adozona.hu
BH 1999.7.336
BH 1999.7.336
I. A testület által kinevezett köztisztviselő fegyelmi és kártérítési ügyében - a korábbi szabályozástól eltérően - a kinevező testület jár el és hoz határozatot. Ettől csak az összeférhetetlenség miatt bekövetkezett határozatképtelenség esetén lehet eltérni. Ebben az esetben a testület tagjaiból háromtagú fegyelmi tanácsot kell kialakítani. A testület a fegyelmi tanács határozatát utóbb nem változtathatja meg [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 51. § (7) és (8) bek.*]. II. A köztisztviselőt nem illeti meg szabads
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994 áprilisától jegyzőként dolgozott az alperesnél.
Az önkormányzat képviselő-testülete 1996. július 16. napján fegyelmi eljárást indított a felperes ellen. A fegyelmi eljárás befejezése előtt, 1996. július 31. napján a felperes ellen más kötelezettségszegések miatt újabb fegyelmi eljárást indítottak.
A képviselő-testület 1996. szeptember 10. napján mindkét fegyelmi ügyben határozatot hozott. Először a később indított eljárásban döntött a testület: e határozatával a felperest hi...
BH 1999.7.336 I. A testület által kinevezett köztisztviselő fegyelmi és kártérítési ügyében - a korábbi szabályozástól eltérően - a kinevező testület jár el és hoz határozatot. Ettől csak az összeférhetetlenség miatt bekövetkezett határozatképtelenség esetén lehet eltérni. Ebben az esetben a testület tagjaiból háromtagú fegyelmi tanácsot kell kialakítani. A testület a fegyelmi tanács határozatát utóbb nem változtathatja meg [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 51. § (7) és (8) bek.*].
II. A köztisztviselőt nem illeti meg szabadság vagy annak pénzbeli megváltása arra az időre, amíg a jogviszonyának jogellenes megszüntetése vagy az azzal egyenértékű állásból való felfüggesztése miatt nem végez munkát [Mt. 136. § (1) bek.].
A felperes 1994 áprilisától jegyzőként dolgozott az alperesnél.Az önkormányzat képviselő-testülete 1996. július 16. napján fegyelmi eljárást indított a felperes ellen. A fegyelmi eljárás befejezése előtt, 1996. július 31. napján a felperes ellen más kötelezettségszegések miatt újabb fegyelmi eljárást indítottak.
A képviselő-testület 1996. szeptember 10. napján mindkét fegyelmi ügyben határozatot hozott. Először a később indított eljárásban döntött a testület: e határozatával a felperest hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta. Ezt követően ugyanilyen büntetést szabott ki a másik határozatával a korábban megindított fegyelmi eljárásban.
A felperes mindkét fegyelmi határozat hatálytalanítása iránt keresetet indított, a jogviszonyának helyreállítása nélkül anyagi igényeket támasztott az alperessel szemben.
A munkaügyi bíróság az ügyeket egyesítette, és az ítéletével mindkét fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperes közszolgálati jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napján közös megegyezéssel szűnik meg, és az alperest 1.444.524,-Ft, valamint kamatai megfizetésére kötelezte elmaradt illetmény, költségtérítés, szabadidő-átalány, étkezési hozzájárulás, 13. havi illetmény, szabadságmegváltás, ruházati költségtérítés, végkielégítés és kártérítés címén. A munkaügyi bíróság azért találta jogszabálysértőnek a fegyelmi határozatokat, mert háromtagú fegyelmi tanács helyett a képviselő-testület hozott határozatot, valamint a korábban indított fegyelmi eljárásban a vizsgálóbiztos alacsonyabb beosztású volt, mint a felperes.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
A felperes magasabb összegű végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, majd a per során az igényét az időmúlásra tekintettel fel is emelte.
Az alperes kérte a felperes keresetének elutasítását, mert a testület helyett nem járhatott el háromtagú fegyelmi tanács. Vitatta a felperes anyagi követeléseit is.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta: az alperest terhelő marasztalás összegét felemelte, a kamatfizetési kötelezettség alapját és kezdő időpontját megváltoztatta, a felperesnek az illetményemelés, a költségtérítés, a szabadidő-átalány és a kártérítés megfizetésére irányuló keresetét elutasította. A 13. sorszámú kiegészítő ítéletével az alperest további végkielégítés megfizetésére kötelezte. A fegyelmi határozatok jogellenességével kapcsolatban a megyei bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság álláspontjával, de alacsonyabb összegű illetményt figyelembe véve marasztalta az alperest. A kereseti kérelmek egy részét azért utasította el, mert a követelt összegek nem minősülnek kiesett illetménynek, illetőleg a felperes kára nem függött össze a fegyelmi határozattal.
Az ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet, a felperes az egyes kereseti kérelmeinek elutasítása, valamint az alacsonyabb összegű illetmény figyelembevétele miatt csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
Az alperes azért kérte a kereset elutasítását, mert a felperes fegyelmi ügyében kizárólag a képviselő-testület hozhatott határozatot. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a fegyelmi ügyben a Ktv. 60. §-át alkalmazták, ami a jogsértő felmentés jogkövetkezményeire vonatkozik.
A felperes azért kérte az alperes marasztalását magasabb illetmény alapján, mert ezt nem mérlegelési körben kellett volna eldönteni. Az illetményalapot 1997. január 1. napjával jogszabály határozta meg magasabb összegben. A költségtérítésre alanyi joga volt, mert az a kinevezésében is szerepelt. A Ktv. 60. §-ának (2) bekezdésére tekintettel a jogellenesség miatt olyan helyzetbe kell hozni, mintha a jogviszonya meg sem szűnt volna, ezért a korábban kapott szabadidő-átalány a kiesett időre megilleti. Az alperes törvénysértő eljárása miatt lett keresőképtelen, ezért kártérítésként a táppénz és az elérhető jövedelem különbözetének megfizetését kérte.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme nagyobbrészt alapos, az alperesé alaptalan.
