adozona.hu
BH 1999.8.393
BH 1999.8.393
A nyugdíj alapját képező szakmai átlagkereset megállapításánál a jutalmat nem lehet figyelembe venni. Az átlagkereset számításának e szabálya a szakmunkásokon kívüli személyekre is vonatkozik [89/1990. (V. 1.) MT r. 105. §, 1963. évi 16. tvr., Egyezmény 9. cikk (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes határozatával havi 24.599,-Ft öregségi nyugdíjat állapított meg a felperes részére a magyar-szovjet szociálpolitikai egyezmény alapján, 43 év szolgálati idő és 28.670,-Ft átlagkereset figyelembevételével.
A felperes fellebbezése folytán az alperes vezetője határozatával az időközi emelésekre tekintettel 24.763,-Ft-ban állapította meg a felperes öregségi nyugdíját.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának megváltoztatását; és a nyugdíj alapját képező átlagkereset fele...
BH 1999.8.393 A nyugdíj alapját képező szakmai átlagkereset megállapításánál a jutalmat nem lehet figyelembe venni. Az átlagkereset számításának e szabálya a szakmunkásokon kívüli személyekre is vonatkozik [89/1990. (V. 1.) MT r. 105. §, 1963. évi 16. tvr., Egyezmény 9. cikk (3) bek.].
Az alperes határozatával havi 24.599,-Ft öregségi nyugdíjat állapított meg a felperes részére a magyar-szovjet szociálpolitikai egyezmény alapján, 43 év szolgálati idő és 28.670,-Ft átlagkereset figyelembevételével.A felperes fellebbezése folytán az alperes vezetője határozatával az időközi emelésekre tekintettel 24.763,-Ft-ban állapította meg a felperes öregségi nyugdíját.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának megváltoztatását; és a nyugdíj alapját képező átlagkereset felemelését.
Az első fokú bíróság ítéletével részben helyt adott a felperes kereseti kérelmének és az alperes másodfokú határozatát akként változtatta meg, hogy a felperes 1992. évi átlagkeresetét havi 53.538,-Ft-ban állapította meg, s felhívta az alperest az ennek megfelelő nyugdíj összegének meghatározására. Megállapította, hogy a felperes esetében az alperes által figyelembe vett FÁKISZ-igazolással ellentétben a Népjóléti Minisztérium igazolása alkalmazható, mivel ez tartalmaz megfelelő képzettséggel hasonló tevékenységet folytatókra vonatkozó átlagbéradatokat.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével megváltoztatta az első fokú bíróság ítéletét, a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 44. §-a alapján az első fokú bírósággal ellentétben az átlagkereset megállapításánál a jutalom összegének figyelembevételét is szükségesnek tartotta a megyei bíróság, a tiszteletdíj vonatkozásában nem foglalt állást. Álláspontja szerint a T. végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) szakmunkáskedvezményre vonatkozó 105. §-a a felperes esetében nem alkalmazható.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Álláspontja szerint tévedett a megyei bíróság, amikor a T. 44. §-a alapján az átlagkeresetbe a jutalmat is beszámíthatónak találta. E rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha a nyugdíjas saját korábbi jövedelme képezi a nyugdíj alapját. A felperes esetében azonban a nyugdíj ún. vélelmezett kereset alapján került megállapításra. Törvénysértő az ítélet azért is, mert elvetette a Vhr. 105. §-a (1) és (2) bekezdésének alkalmazását. A 105. § (2) bekezdése általános rendelkezést tartalmaz minden olyan esetre, amikor a tényleges kereset helyett szakmai átlagkeresetet kell figyelembe venni. E rendelkezések szerint a nyugdíjazást megelőző naptári évben elért jutalom az átlagkeresetbe nem számítható be, és figyelmen kívül hagyandó a tiszteletdíj is. A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, abból azonban részben nem helytálló jogi következtetéseket vont le.
Az 1963. évi 16. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a Szovjetunióval kötött szociálpolitikai egyezmény 9. cikkének (3) bekezdése értelmében a nyugellátás összegét a megfelelő képzettséggel rendelkező és a nyugellátás megállapítása időpontjában a fogadó állam hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján kell kiszámítani.
A felperes igényének elbírálásakor hatályban volt Vhr. 105. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az (1) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni minden olyan estben, amikor a biztosított tényleges átlagkeresete helyett a vele azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak átlagos keresetét kell alapul venni. Az (1) bekezdés szerint a nyugdíj megállapításánál a jutalom nélküli átlagkeresetet kell alapul venni a nyugdíja megállapításánál.
A felperes esetében az idézett rendelkezések alkalmazásával a tényleges átlagkereset helyett tehát a vele hasonló munkakörben foglalkoztatottak jutalom nélküli átlagos keresetét kell alapul venni.
Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor a felperes átlagkeresetébe a jutalom összegét is beszámíthatónak tartotta. A T. 44. §-a a felperes esetében nem alkalmazható, mert e rendelkezés a tényleges átlagkereset számításának szabályait tartalmazza, amelynél a nyugdíj alapja a saját korábbi jövedelem. Ugyancsak téves a megyei bíróság Vhr. 105. §-ával kapcsolatos álláspontja is, mert e § (2) bekezdése értelmében rendelkezéseit nem csak a szakmunkások esetében kell alkalmazni.
A felperes tiszteletdíja vonatkozásában fenntartotta a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolásában foglaltakat, ennek tárgyában az alperesnek külön kell döntést hoznia.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-a alapján hatályában fenntartotta azzal, hogy indokolásának a jutalom beszámításával kapcsolatos megállapításait mellőzte. (Legf. Bír Kfv.III.28.008/1997. sz.)