adozona.hu
BH 1998.12.607
BH 1998.12.607
Részesművelési szerződés esetén a termény tulajdonjoga - ha azt nem a termeltető tulajdonában lévő földterületen termelik meg - csak az elválasztással szerezhető meg. Az elválasztás időpontjáig a termelő felszámolója a szerződést az általános szabályok szerint felmondhatja [Ptk. 125. § (1) bek., 321. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 40. § (1) bek. a)-b) pont, 47. § (1) bek., 51. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1995-ben indult, az 1996. május 21-én jogerőre emelkedett 22. sorszámú végzéssel elrendelt és a Cégközlöny 1996/24. számában közzétett felszámolási eljárásban a felszámoló - 1996. július 8-án - az adós által, a hitelezővel az 1995/96-os gazdasági évre kötött termeltetési és szállítási szerződést, valamint mezőgazdasági részesművelési és finanszírozási szerződést azonnali hatállyal felmondta az 1991. évi IL. törvény 47. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással.
...
BH 1998.12.607 Részesművelési szerződés esetén a termény tulajdonjoga - ha azt nem a termeltető tulajdonában lévő földterületen termelik meg - csak az elválasztással szerezhető meg. Az elválasztás időpontjáig a termelő felszámolója a szerződést az általános szabályok szerint felmondhatja [Ptk. 125. § (1) bek., 321. § (1) bek., 1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 40. § (1) bek. a)-b) pont, 47. § (1) bek., 51. § (3) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1995-ben indult, az 1996. május 21-én jogerőre emelkedett 22. sorszámú végzéssel elrendelt és a Cégközlöny 1996/24. számában közzétett felszámolási eljárásban a felszámoló - 1996. július 8-án - az adós által, a hitelezővel az 1995/96-os gazdasági évre kötött termeltetési és szállítási szerződést, valamint mezőgazdasági részesművelési és finanszírozási szerződést azonnali hatállyal felmondta az 1991. évi IL. törvény 47. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással.A G. Rt. hitelező 1996. július 16-án kifogással élt a felmondás, mint felszámolói intézkedés ellen. Kérte az intézkedés megsemmisítését és az eredeti állapot helyreállítását. Arra hivatkozott, hogy a felszámoló intézkedése a jogos érdekeit sérti, mivel 1996. július 8-án - a búza aratásának megkezdése (a szerződés teljesítése) időpontjában - tett olyan intézkedést, amikor a termelő részéről a szerződés már teljesítésre került, és ennek ellenértéke lenne esedékes a G. Rt. részéről. Ugyanakkor a felszámoló intézkedése miatt a G. Rt. nem jut hozzá a terményhez. A részesművelési szerződés értelmében a megtermett termény 75%-os mértékben a termeltető G. Rt. tulajdona, és a felszámoló azonnali hatályú felmondásából nem tűnik ki, ki és hogyan jogosult betakarítani a terményt. Így a termelés be nem fejezése miatt kár keletkezik. A részesművelési szerződés értelmében lábon álló terményként a G. Rt. tulajdona a szerződött terület termése.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az általa felmondott szerződések a Ptk. rendelkezései szerint akkor mennek teljesedésbe, amikor a termény elválik a földtől. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felmondott szerződések nem feleltek meg a részesműveléssel kapcsolatos törvényi rendelkezéseknek, mert ténylegesen nem a hitelező finanszírozta a termelést. Annak finanszírozása az adós által felvett hitelből történt oly módon, hogy a hitelező által teljesített szolgáltatásokat a bank közvetlenül a hitelező felé kiegyenlítette ebből a hitelkeretből. Egyébként a szerződések fenntartása a többi hitelezőt indokolatlan hátrányba hozná.
