adozona.hu
BH 1999.11.536
BH 1999.11.536
A gazdasági cselekmények adókövetkezményei megállapítása érdekében az adóhatóság a szerződések és más cselekmények minősítésére jogosult [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek. a) pont, 35. § (1) bek., 1991. évi XVIII. tv. 15. § (3) bek., 83. §, 84. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága az 1995. II. negyedévre vonatkozóan lefolytatott általános forgalmiadó-ellenőrzés eredményeképpen az 1996. május 6-án kelt határozatával a felperes terhére 556 000,-Ft általános forgalmiadó-hiányt állapított meg, valamint 26 750 000,-Ft bírságot, 219 810,-Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A határozat indokolása szerint a 45 500 000,-Ft jogosulatlan általános forgalmiadó-visszaigénylés az O. Kft.-vel 1995. április 3-án szoftverforgalmazási jog átruházására kötött, é...
BH 1999.11.536 A gazdasági cselekmények adókövetkezményei megállapítása érdekében az adóhatóság a szerződések és más cselekmények minősítésére jogosult [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek. a) pont, 35. § (1) bek., 1991. évi XVIII. tv. 15. § (3) bek., 83. §, 84. § (2) bek.].
Az APEH megyei igazgatósága az 1995. II. negyedévre vonatkozóan lefolytatott általános forgalmiadó-ellenőrzés eredményeképpen az 1996. május 6-án kelt határozatával a felperes terhére 556 000,-Ft általános forgalmiadó-hiányt állapított meg, valamint 26 750 000,-Ft bírságot, 219 810,-Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A határozat indokolása szerint a 45 500 000,-Ft jogosulatlan általános forgalmiadó-visszaigénylés az O. Kft.-vel 1995. április 3-án szoftverforgalmazási jog átruházására kötött, érvénytelen szerződés kapcsán merült fel. A szerződést az eladó részéről nem az arra jogosult személy írta alá, valóságos termékértékesítés nem valósult meg, az eladó a szoftverek felett rendelkezési joggal nem bírt. A szerződéses ellenérték megfizetésére vonatkozóan ellentétes tanúvallomások voltak. További 8 000 000,-Ft jogosulatlan általános forgalmiadó-visszaigénylés a felperes mint megbízó és az O. Kft. mint megbízott között 1995. április 13-án létrejött biobrikett külföldi forgalmazására vonatkozó szerződés kapcsán került megállapításra. A szerződés alapján a megbízott teljesítését nem tudták igazolni, szolgáltatásnyújtás nem történt. Az O. Kft. a kérdéses időszakban könyvelése szerint gazdasági tevékenységet nem folytatott. A szerződések alapján kibocsátott számlák hiteles bizonylatnak nem tekinthetők, azokra adó-visszaigénylés jogszerűen nem alapítható.Az alperes a határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be, melyben kérte az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak ítélve az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletében kifejtette, hogy mindkét szerződés alapján a gazdasági esemény, azaz dolog átvétele és a vételár megfizetése megtörtént. Az alperes az O. Kft. adózással kapcsolatos mulasztását értékelte a felperes terhére. Az ügyletek megítélése szempontjából közömbösek az O. Kft. belső jogviszonyát érintő kérdések. Az általános forgalmi adó visszaigénylésének jogszerűségére nem hat ki a szoftverekre vonatkozóan az O. Kft. és harmadik személy, a C. Bt. közötti megállapodás tartalma, a szoftverek beazonosíthatatlansága.
Álláspontja szerint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. §-ának (7) bekezdése alapján az adóhatóság a szerződéseket nem minősítheti érvénytelennek.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Mellőzte az ítélet tényállását és jogi indokolását. Tényállásként rögzítette, hogy a szoftverforgalmazásra kötött szerződést megelőzően az eladó a szoftvereket visszaszármaztatta a saját eladójának. A felperesi szerződés vételárának kifizetését nem lehetett megállapítani az eltérő nyilatkozatok alapján. Az eladó részéről eljárt személy nem volt az eladó ügyvezetője, meghatalmazottja, ezért a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 197. §-ának (1) bekezdése és 199. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés nem tekinthető érvényesen létrejöttnek. A Ptk. 112. § (1) bekezdése és 117. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződésben az eladó olyan dolgot kívánt átruházni, amelyre nézve nem szerzett tulajdonjogot. A felperes az ellenszolgáltatás kifizetését nem tudta igazolni. A másodfokú bíróság a másik szerződést vállalkozási szerződésnek minősítette, és kifejtette, hogy az eredménykötelemből eredően a vállalkozó általi teljesítést, eredményt is igazolni kellett volna. Az alperesi határozat indokai helytállóak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte.
