adozona.hu
BH 1999.5.226
BH 1999.5.226
Az adós által részben kifogásolt, vagyis részben elismert számla alapján a fizetési kötelezettsége az elismert összeg erejéig fennáll. Az elismert összegről a hitelező újabb számlát nem köteles kiállítani. Az elismert követelésrész tekintetében - a fizetés elmaradása esetén - az adós fizetésképtelensége miatt ellene a felszámolási eljárás megindítható [az 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 27. § (2) bek. a) pont és (4) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 43. § (1) bek., 45. § (1) bek.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező - az elsőfokú bírósághoz 1995. február 20-án benyújtott - kérelmében az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolása elrendelését azért kérte, mert részére szolgáltatást végzett, erről 1994. február 22-én számlát állított ki. A számlában megjelölt fizetési határidő 1994. március 4-e volt, összege pedig - a megegyezésük szerint - 200.000,-,-Ft. Az adós ügyvezetője 50.000,-,-Ft erejéig a követelést elismerte, ezt az összeget azonban többszöri felszó...
BH 1999.5.226 Az adós által részben kifogásolt, vagyis részben elismert számla alapján a fizetési kötelezettsége az elismert összeg erejéig fennáll. Az elismert összegről a hitelező újabb számlát nem köteles kiállítani. Az elismert követelésrész tekintetében - a fizetés elmaradása esetén - az adós fizetésképtelensége miatt ellene a felszámolási eljárás megindítható [az 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 27. § (2) bek. a) pont és (4) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 43. § (1) bek., 45. § (1) bek., Ptk. 302. §, 303. § (3) bek., GK 66. sz.].
A hitelező - az elsőfokú bírósághoz 1995. február 20-án benyújtott - kérelmében az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolása elrendelését azért kérte, mert részére szolgáltatást végzett, erről 1994. február 22-én számlát állított ki. A számlában megjelölt fizetési határidő 1994. március 4-e volt, összege pedig - a megegyezésük szerint - 200.000,-,-Ft. Az adós ügyvezetője 50.000,-,-Ft erejéig a követelést elismerte, ezt az összeget azonban többszöri felszólítás ellenére sem fizette meg.Az elsőfokú bíróság végzésével az adós fizetésképtelenségét nem állapította meg, és a felszámolási eljárást végzésével az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított és kiegészített 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) 27. §-ának (4) bekezdése alapján, figyelemmel a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakra, megszüntette. A felek között szóban jött létre a megbízási jogviszony, amelynek tartalmát és a megbízási díj összegét illetően a felek között vita van, ezért nincs szó nem vitatott követelésről, főként pedig lejárt, az esedékességet követő 60 napon belül ki nem egyenlített követelésről. A felek között a megbízási díj tekintetében megegyezés nem jött létre, a kérelmező pedig az adós által elismert összegről számlát nem bocsátott ki. Ezért a követelés esedékességének az időpontja sem állapítható meg.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben kérelme szerint a végzés megváltoztatását kérte. Hivatkozott arra, hogy a 200.000,-,-Ft összegre kiállított számláját az adós megkapta, ebből 50.000,-,-Ft-os összeget el is ismert, ezt azonban 60 napon belül nem egyenlítette ki, ezért a felszámolási eljárás megindításának van helye. A munkát elvégezte, a számlát benyújtotta. Időelőttiség nem állapítható meg azért, mert nem volt hajlandó az adós által kért összegre új számlát kiállítani vagy az eredeti számlát kicserélni. Az érvényben lévő pénzügyi rendelkezések nem teszik lehetővé a számla kicserélését, de nem is áll szándékában elismerni azt az adósi állítást, mely szerint az általa számlázott összegnek csak 25%-át köteles megfizetni.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, és kötelezte a hitelezőt, hogy fizessen meg az államnak 5.000,-,-Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Döntésének indoka szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján helyesen állapította meg a tényállást, helyes az arra alapított jogi döntése is. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy körülményt, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének a megváltoztatására. Álláspontja szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a hitelező az adós által elismert 50.000,-,-Ft összegű megbízási díjat nem számlázta le, így a követelés esedékességének az időpontja nem állapítható meg. Nem vitás, hogy a szolgáltatás részbeni teljesítésével a hitelező igénye megnyílt az ellenszolgáltatás teljesítésének követelésére, a kötelezett teljesítéséhez, az ellenszolgáltatás megfizetéséhez - annak technikai lebonyolításához - azonban a jogosult meghatározott időben teljesítendő előzetes közreműködése, számlázása szükséges. A Legfelsőbb Bíróság GK 66. számú állásfoglalása szerint a kötelezett késedelme mindaddig nem következhet be, amíg a jogosult késedelme fennáll [Ptk. 303. §-ának (3) bekezdése]. A számlázási kötelezettség elmulasztása ilyen jogosulti késedelemnek minősül (Ptk. 302. §-a). Erre tekintettel helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy jelen esetben a módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglalt esedékességet követő 60 napos határidő eltelte nem állapítható meg, így a fizetésképtelenség megállapításának hiányzik a feltétele. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését lényegében annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta, és a hitelezőt a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéknek az állam részére történő megfizetésére kötelezte.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően és az adós felszámolásának elrendelését kérte. Felülvizsgálati kérelmében az eljárt bíróságok jogszabálysértését az 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott fizetésképtelenségi ok figyelmen kívül hagyásában, valamint abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság végzése ellentétes az 1992. évi LXXIV. törvény 45. §-ának (1) bekezdésével, amely a számla kijavítását szabályozza. Eszerint nem volt számlakicserélési, újabb számlaadási kötelezettsége, ebből következően azt semmiképpen sem mulaszthatta el. Az adós a számla általa elismert összege mértékéig mindenképpen késedelembe esett.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság felhívására az adós a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kívüli elbírálásához hozzájárult, a hitelező pedig nem kérte a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. A törvényhely (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával van helye felülvizsgálati kérelemnek - egyebek között - külön jogszabály rendelkezése alapján más, az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megítélése szerint a jelen jogerős végzés az alábbiak miatt jogszabálysértő.