Az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adott, és a felszámoló K/F 39/15/96. számú felmondását - mint intézkedést - megsemmisítette. Tényként állapította meg, hogy a G. Rt. hitelező a szerződésekben vállalt kötelezettségének teljes egészében eleget tett. E kötelezettségeket annak tudatában vállalta, hogy a megtermelendő termés 75%-ának a tulajdonosa. A termés betakarításra kész állapotba került, ekként a szerződés teljesedésbe ment. Így a G. Rt. hitelezőnek megnyílt a joga a termés 75%-ának a szerződés szerinti birtokba vételére. Erre figyelemmel a felszámolónak már nem volt mit felmondania. Ebből arra a jogi következtetésre jutott, hogy a kifogásolt intézkedés a G. Rt. jogos érdekeit sérti. Ezért a felszámoló intézkedését (azonnali hatályú felmondását) a módosított 1991. évi IL. törvény 51. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással megsemmisítette, és az eredeti állapotot helyreállította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós gazdálkodó szervezet felszámolója fellebbezéssel élt, kérte annak megváltoztatását és a kifogás elutasítását. Arra hivatkozott: az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy a felek közötti szerződés a felmondás időpontjában már teljesedésbe ment. A felek között 1995. november 30-án létrejött mezőgazdasági részesművelési és finanszírozási szerződés szerint a termeltető anyagokat és termékeket biztosít, illetve szolgáltatásokat nyújt (II/3. pont). A szerződésnek ez a része keretjellegű, mivel azt a célt szolgálta, hogy a termeltető és a termelő azt adásvételi és szolgáltatási szerződések sorával töltse ki, amelyek mind önálló jogügyletek és a keretszerződéstől függetlenül egyenként mentek teljesedésbe. Az így adott eszközök és szolgáltatások nem jelentenek finanszírozást, hisz azok ellenértékét azonnal számlázta és kifizettette a termeltető a szövetkezet által kötött hitelszerződés alapján rendelkezésre álló hitelkeretből. A szerződés III/2/1. pontja tehát - amely a termények 75%-át a termeltető tulajdonába adja - ellenérték nélküli elidegenítést jelent. Itt azonban csak jövőbeni tulajdonszerzésről van szó, mert a Ptk. 125. §-ának (1) bekezdése szerint e termények tulajdonjogát az arra jogosult az elválással szerzi meg. Az 1996. április 24-én aláírt termeltetési és szállítási szerződést, valamint az ezzel egy időben aláírásra került részesművelési szerződést a 8/4/2. pont kapcsolja össze. Ennek (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a termeltető úgy ítéli meg, a szerződés teljesülését veszély fenyegeti, úgy "a jelen szerződés helyébe visszamenőleges hatállyal a részesművelési szerződés lép". A szerződésnek e rendelkezése tipikus példája az indokolatlan egyoldalú előny kikötésének.
A részesművelési szerződés - a korábban megkötött szerződésekkel szemben - több változást tartalmaz, ezek közül leglényegesebb az az új rendelkezés, hogy a szerződés "egyben bizonyítja, hogy a lábon álló termény a G. Rt. tulajdonát képezi". A szerződés semmilyen rendelkezést nem tartalmaz a vételárról, annak megfizetéséről, a fizetési határidőről. A szerződést pénzmozgás sem követi. Az 1996. április 24-én kelt szerződésben tehát a lábon álló terményt a szövetkezet ellenérték nélkül idegenítette el. A felszámoló álláspontja szerint az ügyben tényként az állapítható meg, hogy a felek által kötött szerződés nem ment teljesedésbe. Csak a szerződés keretjellegű részeit töltötték ki a felek eseti, alkalmi szerződésekkel, ezek viszont azonnal teljesedésbe mentek, és függetlenítették magukat az ún. részesművelési és finanszírozási szerződéstől. A felszámoló intézkedése jogszerű volt, mert olyan szerződést mondott fel, amely még nem ment teljesedésbe, és megakadályozta, hogy a hitelezők kielégítési alapjából kikerüljön a szerződéssel érintett vagyon (termésmennyiség). A kifogással élő G. Rt.-t pedig nem érte hátrány, mert nem nyújtott olyan szolgáltatást, amelynek ellenértékét ne kapta volna meg.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy az adós által kötött kölcsönszerződés teljesítéséért készfizető kezességet vállalt. A készfizető kezesség vállalása, valamint az adóssal kötött szerződés szerinti szolgáltatások nyújtása ellenében kötötték ki a szerződés III/2/1. pontjában, hogy a termény 75%-a a termeltető tulajdonába kerül. Az adós ellen 1996. március hónapban megindult felszámolási eljárásra tekintettel a UNIC Bank Rt. lejárttá tette az adós hitelét, hitelszámláját lezárta, és 1996. május 20-án - a G. Rt. készfizető kezességét beváltva - a G. Rt. számláját 2.532.573,-Ft tőke és annak 1996. május 20-ig számított 106.806,-Ft kamatával megterhelte. A kölcsönszerződésnek a bank általi felmondása következtében a termelés - annak befejezéséig történő - finanszírozása megszűnt. A termelés befejezése érdekében kötötte meg 1996. április 24-én az adóssal az újabb termeltetési és szállítási szerződést, s ebben megállapodott vele, hogy a termelés hiteleit átvállalja. Tovább finanszírozta az adóst a termelés befejezéséig az általa felvett integrátori hitelből. A termelés teljes költségeit fedező kezesi helytállása megalapozza a G. Rt. tulajdoni igényét a szerződésben írtak szerint.
