adozona.hu
BH 2000.2.77
BH 2000.2.77
Ha a köztisztviselő nyilvánvalóan tudja, hogy a felmentésében megjelölt jogszabály mire vonatkozik, és az ennek megfelelő iratot (minősítést) rövid idővel a felmentés előtt kézhez veszi és vitatja, nem hivatkozhat a jognyilatkozat jogellenességére az indokolás hiánya miatt [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 17. § (1) bek. e) pont, 71. § (2) bek., Mt. 4. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyát az alperes az 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 17. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján 1997. október 28-án felmentéssel megszüntette. Az intézkedését nem indokolta.
A felperes keresetében a felmentésének hatálytalanítását, elmaradt illetményt és végkielégítést kért. Sérelmezte a felmentést megelőző minősítését és az alperes intézkedését is.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét, az alperest elmaradt i...
A felperes keresetében a felmentésének hatálytalanítását, elmaradt illetményt és végkielégítést kért. Sérelmezte a felmentést megelőző minősítését és az alperes intézkedését is.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét, az alperest elmaradt illetmény és végkielégítés megfizetésére kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes a minősítés ellen bírósághoz nem fordult, az alperes azonban az intézkedését nem indokolta, ennélfogva az jogellenes [Ktv. 17. § (2) bekezdés]. A jogellenesség jogkövetkezményeként a munkaügyi bíróság a Ktv. 60. §-ának (4) bekezdését alkalmazta. A végkielégítés és a felmentési illetmény összegét a bírói gyakorlat szerint az "átlagkereset" alapján határozta meg.
Az ítélet ellen a felperes további járandóság megfizetése, az alperes pedig a kereset teljes elutasítása iránt fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - helyes indokainál fogva, azok megismétlése nélkül - helybenhagyta [Pp. 254. §-ának (3) bekezdése].
A másodfokú bíróság ítélete ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a köztisztviselő alkalmatlanságára utaló jogszabály [Ktv. 17. § (1) bek. e) pont] megjelölése folytán eleget tett az indokolási kötelezettségének (összefoglaló megjelöléssel; Legfelsőbb Bíróság MK 95. állásfoglalás II. pontja), a felperes továbbá átvette az alkalmatlanságát megállapító minősítést is. Az alperes a marasztalási összeg megállapítását azért tartotta törvénysértőnek, mert a bíróságok nem az illetményt vették figyelembe [Ktv. 19. § (1) bekezdés, 71. § (2) bekezdés, Legfelsőbb Bíróság 67. számú eseti döntése; BH 1996. évi 1. szám]. Nem hagynak kétséget a per adatai afelől, hogy a felperes a munkaképesség-csökkenésének a mértéke folytán harmadik csoportba tartozó rokkantnak minősül, a tartáskiegészítésre való rászorultsága tehát önhibáján kívül áll fenn.
A Csjt. 21-22. §-aiban és 60-69/E. §-aiban foglalt jogszabályi rendelkezések maradéktalanul helyes alkalmazásával foglalt állást a jogerős ítélet abban, hogy az alperest az élettársával, illetőleg az élettársa gyermekével szemben törvényes tartási kötelezettség nem terheli, alaptalanul sérelmezi tehát az alperes azt, hogy a tartáskiegészítés tekintetében fennálló teljesítőképessége mértékének a meghatározása során a perben eljárt bíróságok az említett körülményeket figyelmen kívül hagyták.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv.II.20.497/1997. sz.)