adozona.hu
BH 1998.11.552
BH 1998.11.552
I. A cég hivatalbóli törlését a cégjegyzékből a fennálló vámtartozás ténye nem befolyásolja [1988. évi VI. tv. 54. §, 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 23. § (2)bek., 24. §]. II. A cég törlésével kapcsolatos hirdetményt is a Cégközlönyben kell közzétenni. Ha azonban a cég tényleges megszűnéséről való tudomásszerzés az indítvány alapja, a közzététellel kapcsolatos hiba a cégbíróság eljárásának jogszerűségét nem befolyásolja [Ctvr. 21. § (2) bek., 23. § (2) bek., 11/1991. (IX. 4.) IM r. 1. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a megyei főügyészség 1996. június 20-i beadványából értesült, hogy a T. Termelő és Értékesítő Kft. a székhelyén nem található. A beadványban foglaltak szerint az APEH igazgatósága jelezte a főügyészségnek, hogy a társaság bejegyzett székhelyén nem érhető el. A főügyészségnek a kft-hez címzett levele is "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza. Helyszíni tájékozódás során a szomszédoktól a főügyészség megtudta, hogy a székhelyként megjelölt lakás évek óta üresen áll. Ezért a...
Az elsőfokú bíróság mint cégbíróság 1996. július 3-i végzésében felhívta a cég képviselőjét, valamint mindazokat, akik a cég tényleges székhelyéről tudomással bírnak, hogy a cég székhelyét jelentsék be. A bejelentett székhely szerint illetékes megyei jogú város polgármesteri hivatala e végzést hirdetőtáblájára kifüggesztette, bejelentés azonban nem érkezett. Ezt követően 1996. augusztus 14-én kelt és a Cégközlöny szeptember 19-i számában közzétett végzésében a cég törlésére irányuló eljárást az elsőfokú cégbíróság megindította, majd 1996. október 8-án kelt végzésével elrendelte a cég hivatalbóli törlését. E végzés a Cégközlöny 1996. november 21-i számában jelent meg.
E végzés ellen az illetékes vámhivatal terjesztett elő fellebbezést. Előadta, hogy a kft-nek a vámbevételi számlán 1.525,-Ft, az áfa-bevételi számlán 1.609,-Ft tartozása áll fenn.
A Legfőbb Ügyészség, mint a törlési eljárás kezdeményezője, a fellebbezési eljárásban indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését helyezze hatályon kívül, s az elsőfokú bíróságot utasítsa újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára. Kifejtette: a cég törléséről a cégbíróság csak akkor határozhat, ha azt megelőzően a többször módosított 1989. évi 23. tvr. (a továbbiakban: Ctvr.) 21. §-ának (2) bekezdésében, majd a 23. §-ának (2) bekezdésében meghatározott eljárást lefolytatta. A jelen esetben azonban a cégbíróság a 21. § (1) bekezdése szerinti eljárást nem folytatta le megfelelően, mert a 21. § (2) bekezdése szerinti hirdetmény közzétételéről nem a Cégközlönyben intézkedett, így az elsőfokú bíróságnak a törlési eljárás megindításáról szóló végzése sem jogszerű.
A fellebbezés nem alapos.
Az illetékes vámhivatal a cég törlését elrendelő végzés elleni fellebbezésében kizárólag arra hivatkozva kérte a végzés hatályon kívül helyezését, hogy a törlendő cégnek vámtartozása áll fenn. Olyan adatot azonban a fellebbező nem jelölt meg, melyből arra kellene következtetni, hogy a cégnek új székhelye van, illetve hogy a cég működne. Ebből következően nem merült fel olyan adat, mely kétségbe vonná a főügyészség által is indítványozott törlési eljárásnak, illetve magának a törlésnek a jogszerűségét. A Ctvr. 23. §-ának (2) bekezdésében és 24. §-ában szabályozott eljárás célja ugyanis a "fantom", nem működő, a székhelyén elérhetetlen cégek közhiteles törlése a cégnyilvántartásból. E cél alapvetően a forgalom biztonságát szolgálja, azt, hogy nem létező, nem működő cégek ne tűnjenek működő cégnek. A cég törlését a hatályos jogi szabályozás szerint nem akadályozhatja meg a vámhivatal fellebbezése - figyelemmel a fent kifejtett célra is -, melynek egyedüli indoka a cég pár ezer forintos tartozásának fennállása, hiszen önmagában az, hogy a cég a cégjegyzékben nem kerül törlésre, a tartozás megfizetését nem biztosítja, egyébként is a vámhivatal a követelését a cég törlését követően is a többször módosított 1988. évi VI. tv. (Gt.) 54. §-ának keretei között érvényesítheti.
A Legfőbb Ügyészség indítványában foglaltakkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat az alábbiakra.
A Legfőbb Ügyészség helyesen észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a Ctvr. 21. §-ának (2) bekezdése szerinti eljárás során hirdetményét nem megfelelő módot tette közzé. A Legfelsőbb Bíróság egyetért a Legfőbb Ügyészség azon álláspontjával, hogy bár a Ctvr. 21. §-ának (2) bekezdése nem írja elő a hirdetmény közzétételének helyét és módját, de erre a 11/1991. (IX. 4.) IM rendelet 1. §-ában foglaltak az irányadók, így a cégbíróságnak ezen hirdetményét is a Cégközlönyben kellett volna közzétetetnie. Az adott tényállás mellett azonban ezen tévedésnek nem volt jelentősége, hiszen a főügyészség a Ctvr. 23. §-ának (2) bekezdése szerinti eljárás lefolytatását kérte. Erre lehetősége is volt, hiszen az indítványában előadottak szerint a cég tényleges megszűnéséről szerzett tudomást. Ily módon az elsőfokú bíróság feleslegesen folytatta le a Ctvr. 21. §-ának (2) bekezdése szerinti eljárást, az ott elkövetett hiba ily módon a Ctvr. 23. §-ának (2) bekezdése szerinti eljárás jogszerűségét nem érinti. Az 1996. augusztus 14-i végzés a Cégközlönyben szabályszerűen közzétételre került, és jogszerűen került sor ezt követően a cég törlésére is.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Cgf.II.30.189/1997. sz.)