Téves az adós felszámolójának hivatkozása a Ptk. 125. §-ának (1) bekezdésére. Ő, mint termeltető nem a földtől való elválással szerez tulajdont a lábon álló terményen, hanem az (1) bekezdés második mondata szerinti módon, a birtokbavétellel válik tulajdonossá. Tekintettel azonban arra, hogy az adós ellen felszámolási eljárás indult, ezért a termeltetési és szállítási szerződés 8/4/2. pontjában írtak kerültek alkalmazásra. Nevezetesen a termeltetési és szállítási szerződés helyébe - visszamenőleges hatállyal - a részesművelési szerződés lépett. Ennek 2. pontja értelmében a szerződés nem érinti a föld tulajdonjogát, egyben bizonyítja, hogy a lábon álló termény a G. Rt. tulajdonát képezi, illetve azt a termelés finanszírozásában részt vevő kereskedelmi bank zálogjoga terheli. Az adós által megtermelt - zálogjoggal terhelt - termény birtokbaadása azonban nem történt meg, mivel a felszámoló a betakarítást megelőző időpontban felmondta a szerződést, és mind a búza, mind a napraforgó teljes mennyiségét más részére értékesítette. A felmondás jogellenes volt, mert olyan időpontban történt, amikor már a szerződés teljesítésre került, és az ellenérték volt esedékes a mezőgazdasági részesművelési és finanszírozási szerződés szerint.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A jelen, 1995-ben indult és 1996. május 21-i kezdő időponttal elrendelt felszámolási eljárásra az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A mód. Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat. A másik felet ennek folytán megillető követelés az elállás, illetve a felmondás közlésétől számított 30 napon belül a felszámolónak való bejelentéssel érvényesíthető.
A felszámoló tehát az adós által kötött szerződések felmondására jogszabálynál fogva jogosult. Felmondani azonban csak érvényes szerződést lehet. A felszámoló az adós által kötött - jelen eljárással érintett - szerződéseket a mód. Cstv. 40. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában biztosított megtámadási joga ellenére nem támadta meg, hanem a szerződéseket felmondta. Ezért a másodfokú bíróság a felszámolónak az ingyenes elidegenítésre és feltűnő értékaránytalanságára - mint megtámadási okra történő hivatkozását érdemben nem vizsgálta.
A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a hivatkozott szerződések felmondása jogszerűen történt-e. A Ptk. 321. §-ának (1) bekezdése értelmében, aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerződést megszünteti. Miután azonban a szerződést nemcsak a jogszerű felmondás, hanem a szerződésszerű teljesítés is megszünteti, az elsőfokú bíróság helytállóan vizsgálta, hogy a felszámoló felmondásának időpontjában a felek által kötött szerződés nem ment-e még teljesedésbe, mert ez esetben már fogalmilag kizárt volt annak felmondása.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok - a felek szerződése és meghallgatáson tett előadása - alapján tévesen állapította meg, hogy a felek közötti szerződés a felmondás időpontjában - 1996. július 8-án - már teljesedésbe ment. A felek ugyanis a közöttük 1995. november 30-án létrejött 134/95-96. számú megállapodást az 1996. április hó 24. napján kelt 450/1995-96. számú megállapodással módosították. Ezért jogviszonyukat ez utóbb kötött megállapodás alapján kell elbírálni. Az 1996. április 24-én kelt részesművelési szerződés 2. pontja értelmében a részesművelés időtartama az 1. pontban meghatározott termések - 150 tonna őszi étkezési búza és 120 tonna ipari napraforgó - betakarításáig terjedő időszak. "A szerződés nem érinti a föld tulajdonjogát, egyben bizonyítja, hogy a lábon álló termény a G. Rt. tulajdona, illetve azt a termelés finanszírozásában részt vevő kereskedelmi bank zálogjoga terheli." A fentiek szerint tehát a felek abban állapodtak meg, hogy a lábon álló termény a G. Rt. tulajdona.
A Ptk. 125. §-ának (1) bekezdése értelmében akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja - ha ezek tulajdonjogát korábban nem szerezte meg -, az elválással tulajdonjogot szerez. Ha a jogosultnak nincs a birtokában az a dolog, amelyből a termék, a termény vagy a szaporulat származik, a birtokbavétellel válik tulajdonossá. Az adott esetben a részesművelési szerződésben meghatározott termény termelése nem a hitelező tulajdonában lévő földön történt, a termelésre szolgáló földterület sem volt a hitelező birtokában. Ezért a hitelező a részesművelési szerződés alapján a lábon álló termény tulajdonjogát a termény birtokbavételével szerezte volna meg. Eddig az időpontig tehát csak szerződésen alapuló, kötelmi igénye volt a lábon álló termény tulajdonjogának megszerzésére.
Az egyik fél által sem vitatottan a részesművelési szerződés által érintett termények betakarítása és a felperes részére történő birtokbaadása 1997. július 8-án még nem történt meg. Ezért az volt megállapítható, hogy a felek között létrejött szerződés 1996. július 8-án - a felmondás időpontjában - még nem ment teljesedésbe. Ekként a szerződés még felmondható volt. Az adós felszámolója pedig nem sértett jogszabályt, amikor a módosított Cstv. 47. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogával élve e szerződést azonnali hatállyal felmondta. A hitelezőt ennek folytán megillető követelés pedig a felmondás közlésétől számított 30 napon belül a felszámolónak való bejelentéssel volt érvényesíthető.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a hitelező kifogását elutasította. (Legf. Bír. Fpk.VI.33.003/1996. sz.)