Az eljárt bíróságok jogszabálysértéssel állapították meg, hogy a felszámolási kérelem alapjául szolgáló tartozás vitatott, mert 50.000,-,-Ft-ra vonatkozóan a tartozást az adós elismerte. A hitelező a megbízási szerződésben meghatározott munkát elvégezte, annak alapján az adós cégbejegyzésére még 1994. május 24-én sor került, ezért a követelés nem idő előtti. A számlát a hitelező kiállította, ehhez képest az adósnak az általa elismert összeg 50%-át a számlában megjelölt teljesítési határidőig, további 50%-át pedig legkésőbb a cégbejegyzés megtörténte után nyomban ki kellett volna fizetnie a saját maga által megjelölt fizetési határidő alapján (1994. március 9-én kelt adósi levél).
A másodfokú bíróság jogszabálysértően jutott arra a jogi következtetésre: a hitelező késedelembe esett azzal, hogy a teljesítéshez szükséges számlát nem állította ki. Helyesen hivatkozott a hitelező a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy nem volt olyan törvényi kötelezettsége, amely szerint az elismert összeg erejéig újabb számlát kellett volna kiállítson. Az 1992. évi LXXIV. tv. 43. §-ának (1) bekezdése szerint az adóalany az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról számlát, készpénzzel vagy készpénzt helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre egyszerűsített számlát köteles kibocsátani. Az idézett törvény 45. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a számla egyszerűsített számla vagy a számlát helyettesítő okmány kibocsátását követően az adóalany
a) az áthárított adó összegét, illetve az annak meghatározásához szükséges tételeket módosítja, vagy
b) az adót utólag kívánja felszámítani és áthárítani, erről helyesbítő számlát, egyszerűsített számlát és számlát helyettesítő okmányt köteles kibocsátani. E törvényhely szabályozásából az következik, hogy abban az esetben, ha a kötelezett a kiállított számla alapján csak a követelt összeg egy részét ismeri el, a továbbiakat nem, a jogosultnak nincs olyan törvényi kötelezettsége, hogy a kötelezett által megjelölt kisebb összegre számlát állítson ki. Ehhez képest a hitelező által kiállított és az adós által átvett számlában megjelölt teljesítési határidőtől számított 60 nap alatt az adósnak az általa elismert követelést ki kellett volna egyenlítenie ahhoz, hogy a módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott fizetésképtelenség ne következzék be.
Az 50.000,-,-Ft összegű, az adós által elismert követelés 60 napon túl lejárt, a hitelezőt pedig - a fent kifejtettek szerint - újabb számlaadási kötelezettség nem terhelte, ezért jogosulti késedelem nem állt fenn, és az ügyben ennek folytán a Ptk. 303. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés nem volt alkalmazható. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság tehát a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős végzést és az elsőfokú bíróságnak az eljárás megszüntetésére vonatkozó végzését hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot további eljárásra és újabb határozat hozatalara utasította. Ennek során a hitelező kérelméről az esetleg szükséges további bizonyítás lefolytatását követően kell a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozni.
A hitelező felülvizsgálati eljárási illetékét és az adós ügyvédi munkadíját magában foglaló felülvizsgálati eljárás perköltségét a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján csak megállapította, annak viseléséről az újabb határozatot hozó bíróság dönt. (Legf. Bír. Gfv.X.31.302/1997. sz.)