adozona.hu
BH 1999.3.134
BH 1999.3.134
A felszámoló részéről készítendő zárómérleg és az adóhatóság részére átadandó ún. záró adóbevallás összefüggései. Ha az adós gazdálkodó szervezetnek nincs vagyona, sem pénze, sem behajtható követelése, és - iratok hiányában - az egyszerűsített felszámolási eljárás is technikailag lebonyolíthatatlan, a felszámoló záró adóbevallást nem köteles adni [1993. évi LXXXI. tvr.-tel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 52. § (1) bek., 57. § (1)-(2) bek., 63/A. § (1) bek., 1990. évi XCI. tv. 23. §, 53. § (5) bek.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 16. sorszámú végzésével az adós elleni felszámolási eljárást befejezettnek nyilvánította, rendelkezett az adós megszüntetéséről és a cégjegyzékből való törléséről. Megállapította a felszámoló díját, továbbá azt, hogy az adós gazdálkodó szervezet vagyonnal, készpénzzel, követeléssel nem rendelkezik, összes tartozása pedig 32.267.297 Ft. Erre fedezet nem áll rendelkezésre, ezért a hitelező kielégítési aránya 0%.
Végzésének indokolásában az elsőfokú bíróság utalt arra, hog...
BH 1999.3.134 A felszámoló részéről készítendő zárómérleg és az adóhatóság részére átadandó ún. záró adóbevallás összefüggései. Ha az adós gazdálkodó szervezetnek nincs vagyona, sem pénze, sem behajtható követelése, és - iratok hiányában - az egyszerűsített felszámolási eljárás is technikailag lebonyolíthatatlan, a felszámoló záró adóbevallást nem köteles adni [1993. évi LXXXI. tvr.-tel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 52. § (1) bek., 57. § (1)-(2) bek., 63/A. § (1) bek., 1990. évi XCI. tv. 23. §, 53. § (5) bek., 1991. évi XVIII. tv, 114/1997. (VII. 1.) Korm. r. 12. §].
Az elsőfokú bíróság a 16. sorszámú végzésével az adós elleni felszámolási eljárást befejezettnek nyilvánította, rendelkezett az adós megszüntetéséről és a cégjegyzékből való törléséről. Megállapította a felszámoló díját, továbbá azt, hogy az adós gazdálkodó szervezet vagyonnal, készpénzzel, követeléssel nem rendelkezik, összes tartozása pedig 32.267.297 Ft. Erre fedezet nem áll rendelkezésre, ezért a hitelező kielégítési aránya 0%.Végzésének indokolásában az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás - az 1995. február 7-én érkezett kérelemre - 1995. május 25-én került elrendelésre. A felszámolás közzététele 1995. június 29-én történt meg, az eljárásra ezért az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) rendelkezései az irányadók. A felszámoló 1996. december 30-án írásbeli előkészítésként kezdeményezte az adóssal szemben az egyszerűsített felszámolás lefolytatását azzal, hogy az adós ügyvezetése zárómérleget nem készített, az iratokat nem adta át, ezért csődbűntett alapos gyanúja miatt 1996. június 6-án a felszámoló az adós ügyvezetője ellen feljelentést tett. A zárójelentés szerint vagyonról nem áll rendelkezésre adat, így a felszámoló sem a hitelezői igények kielégítésére, sem a vagyonfelosztásra vonatkozó javaslatot nem tudott tenni. Az elsőfokú bíróság ezért a mód. Cstv. 63/A. §-ának (1) bekezdése alapján a gazdálkodó szervezetet megszüntette, valamint rendelkezett az ezzel kapcsolatos egyéb intézkedésekről.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az APEH megyei igazgatósága hitelező nyújtott be fellebbezést. Hivatkozott arra, hogy az adóhatóság részére a felszámoló nem nyújtotta be a felszámolási zárómérleget és záróbevallást, amelyet a Cstv. 52. §-ának (1) bekezdése - az eljárás módjától függetlenül - előír. A felszámoló ezen eljárása jogszabálysértő, valamint sérti az ő hitelezői érdekét is, mivel a bevallások hiányában nem állapítható meg az adókapcsolatok végleges egyenlege. Kérte tehát, hogy a bíróság a felszámolót kötelezze a jogsértő eljárásának a megszüntetésére, a záródokumentumoknak az adóhatóság részére történő megküldésére és csak ezt követően intézkedjék az eljárás befejezéséről.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján érdemben megalapozott végzést hozott az ügyben. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
Mint azt az elsőfokú bíróság is megállapította, az adós felszámolásának közzététele 1995. június 20-án történt meg. A felszámoló az 1996. június 10-én benyújtott kérelmében jelentette be, hogy az adós cég a megadott címen nem található. Kérte a bíróságot, hogy hirdetmény formájában állapítsa meg a cég új székhelyét. Kilátásba helyezte, hogy a felhívás eredménytelensége esetén indítványozni fogja az egyszerűsített felszámolás elrendelését. A felszámoló az 1996. december 30-án benyújtott írásbeli előkészítésével kérte az egyszerűsített felszámolás elrendelését, mivel a cég ügyvezetője adatszolgáltatási kötelezettségének nem tett eleget, adatok hiányában pedig az eljárás lebonyolíthatatlan: a felszámoló ezért 1996. június 6-án csődbűntett alapos gyanúja miatt feljelentést is tett K. S. ügyvezető ellen. Az adós vagyonáról nem áll rendelkezésre adat, így sem a hitelezői igények kielégítésére, sem a vagyonfelosztásra nem tudott javaslatot tenni. A hitelező a fellebbezésében maga sem tette vitássá azt, hogy a mód. Cstv. 63/A. §-ában foglalt feltételek az egyszerűsített felszámolás elrendeléséhez fennálltak. E vonatkozásban tehát az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg a feltételek fennállását a felszámoló által becsatolt zárójelentés alapján.
