adozona.hu
BH 1998.10.504
BH 1998.10.504
I. A csődtörvényben a tartozások kielégítési sorrendjére meghatározott rendelkezések körében a zálogjoggal biztosított követelések értelmezése [1991. évi IL. tv. 57. § (1) bek. b) pont]. II. Az ingatlan-nyilvántartásba (telekkönyvbe) bejegyzett bérlet, haszonbérlet vagy egyéb kötelmi jogviszony jelzálog tárgya nem lehet. Egyébként a zálogjog feltételeiben való megállapodás - a bejegyzés folyamatban léte alatt is - már a biztosíték kikötésének minősül, ha ez a kikötés alkalmas az ingatlan-nyilvántartásba tör
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen az 1994. június 23-án benyújtott kérelem alapján indult és a Cégközlöny 1994. december 29-én megjelent 52. számában közzétett felszámolási eljárásban a hitelező kifogást terjesztett elő a felszámoló azon magatartása miatt, hogy a határidőben bejelentett 18.500.000,-Ft összegű követelését az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába sorolta át. Kérte a felszámoló kötelezését arra, hogy követelését a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) p...
BH 1998.10.504 I. A csődtörvényben a tartozások kielégítési sorrendjére meghatározott rendelkezések körében a zálogjoggal biztosított követelések értelmezése [1991. évi IL. tv. 57. § (1) bek. b) pont].
II. Az ingatlan-nyilvántartásba (telekkönyvbe) bejegyzett bérlet, haszonbérlet vagy egyéb kötelmi jogviszony jelzálog tárgya nem lehet. Egyébként a zálogjog feltételeiben való megállapodás - a bejegyzés folyamatban léte alatt is - már a biztosíték kikötésének minősül, ha ez a kikötés alkalmas az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésre [1927. évi XXXV. tc. 5. §, 1996. évi XXVI. tv, 1991. évi XVIII. tv. 1. sz. mell., az 1993. évi LXXXI tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 3. § (1) bek. e) pont, 27. § (1) bek., 57. § (1) bek. b) pont].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen az 1994. június 23-án benyújtott kérelem alapján indult és a Cégközlöny 1994. december 29-én megjelent 52. számában közzétett felszámolási eljárásban a hitelező kifogást terjesztett elő a felszámoló azon magatartása miatt, hogy a határidőben bejelentett 18.500.000,-Ft összegű követelését az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába sorolta át. Kérte a felszámoló kötelezését arra, hogy követelését a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába sorolja be, mint jelzálogjoggal biztosított követelést.Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította. Tényként állapította meg, hogy a jelen felszámolási eljárás az 1994. június 23-án benyújtott kérelemmel indult meg. A felek között a Ptk. előírásainak megfelelő és a Ptk. 266. §-ának (2) bekezdése értelmében az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzett érvényes jelzálogszerződés 1994. február 14-én jött létre. Az 1993. október 1-jei megállapodás mindössze az adós vállalkozási díjhátralék kifizetésére vonatkozó határidő ütemezéseit tartalmazta, s csupán utalás történt - konkrét megjelölés nélkül - az adós vagyonának jelzálogjoggal történő megterhelésére. Mivel a jelzálogjog, mint biztosíték kikötésének és a felszámolási eljárás megindulásának időpontja között 6 hónap nem telt el, a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjába történő besorolás feltétele nem áll fenn.
A végzés ellen a hitelező által benyújtott fellebbezés folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság jogerős végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A másodfokú bíróság végzésének indokolásában megállapította, hogy az eljárásra az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) rendelkezései az irányadóak, továbbá hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és abból helyes jogi következtetésre jutott. Rámutatott a másodfokú bíróság arra, hogy a felszámolási eljárás megindulása nem azonos az adós felszámolásának a megindulásával. Amíg a felszámolási eljárás az arra irányuló kérelem, illetve cégbírósági értesítés beérkezésével - külön erre irányuló döntés nélkül - megindul, addig magának a felszámolásnak a megindulását a bíróság a módosított Cstv. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében végzésével rendeli el. Helytállóan állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a felek között 1993. október elsején létrejött megállapodás nem minősül érvényes jelzálogszerződésnek, miután abban az elzálogosított ingatlant pontosan nem jelölték meg, s csak utalás történt az adós vagyonának jelzálogjoggal történő terhelésére. A felek nyilvánvalóan ennek tudatában is voltak, és ezért került sor az 1994. február 14-i - érvényes - jelzálogszerződés megkötésére és annak alapján a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére. Ettől az időponttól a felszámolási eljárás megindításáig nem telt el a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjában (helyesen b) pont) megkívánt 6 hónap.
