárás közzétételét követően keletkezett, ezért az 1991. évi IL. törvény 38. §-ának (3) bekezdése alapján az a felszámolási eljárásban érvényesíthető. A Cstv. idézett rendelkezése alapján kialakult egységes ítélkezési gyakorlatnak megfelelően helyesen döntött az elsőfokú bíróság az eljárás megszüntetése és a követelésnek a felszámolási eljárásban való érvényesítése kérdésében.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a perköltség viselése tárgyában a döntését a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésére alapította. (Legf. Bír. Gf.IV.30.808/1998. sz.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2006.3.127 I. A vállalkozási szerződéssel összefüggésben felmerült kártérítési igény megállapítása körében - az áfa-fizetési kötelezettségre is kiterjedő - irányadó szempontok [Ptk. 395. § (1) bek., 479. § (1) bek., 1992. évi LXXIV. tv. (továbbiakban: Áfa. tv.) 3. § a) pontja, 6. § (1) bek., 8. § (1) bek., 13. § (1) bek.]. II. Az ún. bíztatási kár megfizetésére irányuló kereseti kérelem elbírálása körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 6. §].