A mód. Cstv. 63/A. §-ának (1) bekezdése szerint - többek között -, ha a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását az 57. § (1) bekezdése alapján, valamint az adós megszüntetését. A (2) bekezdés szerint az írásbeli előkészítésnek tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot. Alaptalanul hivatkozik tehát a hitelező arra, hogy a felszámoló jogszabályt sértett volna az írásbeli előkészítésének benyújtásával.
Az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított Cstv. 63/A. §-ának kiegészített (3) bekezdése már kiküszöböli azokat a problémákat, amelyeket a hitelező említ. Jelen esetben azonban még ez a módosítás nem alkalmazható, ezért a felszámoló nem követett el mulasztást. Ugyanis az időközben hatályba lépett, a felszámolás és a végelszámolás időszaka alatti számviteli feladatokról szóló 114/1997. (VII. 1.) Korm. rendelet 12. §-a szerint a Cstv. 63/A. §-ában meghatározott egyszerűsített felszámolás esetén is - a lehetőségeknek megfelelően - eleget kell tenni a 3-11. §-okban előírt követelményeknek. Ezek a lehetőségek azonban jelenleg nem álltak fenn, mivel a felszámoló bejelentése szerint iratok hiányában az eljárás technikailag lebonyolíthatatlanná vált, az általa beterjesztett egyszerűsített felszámolási zárómérleg adatai szerint az adós sem pénzzel, sem vagyonnal, sem be nem hajtott követelésekkel nem rendelkezik. Ezért a zárómérleg tulajdonképpen csak a költségek és tartozások kimutatását tartalmazza.
Tévesen hivatkozik az adóhatóság a fellebbezésében arra, hogy a mód. Cstv. 52. §-ának (1) bekezdése az eljárás módjától függetlenül írja elő a "záró bevallás" elkészítését. Az adózás rendjéről szóló többször módosított 1990. évi XCI. törvény 23. §-a rendelkezik az adóbevallás különös szabályairól. A 23. § (3) bekezdésének a) pontja szerint az adózónak 30 napon belül adóbevallást kell tennie, ha felszámolását rendelték el. A jogszabályhely nem rendelkezik az eljárás befejezésével kapcsolatos záró adóbevallásról. Csupán az ellenőrzés lefolytatásáról szóló 53. § (5) bekezdése tartalmazza azt, hogy "...a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló törvény szerinti záró adóbevallás ellenőrzését a kézhezvételtől számított 30 napon belül köteles elvégezni". Az idézetből következik, hogy a "záró adóbevallás" terminus technicusként a csődtörvényben került meghatározásra, így annak alkalmazása is e speciális jogszabály függvénye és nem az adózás rendjéről szóló jogszabályé. A felszámolás jelen ügybeli időszaka alatt tehát a gazdálkodó szervezetre a számvitelről szóló, többször módosított 1991. évi XVIII. törvény előírásait a csődtörvénnyel összhangban kell alkalmazni. Ebből eredően a számviteli nyilvántartásoknak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy azok alapján a felszámolási zárómérleg, záró adóbevallás elkészíthető legyen és bizonylatokkal alátámasztást nyerjen. Ezért szabályozza a csődtörvény a záró adóbevalláselőkészítését kötelező jelleggel a Cstv. 52. §-ának (1) bekezdésében, mert a felszámolási eljárás során ehhez a feltételek adva vannak.
Külön jogintézményként szabályozza viszont a csődtörvény az egyszerűsített felszámolást [Cstv. 55. §, mód. Cstv. 63/A. §]. Az egyszerűsített felszámolás elrendelésének feltétele, hogy a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére ne legyen elegendő, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiánya miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan legyen. Mindkét esetben adóalapul szolgáló eredmény nyilvánvalóan nem kerülhet megállapításra, ezért egyik jogszabályhely sem tartalmazza a záró adóbevallás készítésének kötelezettségét. Ettől függetlenül a bírósági gyakorlat szerint - abban az esetben, ha "némi" vagyon van, de az a felszámolási költségekre sem elegendő - a lehetőségeknek megfelelően a zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot el kell készíteni, és így a felszámoló elkészítheti ennek alapján a záró adóbevallást is (Legfelsőbb Bíróság Fpk.VIII.30.574/1997/2. sz. végzés). Ha azonban a felszámolás technikailag lebonyolíthatatlan - mint a jelen ügyben is -, a záró adóbevallás elkészítése kizárt, mivel annak a feltételei nem állnak fenn. Természetesen az adóhatóság nincs elzárva attól, hogy az adóigazgatási eljárásban az adózás rendjéről szóló jogszabály keretei között előírt jogkövetkezményeket a felszámolóval szemben alkalmazza, amennyiben a reá háruló kötelezettségeinek ezt meghaladóan nem tett eleget.
Annyiban tévedett az elsőfokú bíróság, hogy a mód. Cstv. 63/A. §-ának (1) bekezdése alapján, amennyiben a felszámoló kéri az eljárásnak egyszerűsített felszámolás formájában történő befejezését, ha ennek feltételei fennállanak, a bíróságnak rendelkeznie kell a "rendes" felszámolási eljárásról az egyszerűsített felszámolásra történő áttérésről. Mivel ez az adott ügyben nem történt meg, a Legfelsőbb Bíróság e tekintetben az elsőfokú bíróság végzésének rendelkező részét kiegészítette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a már jelzett kiegészítéssel helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.31.192/1997. sz.)