1. Az eljárt bíróságok a fegyelmi határozat jogszerűségét illetően a Ktv.-nek a perben alkalmazandó rendelkezésével kapcsolatban kialakult gyakorlatnak (BH 1994/457) megfelelően döntöttek.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Ktv.-nek az 1997. évi CI. tv. 49. §-ával megállapított és 1998. január 1. napjától hatályos 51. §-ának (8) bekezdése szerint, ha az összeférhetetlenségi szabályok miatt a fegyelmi határozat meghozatalára a testület határozatképtelenné válik, a testület tagjaiból háromtagú fegyelmi tanácsot kell kialakítani. Ez esetben a testület a fegyelmi tanács határozatát nem változtathatja meg.
Ez a rendelkezés arra utal, hogy a korábbi szabályoktól eltérően a Ktv. 51-58. §-aiban foglaltakat a testület eljárására már nem akként kell alkalmazni, hogy ilyen esetben is háromtagú fegyelmi tanács jár el, hanem maga a testület a fegyelmi tanács. Ettől csak az összeférhetetlenség miatt bekövetkezett határozatképtelenség esetén lehet eltérni. Ez a rendelkezés azonban a perben még nem volt alkalmazható, a Ktv. akkor hatályban volt rendelkezéseinek az eljárt bíróságok álláspontja felel meg.
2. Téves a felülvizsgálati kérelem abból a szempontból is, hogy a Ktv. 60. §-ában foglaltakat kizárólag a felmentés jogellenessége esetén lehet és kell alkalmazni. A hivatkozott rendelkezés (2)-(4) bekezdései mindenfajta jogellenes megszüntetés esetére irányadók, a felmentésre kizárólag a § (1) és az (5) bekezdése vonatkozik.
3. A megyei bíróság a felperes illetményét a fegyelmi eljárás megindításakori mértékben vette figyelembe, mert a körülményekre tekintettel 1997. január 1. napjával nem emelték volna a személyi illetményét.
A felperes személyi illetmény hiányában a jogszabályban meghatározott mértékű, de az önkormányzat rendeletében meghatározott illetményalappal számított illetményre lenne jogosult. A korábbi személyi illetménye csak akkor vehető figyelembe 1997. január 1. napjától, ha az magasabb lenne, mint a Ktv. és az önkormányzati rendelettel számított összeg.
A Ktv. 42. §-ának (3) bekezdése szerint az önkormányzat képviselő-testülete az illetményalapot évente köteles megállapítani úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb az előző évi illetményalapnál. A jegyzőt, amennyiben nem állapítottak meg a részére személyi, az illetményrendszerre vonatkozó szabályok alapján kiszámítottnál magasabb illetményt, vezetői alapilletményként az illetményalap három és félszerese illeti meg [Ktv. 45. § (2) bekezdés a) pont].
A perben nem tisztázódott, hogy az önkormányzat milyen összegben állapította meg az illetményalapot 1997. évre. Amennyiben erről nem alkotott rendeletet, a korábbi évre irányadó illetményalappal kell számolni. Ha az alperes a gyakorlatban a nem önkormányzati közigazgatási szervekre megállapított illetményalapot alkalmazta, a felperes járandóságait ennek alapján kell kiszámítani.
4. A felperes a fegyelmi eljárást megelőzően a túlmunkájáért szabadidőt kapott, amit azalperes pénzben megváltott. Ezt a kiesett időre járó átlagilletménybe be kell számítani, mert a felperes csak így kerül abba a helyzetbe, mintha az alperes nem járt volna el jogellenesen. Ennek összege szintén a felperes illetményének összegétől függ.
5. A költségtérítés a felperes munkavégzéséhez kapcsolódott, a kiadásait fedezte, még ha azokkal esetenként nem is kellett elszámolnia. Ez sem kiesett jövedelemként, sem kártérítésként nem illeti meg arra az időre, amíg munkavégzés hiányában költsége nem volt.
6. A kialakult gyakorlat szerint a munkavállalót, illetőleg a köztisztviselőt nem illeti meg szabadság vagy annak pénzbeli megváltása arra az időre, amíg a jogviszonyának jogellenes megszüntetése vagy az azzal egyenértékű állásból való felfüggesztése miatt nem végez munkát. Az Mt. 136. §-ának (1) bekezdése - helytálló értelmezés mellett - a megszüntető intézkedésig eltelt időre járó szabadság elszámolására vonatkozik. A felperes a fegyelmi határozat meghozataláig eltelt időre a szabadságát természetben, illetőleg pénzben megkapta, ezért ezen a címen nem lehet további igénye.
7. A felperes már a fegyelmi határozatot megelőzően keresőképtelenné vált, és kórházban kezelték. A per irataiból megállapítható, hogy a képviselő-testület a fegyelmi eljárást vétkes kötelezettségszegés alapos gyanúja miatt rendelte el. Ez az intézkedés nem volt jogellenes még akkor sem, ha az eljárási szabályok megsértése miatt a határozatot később hatálytalanítani kellett. Erre tekintettel - jogellenesség hiányában - nem állapítható meg az alperes kártérítési felelőssége.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-a alapján a jogerős ítéletnek a fegyelmi határozatok hatályon kívül helyezésével kapcsolatos rendelkezését hatályában fenntartotta, a felperes egyes anyagi igényeivel kapcsolatos kereseti kérelmeit elutasította, a többiek tekintetében a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felek felülvizsgálati eljárási költségét csak megállapította, ennek viseléséről az új eljárásban kell dönteni.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.188/1998. sz.)