adozona.hu
BH 1999.5.236
BH 1999.5.236
Az áfa jogtalan visszaigénylése önmagában megalapozza az adóbírság alkalmazását. A számla kiállítója a számla hiányosságaiért a közigazgatási jogviszonyban nem tehető felelőssé [1992. évi XXIV. tv. 13. § 16. pont, 32. § (1) bek., 35. § (1) bek., 1990. évi XCI. tv. 72. § (1) bek., 1991. évi XVIII. tv. 84. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv) szerint a meghatározott kellékeket nem teljeskörűen tartalmazó számla alapján nincs helye általános forgalmiadó-visszatérítésnek.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztette elő felülvizsgálati kérelmét, és kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és...
BH 1999.5.236 Az áfa jogtalan visszaigénylése önmagában megalapozza az adóbírság alkalmazását. A számla kiállítója a számla hiányosságaiért a közigazgatási jogviszonyban nem tehető felelőssé [1992. évi XXIV. tv. 13. § 16. pont, 32. § (1) bek., 35. § (1) bek., 1990. évi XCI. tv. 72. § (1) bek., 1991. évi XVIII. tv. 84. § (2) bek.].
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv) szerint a meghatározott kellékeket nem teljeskörűen tartalmazó számla alapján nincs helye általános forgalmiadó-visszatérítésnek.A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztette elő felülvizsgálati kérelmét, és kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A felülvizsgálati kérelem szerint a számla valós gazdasági eseményről került kiállításra. A felperes nem volt abban a helyzetben, hogy ellenőrizze, hogy a számla kiállítója megfelelő adószámot tüntetett fel az általa kibocsátott számlán. A kellékhiányos számla áfa-visszaigénylésre történő benyújtását nem lehet jogosulatlannak minősíteni. Az áfa-tv 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 35. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján egyéb okirat is alkalmas lehet az adó összegének meghatározására. Összefoglalva, a felperes arra hivatkozott, hogy az áfa visszaigénylésekor nem szegte meg az áfa-tv-ben, illetve az 1990. évi XCI. törvényben foglaltakat.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az áfa-tv 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. A 35. § (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adók összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló, a 35. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a számla, egyszerűsített számla számlát helyettesítő okirat. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. 84. §-ának (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatónak és helytállóknak kell lenniük. Az idézett törvényi rendelkezésekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a perbeli számla nem felel meg a számviteli törvényben hivatkozott alaki hitelességnek, mert az áfa-tv 13. §-ának 16. pontja szerint a számlát kiállító adószáma nem felel meg a valóságnak. Nem hiteles számla alapján pedig a felperest nem illeti meg az áfa-levonási, illetve -visszaigénylési jog.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy az áfa-tv 35. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján egyéb okiratok alapján is lehetőség van az áfa levonására. Az áfa-tv 35. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak minősülnek az adóalany nevére szóló egyéb okiratok, bizonylatok, amelyek hitelt érdemlő módon tartalmazzák az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat [a 32. § (1) bekezdésének c), d) pontja esetében.]. Az egyéb okiratokat és bizonylatokat tehát csak az áfa-tv 32. §-a (1) bekezdésének c) és d) pontja esetében lehet figyelembe venni. A 32. § (1) bekezdésének c) és d) pontja szerint az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet mint a szolgáltatást saját nevében megrendelő fizetett, illetve a saját vállalkozásában megvalósított beruházás után fizetett adó összegét. A perbeli esetben azonban az áfa-tv 32. §-a (1) bekezdésének c) és d) pontjának egyike sem valósult meg, ezért a 35. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt okiratok, bizonylatok sem vehetők figyelembe.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. 72. §-ának (1) bekezdése szerint adóbírságot állapít meg az adóhatóság akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtotta be visszatérítésre vonatkozó bevallását. A bírság alapja ilyenkor a jogosulatlanul igényelt összeg. A törvény értelmében tehát a jogtalan visszaigénylés önmagában maga után vonja az adóbírság megfizetésére történő kötelezést.
Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a felperes a számla hiányosságáért felelőssé tehető-e vagy sem. A számla tartalmáért valóban annak kiállítója felelős, azonban nem az államigazgatási jogviszony keretében, hanem az eladó és a vevő közötti polgári jogviszony keretében.
Mivel a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem tudott olyan jogszabálysértést felhozni, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolttá tette volna, ezért a Legfelsőbb Bíróság az alaptalan felülvizsgálati kérelmét elutasította, és a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-a (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.I.28.670/1996. sz.)