A szoftverforgalmazási jog átruházására vonatkozó szerződéses ügylet kapcsán sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az Art. 1. §-ának (7) bekezdése megsértésével terjesztette ki vizsgálatát az O. Kft. és annak korábbi eladója, a C. Bt. közötti jogügyletre. E felek közötti, 1995. január 3-i megállapodást tévesen értelmezte a bíróság. Az O. Kft. tulajdonosként, copyright jogokkal rendelkezőként jogosult volt szerződést kötni a felperessel. Az eladó nevében W. Attila eljárhatott a Ptk. 222. §-a és 221. §-ának (1) bekezdése alapján. Ezzel ellentétes megállapítását a másodfokú bíróság nem indokolta meg. A szoftvereket az alperesnek bemutatták, a dolog átadásra, a vételár kifizetésre került, jogszerűen jártak el. Álláspontja szerint törvénysértő a vételár megfizetésének módjára vonatkozó ellentétes nyilatkozatokból a vételár meg nem fizetésére következtetni. A fizetés elmaradását az alperesnek kellett volna bizonyítania. Hivatkozott arra is, hogy az érvénytelen jogügyletnek is van adójogi jogkövetkezménye, amelyet figyelembe kell venni. A biobrikettre vonatkozó szerződés vállalkozási szerződésnek minősítését nem vitatta, előadta, hogy a díjfizetés megtörtént, a vállalkozói teljesítmény részben bizonyítható volt. A vállalkozó szerződésszegése a jogügyletet nem teszi érvénytelenné, a megfizetett adó visszaigényelhető. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 164. §-ának (1) bekezdését megsértve az ellenérték megfizetését a bizonyítékok ellenére nem fogadta el, a fizetésre vonatkozó bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésébe ütközően mérlegelte. Álláspontja szerint a pénzügyi teljesítést a kiállított számlák, a tanúvallomások, az eladó és a felperes könyvelése, valamint a felperes teljesítőképességét igazoló iratok is bizonyították. A gazdasági esemény megtörténtének igazolására iratokat csatolt.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben sérelmezettek kapcsán megállapította, hogy a másodfokú bíróság az ügyben irányadó adójogszabályokat nem alkalmazta. Ítéletének indokolásában kizárólag a Gt. és a Ptk. szabályai alapján állapította meg a közigazgatási határozat jogszerűségét. Az általános forgalmiadó-visszaigénylés jogszerűségének megítélésénél elsősorban az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv.) rendelkezései alapján kell dönteni. Az áfa-tv. 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 35. §-ának (1) bekezdése, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. §-ának (3) bekezdése, 83. §-a és 84. §-ának (2) bekezdése alapján az adólevonás joga csak hiteles - alakilag és tartalmilag a jogszabályoknak megfelelő - számla alapján gyakorolható. Nem ilyen az a számla, amely nem valós gazdasági eseményről került kiállításra, vagy amely számla ellenértékét nem fizették meg, az adó áthárítása nem történt meg.
A perbeli szerződések kapcsán abban a jogkérdésben kellett dönteni, hogy a gazdasági esemény és ezzel kapcsolatosan az adóáthárítás ténylegesen megtörtént-e. Az Art. 1. §-ának (7) bekezdése értelmében az adóhatóság jogosult a szerződések, egyéb cselekmények adójogi szempontból történő minősítésére, így a szerződéses partnerek cselekményeinek, az értékesítési láncolat résztvevőinek vizsgálatára is. A vizsgálódás során az adóhatóságnak a szerződések valós gazdasági tartalmát kell feltárniuk, és a szerződések polgári jogi minősítését csak ehhez kapcsolódóan, az adókötelezettség megállapítása érdekében végezheti. A bírósági felülvizsgálat során az eljáró bíróság is csak az adókötelezettség megállapításának körében vizsgálódik. Mindezek alapján az alperes - és a bíróság is - jogszerűen tette vizsgálat tárgyává a szoftverértékesítési láncolatban az eladó korábbi szerződését.
A jogszerűség kérdésének eldöntésénél a gazdasági esemény meg nem történtére utaló körülményeket értékelni kell. Az eladó könyvelésében számla rögzítésének, valamint az adóbevallásból a számla adótartalmának hiánya és az adó befizetésének elmaradása, továbbá a beszerzett nyilatkozatok ellentmondása a vételár megfizetésének módjára vonatkozóan, a szerződés tárgyának ellenőrizhetetlensége, az ellenszolgáltatás elmaradása szintén a számla hiteltelenségét, a gazdasági esemény meg nem történtét támaszthatják alá.
A másodfokú bíróság részéről a szerződések polgári jogi minősítésén túlmenően az elsőfokú ítélet jogi indokolásának teljes mellőzése mellett az adójogi jogkövetkeztetés megállapítására, a számla hitelességének vagy hiteltelenségének eldöntésére nem került sor.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során az adójogszabályok alkalmazásával, a bizonyítékok teljes körű értékelésével kell a számlák hitelességének kérdésében döntést hozni.
(Legf. Bír. Kfv.III.28.049/1997. sz.)