A jogerős végzés ellen - arra hivatkozva, hogy a Legfelsőbb Bíróság tévesen értelmezte az alkalmazott jogszabályokat - a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság más, egyedi ügyben hozott ítéletében foglaltakkal ellentétes az a megállapítás, amely szerint az 1993. október 1. napján létrejött megállapodás a követelményeknek nem felel meg. A megállapodásban az adós hozzájárult a jelzálogjog-terheléshez. Jelzálogjoggal csak ingatlant lehet terhelni, az adósnak pedig csupán egy ingatlana volt, az s.-i, B. u. 14. sz. alatti telephelye. Az 1994. február 14-i szerződés megkötésére azért került sor, mert az adós a követelések kiegyenlítését véglegesen felfüggesztette, és a tartozás összege, amelynek erejéig a jelzálogjog bejegyzésre került, véglegessé vált. A Legfelsőbb Bíróság más ügyben hozott döntésében rámutatott arra, hogy a biztosíték kikötésén - zálogjog esetén - a zálogjogra vonatkozó szerződési feltételben való megállapodást, nem pedig a zálogjog alapítását kell érteni. Az 1993. október 1-jei megállapodás a zálogjogra vonatkozó szerződési feltételben való megállapodást jelentette, így - ennek következtében - az adóssal szembeni követelés a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja alá tartozik.
A felek a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alkalmazásához - a tárgyaláson kívüli elbíráláshoz - hozzájárultak.
A jogerős végzés nem jogszabálysértő.
Helytálló a másodfokú bíróság állásfoglalása az 1993. október 1-jén létrejött megállapodás tartalmát illetően. A módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint kerülhetnek besorolásra a zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések - ideértve az önálló zálogjogot is - a zálogtárgy (óvadék) értékének erejéig, feltéve, hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább hat hónappal kikötötték. A jogszabályban írt feltételek végett a kikötést tartalmazó megállapodásnak egyértelműen be kell határolnia a biztosítékként szereplő zálogtárgyat, annak megjelölésére a "vagyon" szó használata nem elégséges. A módosított Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint vagyon: mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít. A számvitelről szóló, többször módosított 1991. évi XVIII. törvény 1. számú mellékletében a befektetett eszközök között szerepelnek többek között a vagyoni értékű jogok, valamint az ingatlanok.
A Ptk.-nak az ügyben még irányadó - az 1996. évi XXVI. törvény hatálybalépése előtti - 265. és 269. §-ai nem határozták meg a jelzálog fogalmát. A fent említett törvény helyezte hatályon kívül a jelen ügyben még alkalmazandó 1927. évi XXXV. törvénycikket, amelynek tárgya a jelzálog. A törvénycikk 5. §-a szerinti jelzálogos követelés, valamint más olyan ingatlant terhelő dologi jog is lehet jelzálogjognak - jelzálog aljelzálogjogának - a tárgya, amely átruházható, vagy amelynek gyakorlását másnak át lehet engedni. Az ilyen jelzálogjogra az ingatlant terhelő jelzálogjog szabályait kell alkalmazni, amennyiben abból, hogy a jelzálogjog tárgya jelzálogos követelés vagy ingatlant terhelő dologi jog, más nem következik. A telekkönyvbe bejegyzett bérlet, haszonbérlet vagy egyéb kötelmi jogviszony jelzálogjog tárgya nem lehet.
A fentiekből következik, hogy az 1993. évi október 1-jén létrejött megállapodás azon kitétele, hogy a vagyon jelzálogjoggal terhelhető, egyértelműen nem jelentheti az ingatlan elzálogosítását. Mint azt a másodfokú bíróság helyesen megállapította, a biztosíték kikötésének akként kell megtörténnie, hogy az alkalmas legyen az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésre. Helyesen idézte a felülvizsgálattal élő az általa hivatkozott bírósági esetek tartalmát; valóban elégséges a biztosíték kikötésénél a zálogjogra vonatkozó szerződési feltételekben való megállapodás, a jelzálogjog alapítása, annak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése még folyamatban lehet. Jelen esetben viszont ezeket a szerződési feltételeket az 1993. október 1-jén létrejött fizetési megállapodás nem tartalmazza, ezért ez nem minősül a zálogjogra vonatkozó szerződési feltételekben való megállapodásnak.
Mindezekre tekintettel nem tévedtek az eljáró bíróságok, amikor a hitelező kifogását elutasították, mivel a felszámoló a követelést a jogszabályban foglaltaknak megfelelően sorolta be. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős másodfokú végzést hatályában fenntartotta, és az alaptalan felülvizsgálati kérelmet előterjesztő hitelezőt az illetékfeljegyzési jogos ügyben a módosított 1990. évi XCIII. törvény 64. §-a alapján alkalmazandó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdése alapján a le nem rótt felülvizsgálati illeték megfizetésére kötelezte.
(Legf. Bír. Gfv.X.30.487/1997. sz.)